Előző: Somhegy - A Bakony

Magunk is meglepődtünk azon, hogy az Odvaskő-barlangot milyen simán és egyszerűen megtaláltuk. Lehet, hogy azért, mert a Boroszlán-tanösvényen mentünk?

Odafelé nagyon egyszerű dolgunk volt: felszálltunk egy buszra, amelyik az Odvaskő megállónál tett le bennünket. Ott elindultunk a nagyon szépen karbantartott, rendezett tanösvényen, amelyen az ismertető táblák segítenek az eligazodásban, a tűzrakó helyek pedig pihenésre csábítanak. Sajnáltuk is, hogy nem volt nálunk egy oldal szalonna, hagyma.  Maga a barlang kicsi és sötét, igaz, nem mentünk be túlságosan mélyen, nehogy úgy járjunk, ahogy szegény Thészeusz járt volna Ariadné nélkül. Így aztán nem találkoztunk se bakonyi betyárokkal – akik a legenda szerint szívesen időztek volt itt -, se denevérekkel, amelyeknek 10 védett illetve szigorúan védett faja él az Odvaskő-barlangban.

Mondtuk, hogy sötét volt.

Visszafelé gyalog tettük meg a kb 5-6 km-nyi  utat Bakonybélbe. Végig a Gerence patak mellett haladtunk, ottjártunkkot természetesen nem sok víz volt benne, nem is tudjuk elképzelni, hogy volt képes az a kis semmi víz ilyen „ámokfutásra”.

Viszont láttunk havasi cincért (Rosalia alpina), ami ritka, védett faj.

Bakonybélbe érve még megnéztük az Erdők Házát. (Mivel lemerült az akku, itt már nem tudtunk fényképezni.)

Nos, összefoglalva, Bakonybél csodálatos település, a Somhegyi Vadászház az egyik legjobb, legnyugisabb szálláshely – bár vadászati szezonban valószínűleg kevésbé nyugis -, Jolikának pedig minden elismerésünk a remek étkezésekért, a kedvességéért, felejthetetlen napokat töltöttünk itt!

Előző

Természetesen a Bakonyban is eltévedtünk, naná. Jolika nagyon kedvesen javasolta, hogy ha szeretünk túrázni, de nem vágyunk megerőltető hegymászásra, akkor nézzük meg a Júlia-forrást. El is magyarázta, hogyan találjuk meg, nincs messze, és nagyon szép.

Mi boldogan el is indultunk a Jolika által mondott úton, mentünk, mendegéltünk, az erdő gyönyörű volt, a fák zöldelltek, a madarak csiviteltek – egyébként nem is, meglepően csöndes volt az erdő, amerre jártunk, csak bogarak zümmögését lehetett hallani. A többi állat valószínűleg légzetvisszafojtva figyelte csörtetésünket, alig várva, hogy eltűnjünk végre az ő területükről.

 De a Júlia-forrás nem akart a szemünk elé kerülni, és lassan az út is elfogyott alólunk.  Már éppen kezdtünk kétségbe esni, amikor egy susnyáson átvágva egy patak bukkant elő jóformán a semmiből.

No, gondoltuk, ha elindulunk forrásirányba, akkor ott lesz a Júlia-forrás. De nem volt ott, helyette erre a lélegzetelállító, lenyűgözően vad és romantikus szurdokra bukkantunk:

 Mivel eléggé elfáradtunk, a szurdok végén  - nem kis vitával - nagyjából betájoltuk, hogy milyen irányba kellene mennünk, hipp-hopp átgázoltunk az erdőn, vízmosáson, cuppogós mocsárfélén, és valamikor a kora délutáni órákban – írtam volt, hogy pacsirták lévén mi általában akkor indulunk, amikor mások még csak nem is ébredeznek - , rekkenő hőségben kijutottunk ide:

Párom mondta is, hogy mindig szeretett volna valakivel kézenfogva búzamezőn sétálni, de valahogy nem így képzelte...

No, ezt megkerülve, viszketősre izzadva éppenpont Somhegy felső  - Bakonybélhez közelebbi – végén ájultunk vissza a civilizációba.

 Utólag a honlapot nézegetve arra jutottunk, hogy nagy valószínűséggel  a Kerteskői szurdokot találtuk meg. Megérte. 

Következő: Somhegy - Odvaskő

 Előző (Somhegy I.)

Bakonybélen járva természetesen nem lehet kihagyni a templomot, ahova idegenvezetővel be is lehetett volna menni, ám elveinkkel nem összeegyeztethető, hogy templomlátogatásért fizessünk, így ezt a lehetőséget kihagytuk. Helyette megnéztük az apácák temetőjét, aholis bebizonyosodott, hogy a hosszú élet titka valóban a stresszmentes életvitel; már ha abból indulunk ki, hogy az apácákat viszonylag kevés stressz szokta érni. A terülő tujákkal benőtt sírokon  feltűnt, hogy kevés apáca hunyt el 80 éves kora előtt, viszont sokan megérték a 90+ évet is.

 Következő: Somhegy - A Bakony

Előző: Nagybörzsöny-utoljára

A Bakonybél melletti Somhegyi Vadászházba üdülési csekk révén jutottunk. A keresés elsődleges szempontja az volt, ami mindig: minél kisebb helyen legyen, lehetőleg erdő és dombok közelében. Amikor megrendeltük a szállást, még nem sejtettük, hogy életünk legnagyszerűbb vendéglátásában lesz részünk.

Természetesen busszal mentünk, a telefonban nagyon kedvesen elmagyarázták, hol kell leszállni, mi kicsit félve hagytuk el a busz biztonságos menedékét a 4-5 házból álló település láttán. Elindultunk a mondott irányba, találgatván, hogy melyik is lehet a „Vadászház”. Az egyik ház előtt molett fiatalasszony álldogált, gondoltuk, megkérdezzük tőle. Nos, ő volt Jolika, aki direkt a mi fogadásunkra jött ki, és az elkövetkező egy hétben ő volt a „gazdasszonyunk”. Minden igaz, amit a honlap állít: Jolika minden reggel bőséges reggelivel várt bennünket – felvágott, sajt, lekvár, méz, választás szerint tej, tea, egyszóval minden, mi szem-szájnak ingere. Reggeli közben megbeszéltük, hogy mi lesz az ebéd, ami többnyire abból állt, hogy megkérdezte, szeretjük-e ezt vagy azt, mi mondtuk, hogy igen, és ő nagyon kedvesen, saját kézzel megfőzte. Igazi, bőséges házikoszt volt, anyukám se csinál jobbat.

A „Vadászház”, nevéhez méltóan – és számunkra kicsit idegenül – vadásztrófeákkal volt ékesítve, egy nagy ebédlő-klubhelyiségből, konyhából és 3 fürdöszobás szobából áll. Akkor éppen mi voltunk az egyedüli vendégek, amit cseppet se bántunk.

 Következő: Somhegy - Bakonybél

Előző: Nagybörzsöny - az utolsó előtti

Úgy alakult, hogy az idei ünnepet szintén Nagybörzsönyben sikerült eltöltenünk, egy présházban.

Mert Nagybörzsönyben ugyanúgy találhatók présházak, mint Ipolytölgyesen, csaképpen nagyobb volumenben, mint ott, és szőlő ugyanúgy nincs, mint ott. (Mindkét helyen, számos más településhez hasonlóan, a 19. századi filoxéra-járvány végzett az ültetvényekkel.
Maga a présház 3 teljesen különálló helyiségből áll, az egyik összkomfortos (víz, villany, zuhanyzó, cserépkályha), a másik kettő nem, úgy értve, hogy azokban csak villany van. A ház amúgy eladó, ha valakit érdekelne, szívesen megadom a tulaj elérhetőségét. Mi mindenesetre nem vevőként voltunk ott, mivel sajnálatos módon hiányzik a megfelelő mennyiségű - 4,5 millió körüli - összeg a kasszából, de abszolút gondtalanul élveztük a pazar kilátást.

Ezúttal ugyan nem mentünk le a mintegy 1 km-re található horgásztóhoz, de fényképek az előző alkalommal bőségesen készültek.

 Folyt.

Következő: Somhegy I.