Szerelmem, PM emlékére

Erre a szigligeti kirándulásra nagyon készültünk, annál is inkább mert egy egész hetet töltöttünk itt.

Vonattal mentünk Tördemicig, és emlékeim szerint onnan valami busszal Szigligetre, mivel nem volt kedvünk ismét legyalagolni azt a pár kilométert.

0_szigliget1.JPG 0_szigliget2.JPG

Ez a legklasszabb turista információ, amit valaha láttunk, a tördemici állomáson található:

0_szigliget3.JPG

Ezúttal a Kamonkő Panzióban szálltunk meg, méghozzá a teraszos szobák egyikében. Nem mondhatnánk olcsónak, a napi 12.500 forintos ár a mi pénztárcánknak kissé borsos volt, de ez a látvány minden pénzt megért.

panorama_kicsi.jpg

Balra a Rókarántó (mármint a teraszról nézve)

1_panzio4a_kilatas_rokaranto.JPG

jobbra a Királyné szoknyája (megintcsak a teraszról nézve),

1_panzio4a_kilatas_szoknya.JPG

szemben a Balaton,

1_panzio4a_kilatas_balaton.jpg

 Eddig soha nem hallottunk a tragikus sorsú Farkas Istvánról, nem ismertük a munkásságát, 

1_panzio4a_emlektabla.JPGde elismeréssel adózunk az ízlésének, hogy Szigliget legjobb helyén építtette fel a villáját, amelyhez hatalmas kert/park is tartozik.

1_panzio1.JPG 1_panzio2.JPG

1_panzio3.JPG

Amúgy a szobánk viszonylag szerényen berendezéssel bírt, de tartozott hozzá fürdőszoba, tévé, úgyhogy nagyjából mindenünk megvolt. Ráadásul reggelenként bőséges reggelit kaptunk a rendkívül kedves személyzettől. És aminek a legjobban örültünk: pár napig senki nem volt a szomszéd szobában – összességében alig volt vendég, pedig eléggé főszezonban voltunk ott -, így nem kellett osztoznunk a hatalmas teraszon.

1_panzio4_szoba.JPG 1_panzio4_szoba2.JPG

Első sétánk a Rókarántóra vezetett. Nem tudjuk, kik, mikor és miért adták ezt a nevet a 168 méteres dombnak, de nekünk nagyon tetszik, megpróbáltunk valami mese-félét költeni hozzá, ám Benedek Elekhez hasonló tehetség híjján inkább megtartjuk magunknak. Mindenesetre a Rókarántó rendkívül csöndes, nyugodt, amolyan mélázásra való hely, csak azon csodálkoztunk, hogy a 19. századi szőlősgazdák pont ide gondoltak felépíteni egy kápolnát: már maga a lejtőkön való szőlőművelés se egyszerű, nekünk nem lenne kedvünk kapálás után ide felmászni.

2_rokaranto1.JPG 2_rokaranto3.JPG

A kápolna belseje, kulcslyukon át fényképezve:

2_rokaranto1a.JPG

A Rókarántó másik, szomorú nevezetessége egy emlékmű, amelyet a II. Világháborúban itt lezuhant/lelőtt amerikai bombázó legénységének állítottak.

2_rokaranto2.JPG

Természetesen az ide vezető utat is Rókarántónak hívják, végigsétáltunk rajta, és végigszomorkodtuk a sétát, ugyanis a meglehetősen vonzó kilátást nyújtó utat régebbi (ezek még hagyján) és újabb építésű házak szegélyezik, ez utóbbiak némelyike igen meghökkentő külsővel bír, és szerintünk az egész valahogy nem illik bele az idilli környezetbe. (Bár azt sem tartjuk kizártnak, hogy 50-100 év múlva ugyanúgy részei lesznek a tájnak, ahogy ma része a Kamonkő Villa és a MEDOSZ-szálló.)

Egészen biztos vagyok abban, hogy a Királyné szoknyáját is megmásztuk, 

3_kiralyno_szoknyaja2.JPG 3_kiralyno_szoknyaja1_1.JPG

ám valami rejtélyes módon fönt nem készültek képek. Igaz, túl sok látnivaló nem volt, a kilátást takarta a növényzet, a vár romjait gazzal benőtt kövek halványan kivehető körvonala jelezte. Ezeket a képeket nézvén úgy tűnik, hogy az azóta eltelt időben történtek látványos változások, pl. épült egy fából ácsolt kilátó.

Ki nem hallott Szigliget második legnevezetesebb helyéről, a Szigligeti Alkotóházról? Tudtuk, hogy régen kastély volt, tudtuk, hogy híres íróink, költőink nagy része megfordult itt. Hogy csak az általunk ismerteket említsük: Örkény István, Zelk Zoltán, Kassák Lajos, Nemes Nagy Ágnes, Kolozsvári Grandpierre Emil, Szabó Magda, Kertész Imre, Nagy László, Vas István, Tatay Sándor, Palotai Boris, Pilinszky János, Tímár György, Németh László, Fekete István, Lázár Ervin, Somlyó György, Weöres Sándor, Károlyi Amy, Déry Tibor, Bella István, Füst Milán.

Ám arról fogalmunk se volt, hogy ilyen attraktív a kastély parkja. A szerény utcafront alapján nem is gondolná az egyszerű arra tévedő, hogy milyen csodákat talál a bejárat mögött.

Ezeket a fa-matuzsálemeket elnézve biztosak voltunk abban, hogy lombjaik alatt egyik-másik hírességünk is megfordult.

4_alkotohaz_fa1.JPG 4_alkotohaz_fa2.JPG
4_alkotohaz_fa3.JPG 4_alkotohaz_fa4.JPG

 Ott a fa alatt az a kicsi szobrocska amúgy nem is olyan kicsi, a Primavera nevet viseli és Borsos Miklós alkotása.

4_alkotohaz_szobor3.JPG

Pátzay Pál térplasztikája, a Törölköző nő a szokott 

4_alkotohaz_szobor1.JPG

és kicsit szokatlan módon fényképezve:

4_alkotohaz_szobor_1a.JPG

Ezúttal meglátogattuk a 4 éve sajnálatosan kihagyott Avasi templomromot is,

10_avasi3.JPG

10_avasi2.JPG 10_avasi4.JPG

amely a Kamon-kő tanösvény 2. állomása.

10_avasi1.JPG

Magát a tanösvényt is bejártuk, rendhagyó módon nem az 1. állomással kezdve, mert a várat egy külön program keretében akartuk meghódítani.

A tanösvény egy nagyjából 6 km-es, nagyon kellemes és nem túl nehéz sétát jelent a „félsziget” vulkanikus eredetű ún. „szigligeti halmain”, és persze a névadó Kamon-kőn. A Kamon-kő – de sok helyen láttam Kamonkőnek is írva – rejtélyes neve felkeltette a fantáziánkat, ám végül nagy nehezen megtaláltuk az eredetét, ami elég a prózai: a „kamon” szó a szláv „kamenъ” (каменъ = kő) magyarított változata, a „kő” pedig régen „szikla” jelentéssel is bírt, így aztán a Kamon-kő egyszerűen kb. kősziklát jelent, ami már önmagában is elég bizarr szó, mert ugyan miből lehet még szikla, ha nem kőből?

02_4.JPG 01.JPG
03_5.JPG 04.JPG
03_6.JPG 03_7.JPG
05.JPG 06.JPG
07.JPG 08.JPG

Az „Ófaluban” vagy „Öreg-faluban” természetesen a túrától függetlenül is sokat sétáltunk. Lenyűgözött bennünket a múlt emléke, a zegzugos, kanyargós utcácskák, nádfedeles házak romantikája, még akkor is, ha tudjuk, hogy a paraszti lét közel sem volt romantikus, inkább kemény, erőt próbáló küzdelem a mindennapokkal.

5_utca1.JPG

5_utca2.JPG 5_utca3.JPG

 És ha már küzdelem, akkor ne menjünk el főhajtás nélkül a az Ófaluban (Kisfaludy utca) található világháborús emlékmű és katonai temető mellett.

7_temeto1.JPG

A temető viszont innen 1 km-re van, a Réhelyi és az Antal-hegyi út kereszteződésében.

9_temeto1.JPG

Itt bóklászva lettünk figyelmesek egy sírra, amely visszafogott egyszerűségével, a rajta lévő kisplasztika ismerős vonalaival már messziről sejttette, hogy egy rendkívüli ember nyugszik itt. És valóban, Marton László sírja méltó nyughely egy nagy művész számára. Megdöbbentő volt számunkra ez a sír, mert PároM Pesten, munkába menet nap-mint nap elhaladt Attila – az imádott költő - Duna parti szobra előtt, és fogalmunk se volt arról, hogy Marton László pont Szigligeten nyugszik.

Sajnos, a megható kisplasztika - egy embriópózban fekvő nő - 

9_temeto2.JPG

egyik képen se látszik túl jól. 

9_temeto_1257542267.jpg

Ez lopott kép, mi a szoborra koncentráltunk, ezen viszont csodálatosan látszik a környezet. A kép webhelye.

Sétáltunk a Tapolca-patak mentén is, amely szerintünk összeköttetésben van az Alkotóházban csörgedező vizekkel, hogy ez a természet műve, vagy emberi beavatkozás, azt nem sikerült kiderítenünk.

Ez a patak az Alkotóházban folyik,

4_alkotohaz3.JPG

ez pedig közvetlenül a kerítés mellett, a Tapolca-patak.

11_patak2.JPG

Jövet-menet jól esett beülni az Eszterházy Pincébe egy pohár borra.

6_eszterhazy_pince.JPG

Mivel többnyire busszal közlekedtünk, óhatatlanul várakoztunk ebben a bájos buszmegállóban is:

12_buszmegallo.JPG

Szerző: kisa  2016.05.11. 16:00 Szólj hozzá!

Címkék: 2011 várrom kápolna ófalu tanösvény Szigliget Borsos Miklós Marton László Alkotóház Tartalom: Szigliget Kamonkő Panzió Avasi templomrom Pátzay Pál Rókarántó Királyné szoknyája világháborús emlékmű Eszterházy Pince

süti beállítások módosítása