Szerelmem, PM emlékére

Szigligeten kétszer jártunk. Először 2007-ben egy szárszói nyaralásról ugrottunk át két napra, és már akkor eldöntöttük, hogy itt mindenképpen érdemes egy kicsit hosszabb időt eltölteni.

Utunkat természetesen hajóval kezdtük, na persze ha akadékoskodni akarnánk, akkor igazából vonattal, hiszen Szárszóról elvonatoztunk Fonyódra, és onnan hajóztunk Badacsonyba. Ez volt az út könnyebbik része, mivel könnyelműen úgy döntöttünk, nem lévén sok más választásunk, hogy innen – Badacsonytomaj ugyebár a hivatalos neve a helységnek – Tördemicen keresztül gyalog közelítjük meg a szigligeti Antal-hegyet, ami nagyjából 8 km-es túrát jelent.

terkep2007.jpg

Mármint akkor, ha az embernek sikerül az előre eltervezett útvonalon haladni. Nekünk természetesen nem sikerült, valahol valami kanyart le akartunk vágni, vagy valami ilyesmi, úgyhogy végül is nem az általunk óhajtott Eger-víz hídjánál kötöttünk ki, hanem valahol teljesen máshol. Az út kezdete elég unalmas volt, az út mentén, házak között, csak a vele

1_uton0.jpg

 való találkozás színesítette kicsit.

Azután kezdett izgalmas lenni, miután elhagytuk a civilizációt. Emlékszem, hosszasan sétáltunk valami learatott búzaföld-félén – ezt nagyon megszenvedtük, mivel a rendkívül egyenetlen, hepehupás talajon Damoklész-kardjaként lógott fejünk felett a bokaficam veszélye – ha szabad ilyen gyönyörű képzavarral élnem.

1_uton2.jpg 1_uton1.jpg

 

Majd egy békalencsés zöld víz mentén gyalogoltunk sokat, míg végül át tudtunk kelni rajta, így aztán összességében valszeg sokkal többet mentünk, mintha nem „rövidítettük” volna le az utat.

1_uton5.JPG

1_uton4.JPG

Ezek után nem csoda, hogy rendkívül megkönnyebbülten és hálás szívvel rogytunk le Bakos Attila Kisvendéglőjében egy korsó hűsítő sörre.

bakos_attila_vendegloje_szigliget_09-1000x665.jpg

A képet innen loptam, de itt található egy rendkívül szórakoztató élménybeszámoló is.

Annyira fáradtak voltunk, hogy bár már csak egy kilométeres út várt ránk, az Avasi templomromra csak távolról vetettünk egy ferde pillantást.

Ez alkalommal az Antal-hegyi MEDOSZ Vendégházban szálltunk meg, ami emlékeim szerint ár/érték arányban kissé túlárazottnak tűnt. Nem tudom, miért éppen ezt választottuk, összességében semmi gond nem volt vele, már ha eltekintünk attól, hogy manzárdszobát kaptunk, ami egyrészt meglehetősen szűkös volt, olyannyira, hogy képet se tudtunk csinálni, egyszerűen nem volt hely, másrészt a manzárd, PároM majd’ 2méteres magasságát tekintve, nem igazán a mi műfajunk. A szálló hatalmas kertjében bungalók is voltak, sajnáltuk is rendesen, hogy nem azok valamelyikében lakunk. Amúgy végig olyan érzésünk volt, mintha 35-40 évet visszarepültünk volna az időben, az egész szálló – legalábbis az, amit mi láttunk belőle – a 70-es évek lazuló szocializmusára oly jellemző SZOT-üdülő gyönyörű és majdnem érintetlen példánya, bár mi úgy véljük, eredetileg valami kúriának épülhetett és irigykedve gondoltunk azokra, akiknek kijárása volt a főépület teraszára: innen nyilván pompás kilátás nyílik a környező tájra, tán még a Balatonra is.

Igen, az a fehér pötty a háttérben a MEDOSZ-szálló:

szallas1.JPG

Ez pedig a szobánk ablaka. A mellette lévők már más szobákhoz tartoznak...

szallas.JPG

Rövid sziesztát követően úgy döntöttünk, hogy ha már itt vagyunk, felsétálunk az Antal-hegyre. Neki is indultunk, ám útközben akkora zápor kerekedett, hogy kénytelenek voltunk betérni az első – és talán egyetlen - nyitva tartó borozóba, a Szent Antal Pincébe.

2_vihar0.JPG 2_vihar2.JPG

Ott egy pohár finom bor és zsíroskenyér mellett gyönyörködtünk a viharban.

2_vihar3.JPG

2_vihar1.JPG 2_vihar4.JPG

Próbáltuk a villámokat is lefényképezni, de sehogy se sikerült... Mindenesetre csodálatos látvány volt.

A képekből ítélve ezúttal csak egy éjszakát töltöttünk Szigligeten. Másnap körbesétáltuk a falut,

terkep.JPG

4_falu1.JPG

4_falu2.JPG

4_falu4.JPG

Marton László alkotásaival már többször találkoztunk véletlenszerűen, akkor még nemigen tudtunk róla semmit, de tetszettek a szobrai, ahogy ez is, ami az "Olvasó nő" címet viseli, és fiurcsa módon nem egy teret díszít, hanem valami susnyásban egy hatalmas fa alatt áll (ül).

4_falu3.JPG

Mivel eldöntöttük, hogy ide még mindenképpen visszajövünk, ezúttal a várral csak kacérkodtunk, de fel nem mentünk.

var1.JPG var2.JPG
var3.JPG var4.JPG
var5.JPG var6.JPG

Valamikor délután-estefelé elhajóztunk Révfülöpre, onnan tovább Boglárra, majd vonattal vissza Szárszóra.

5_hajout1.JPG 5_hajout2.JPG
5_hajout3.JPG 5_hajout4.JPG
5_hajout5.JPG 5_hajout6.JPG
Szerző: kisa  2016.05.09. 12:30 Szólj hozzá!

Címkék: 2007 templomrom Szigliget Hajó Marton László Tartalom: Szigliget Bakos Attila Kisvendéglője MEDOSZ-szálló

Szerelmem, PM emlékére

A Rajna a németek számára valami olyasmi (vagy még olyasmibb), mint nekünk a Duna. Több szakaszra oszlik, van a forrástól Bázelig tartó szakasz (Svájci Rajna), aztán a Felső-Rajna Bázeltől Bingenig, a Közép-Rajna Bingentől Kölnig, az Alsó-Rajna Kölntől a holland határig és végül a delta.

Mi a Közép Rajna vidéken jártunk, ami sokak szerint a folyó legszebb szakasza ( a Koblenz-Bingen közötti 67 km-es szakasz a Világörökség részét képezi), a természet és az emberi alkotások egyvelege, amely mégis valami fenséges harmóniát sugároz. 

Vadregényes sziklák ölelésében szeszélyesen kanyarog, minden sziklaormon egy vár magaslik, a parton festői kis falvak, míg Bingen felé közeledve megszelídül, lankássá válik a táj, a domboldalakon a várak mellett megjelennek szőlőültetvények, már a borok Rajnája…

Sankt Goar a Rajna bal partján fekvő, kb. 3000 lakosú kis település. Nevét egy 6. századi szentről, Szt. Goarról kapta, aki misszionáriusként tevékenykedett errefelé. Alakját számos legenda övezi, a legaranyosabb arról szól, hogy a trieri érsek csapdát akart állítani szegény szent Goarnak. A közeli kolostorból hozatott egy talált csecsemőt, és azt mondta szent Goarnak, hogy csak akkor engedi el, ha megmondja, kik a gyerek szülei. Goar persze imádkozott, és a szentháromság nevében megparancsolta a kisdednek, hogy járjon és beszéljen. S lám, láss csodát, a kicsi odalépett az érsekhez és csengő hangon megszólalt: Te vagy az apám és az apáca Afflaja az anyám. (Az viszont történelmi tény, hogy az érseknek az említett apácával való viszonya miatt le kellett mondani – hiába, no, a 6. században még adtak valamit az erkölcsre…)

No, este volt már, mire megérkeztünk St. Goarba, gyorsan elfoglaltuk a szobánkat a „Hotel an der Fähre” nevű szállóban, ami – mily meglepő - a kompkikötő mellett van.

hotel_an_der_faehre.jpg

Kicsit sétáltunk a Rajna partján, élveztük a csodálatos látványt, amit a hegyek közé szorított folyó nyújt, majd az egész napos „kalandoktól” eltelve nyugovóra tértünk.

rajna1.JPG

A szálló rendkívül rugalmas volt az irányú kérésünkkel, hogy korábban reggelizhessünk (eredetileg fél 9-től lehetett volna), így fél 8-kor, a bőséges reggeli után újult erővel vágtunk neki a városka melletti hegynek, hogy feljussunk Rheinfels várába. Ez a Rajna menti várak közül a legnagyobb, a 13. század közepén kezdték építeni, története nagyjából megegyezik a koblenzi Ehrenbreitstein történetével: folyamatosan bővítették, majd a 17. században francia kézre került, akik felrobbantották, naná. A romok kövei szolgálták az 1800-as években a koblenzi erőd újjáépítésének alapanyagát.

Bevallom, ezt a képet a netről loptam:

var-.jpg

Ez viszont saját:

var.JPG

Nagyjából egy órát ténferegtünk, minden oldalról megcsodáltuk a kilátást:

 

kilatas_a_varbol2.JPG

kilatas_a_varbol3.JPG kilatas_a_varbol1.JPG

végül lebuszoztunk(már amennyire ez busznak nevezhető) a komphoz,

busz.JPG

hogy átkeljünk vele Sankt Goarshausenbe.

komp.JPG

Sankt Goarshausent a Rajna jobb partján  Rajnai Palahegység sziklás ormai szorítják a folyó mellé, két szemközti hegyen két vár emelkedik, a „Katz” (magyarul macska, mivel a középkorban a Katzenelnbogen nevű grófsághoz tartozott a falu) és a „Maus” (egér, a trieri érsekség tulajdona volt).

A Katz

katze.jpg

A Maus

maus.jpg

Sankt Goarshausenben irtó rendesek voltak a „Touristinformation”-nál, megengedték, hogy otthagyjuk a hátizsákjainkat, amíg meghódítjuk a hely (és talán a Rajna) leghíresebb látványosságát, a „Loreley”-t.

Ez tulajdonképpen egy 132  m magas szikla (ismét csak összehasonlításképp: a Gellérthegy 137 m magas), ami a folyóba benyúlva leszűkíti és éles kanyarra kényszeríti azt. Ez a szakasz a hajósok réme volt, tele zátonyokkal, ahol bizony sok figyelmetlen kapitány szenvedett balesetet a hajójával. A néplélek mondát szőtt a szikla köré, amelyet  Clemens Brentano romantikus költő 1801-ben írt balladájában országos hírűvé emelt. Ő adta a helyi mondákban szereplő szirénnek a Loreley nevet, aki szépségével és csodálatos énekhangjával bűvölte el a hajósokat, akik a veszélyes áramlás ellenére már nem a menetirányt figyelték, s így hajójuk összetört a sziklán.

Mégis Heinrich Heine gyönyörű verse Szabó Lőrinc fordításában a legszívszorítóbb feldolgozása a mondának.

Ich weiss nicht, was soll es bedeuten,
Dass ich so traurig bin;
Ein Märchen aus alten Zeiten,
Das kommt mir nicht aus dem Sinn.

Die Luft ist kühl, und es dunkelt,
Und ruhig fliesst der Rhein;
Der Gipfel des Berges funkelt
Im Abendsonnenschein.

Die schönste Jungfrau sitzet
Dort oben wunderbar,
Ihr goldenes Geschmeide blitzet,
Sie kämmt ihr goldenes Haar.

Sie kämmt es mit goldenem Kamme
Und singt ein Lied dabei;
Das hat eine wundersame,
Gewaltige Melodei.

Den Schiffer im kleinen Schiffe
Ergreift es mit wildem Weh;
Er schaut nicht die Felsenriffe,
Er schat nur hinauf in die Höh.

Ich glaube, die Welllen verschlingen
Am Ende Schiffer und Kahn;
Und das hat mit ihrem Singen
Die Lorelei getan.
Nem értem, a dal mit idéz föl, 
s hogy oly bús mért vagyok: 
egy régi, régi regétől 
nem szabadulhatok. 

Már hűvös az este; a Rajna 
nyugodtan folydogál; 
a hegycsúcs sugarasra 
gyúlt alkonypírban áll. 

Ott fenn ül – ékszere csillog – 
a leggyönyörűbb leány; 
aranyhaja messzire villog 
aranyfésűje nyomán. 

Aranyban aranylik a fésű, 
s közben a lány dalol; 
hatalmas zengedezésű 
varázs kél ajkairól. 

A hajósnak a kis ladikban 
szive fáj, majd meghasad; 
nem le, hol a zátony, a szirt van – 
fel néz, fel a csúcsra csak! 

Végűl ladikot s ladikost a 
mélységbe sodorja az ár… 
S hogy ez így lett, ő okozta 
dalával, a Loreley.

(A Loreley néhány zátonyát az 1930-as években felrobbantották, így az átjáró az évek során sokat veszített korábbi veszélyességéből.)

loreley_hajorol.JPG

kilatas_loreley.JPG kilatas_loreley1.JPG

 Két Loreley szobor:

Egy klasszikus fenn a hegytetőn:

loreley_szobor.jpg

És egy modernebb lenn a Rajna félszigetén (azt hiszem, ez az ismertebb):

 

 szobor1_2.JPG

No, itt egy link is, mert ebből aztán nem sok látszik.

Miután visszatértünk, még tettünk egy kis sétát Sankt Goarshausenben,

varos1.jpg

varos3.JPG varos2.JPG

majd elhajóztunk a „Rajnai kirándulás” végállomása, Bingen felé. A hajóútról nincs mit mondani, beszéljenek inkább a képek:

rajna1.JPG rajna2.JPG
rajna3.JPG rajna4.JPG
rajna5.JPG rajna.JPG

 Természetesen majd' minden hajót le kellett fényképeznünk, mivel PároM rajong mindenért, ami vasból van, legyen az kerek, szögletes, hosszú, rövid, gömbölyű, lapos, tömör, lyukas - ja, nem az a Gombóc Artúr -,  és hát a Rajnán elég nagy a hajóforgalom, sokkal nagyobb, mint a Dunán: teher-és kirándulóhajók, uszályok, hajóvonták, vitorláshajók, kompok; mindenféle vízi járművel lehet találkozni:

hajo1.JPG hajo2.JPG
hajo3.JPG hajo4.JPG

Olyannyira rácsodálkozott a hajókra, hogy a várakról szinte meg is feledkezett, szerencsére ott voltam én, hogy felhívjam a figyelmét a természeti és épített táj furcsa harmóniájára. Úgyhogy két hajó fényképezése között volt egy kis idő a középkor eme többnyire erősen fallikus szimbólumainak a megörökítésére. Gyakorlatilag a Rajna mindkét oldalán minden markánsabb sziklán vagy annak oldalában magasodik egy vár, nagyrészüket a 12.-13. században építtették a német rablólovagok, mindegyiknek megvan a maga izgalmas története és legtöbbjük jó állapotban van, köszönhetően a jelenlegi (vagy régebbi) tulajdonosok újjáépítési/restaurálási törekvéseinek. Mi 15 darabot számoltunk össze, de lehet, hogy néhány elkerülte a figyelmünket.

Fürstenberg 

var0_furstenberg.JPG

Reichenstein

var1_reichenstein.JPG

Rheinstein

var2_rheinstein.JPG

Ehrenfels

var3_ehrenfels.JPG

Bingenbe estefelé érkeztünk, szállásunk szerencsére nem volt messze hajókikötőtől. Szállásadónőnk, Astrid, nagyon kedves volt, nem vette zokon késői érkezésünket és másnap reggel korai távozásunkat.

Egy rövid városi sétát követően fáradtan zuhantunk az ágyba, másnap korán kellett kelnünk, mivel még el kellett buszoznunk Frankfurt Hahn-ba, és kicsit stresszeltünk, hogy többszöri átszállással időben odaérjünk a fél kettes kapuzárásra.

Így aztán sajnos Bingenből tényleg nem sokat láttunk, és valamiért nem is fényképeztünk, helyette itt van egy kis videó-összeállítás a városról.

Szerző: kisa  2016.01.19. 08:00 Szólj hozzá!

Címkék: vár várrom 2013 Hajó Rajna Tartalom: Rajna Sankt Goar Hotel an der Fähre Sankt Goarshausen Loreley Bingen

süti beállítások módosítása