Szerelmem, PM emlékére

Szigligeti nyaralásunk első útja Tapolcára vezetett. Ennek roppant prózai oka van: PároM, aki egyébként oly precíz és pontos, a csomagolás során teljesen megfeledkezett a fürdőnadrágról, így aztán kénytelenek voltunk egyet beszerezni. A szigligeti strand árait túlzónak találtuk, meg egyébként is terveztük a tavasbarlang felkeresését, kézenfekvő volt hát, hogy a kettőt összekötjük.

Ami Tapolcán elsőre feltűnt, az a rengeteg szobor. Volt időnk alaposan körbesétálni a várost, mivel túl korán érkeztünk, a barlang még nem volt nyitva. 

Szomorú történelmünk Marton László, 1990

szobor1.jpg

 

I. világháborús emlékmű Maugsch Gyula, 1930

szobor2.jpg

 

Bányászok Marton László

szobor3.jpg

Batsányiné Baumberg Gabriella

Kocsis András, 1964

szobor4.jpg

Szőlőt szedő lány R. Törley Mária, 2010

szobor5.jpg

Múltunk Marton László, 1988

szobor6.jpg

Szent István-szobor Raffay Béla, 2000

szobor7.jpg

Szent Borbála Marton László, 2000

szobor8.jpg

Pásztorfiú szobra Marton László, 1943

szobor9.jpg

Kiskirálylány szobra Marton László, 1990

szobor10.jpg

Ez persze nem az összes szobor...

Tapolcán amúgy ivókútból is több van az átlagosnál (van Napocska-ivókútTüskésgyíkfejes ivókútKosfejes ivókút, Tavasztündér-ivókút ), természetesen az utunkba eső a legelsőnél, amely a "Griff fejes ivókút" nevet viseli, megejtettük a rituális kézmosást.

kezmosas.JPG

Naná, hogy Tapolca se lehet meg trianoni emlékmű nélkül, sőt, egész Trianoni emlékparkkal büszkélkedik. 

Van itt  székelykapu, harangtorony, imádság, ami csak elképzelhető. A székelykaput  némiképp tájidegennek gondoltuk, és az egészet en bloc kicsit giccsesnek.

 trianon.jpg

Előzetes "felkészülésünk" során felfedeztük, hogy Tapolcán van egy zsidó temető, úgyhogy végiggyalogoltuk a Halápi utat, hogy megnézzük. Pilisvörösváron már jártunk egy zsidó temetőben, és megfogott bennünket a hely méltóságteljes, szomorú hangulata. Az, hogy a sírok nem emelkednek ki a talajból, hogy nincsenek túlcicomázva, nincsenek virágok, csak egyszerű kőből emelt fejfák, egyebekben hagyják a természetes növényzetet nőni, számunkra egyszerűségében is valahogy méltóságteljes, nem annyira látványos, ám mégis megrázó találkozást jelent az elmúlással. A tapolcai zsidó temetőben azonban nem találtunk semmit, csak egy gazzal benőtt, körülkerített mező-félét, ahova nem tudtunk bemenni.  

A hiábavalóan megtett út miatt kicsit bosszankodva caplattunk vissza a központba, ahol szerencsére a Malomtó idilli környezete és egy pohár bor a számos tóparti etetőhely egyikében visszahozta a kedvünket, így aztán vidámabban sétáltuk körbe a tavat és a parkot.

malomto4.jpg

malomto1.jpg malomto5.jpg
malomto2.jpg

A halak elég szelídek.

malomto3.jpg

malomto6.jpg malomto7.jpg

Tapolca fő attrakciója a tavasbarlangamely a rendszerváltás nagy "nyertesei" közé tartozik. Köztudott, hogy a barlang a bauxitbányászatot kísérő karsztvíz-lecsapolás következtében a 80-as évekre teljesen kiszáradt. A bányászat leállítása után – és most ne firtassuk ennek a társadalmi következményeit - a terület rehabilitálódott, így a barlang ismét teljes szépségében várja a látogatókat. 

barlang1.jpg barlang2.jpg
barlang3.jpg barlang4.jpg
barlang5.jpg barlang6.jpg
barlang7.jpg barlang8.jpg

A barlangtúra után jól esett a késői ebéd. Sajnos, nem találtam meg az éttermet, ahol ettünk, az biztos, hogy hatalmas adagokat kaptunk. Valami kapualj rémlik, amit beépítettek, és ez olyannyira sikerült, hogy még egy madárpár is fészket rakott a gerendákon.

etterem1.jpg etterem2.jpg

 

 Hogy a Marton László kiállításon miért nem fotóztuk, fogalmam sincs. 

Szerző: kisa  2016.05.22. 17:00 Szólj hozzá!

Címkék: étterem szobor temető barlang 2011 ivókút székelykapu Marton László Tartalom: Tapolca Malomtó

Előző: Parádsasvár

Kékesről direkt nem írunk. Mindenki tudja, amit tud, aki meg nem tudja, járjon utána. Azért néhány kép, annak bizonyságául, hogy valóban jártunk ott.

 Viszont Mátrafüreden akadt még látnivaló. Először is, a Babamúzeum.
Nos, ez azért kicsit más, mint mondjuk a tihanyi, itt igazi népviseletbe öltöztetett babák vannak kiállítva. Mint megtudtuk, olyan, hogy „palóc népviselet” tulajdonképpen nincs is, minden falunak megvoltak a saját jellegzetességei. Elég, ha csak a matyó, a bujáki vagy a hollókői viseleteket képzeljük magunk elé – mind más, és mégis mind lenyűgöző. A nők főkötője, annak színe, díszítése, az alsószoknyájuk száma, hossza, az ingvállak hímzése, a kötény formája, a pruszlik, fejkendő anyaga, megkötésének módja, a férfiak kalapja, ingük hímzése, a rojtos aljú gatya hossza, szélessége mind-mind kifejezte viselőjének korát, vagyoni állapotát, de még azt is, hogy éppen milyen alkalomra öltöztek.

 

Lenyűgöző az a fantáziadús mintázat, a  tobzódás a színekben, amelyek mégis olyan harmonikus összhatást eredményeznek, és fejet hajtunk azok előtt az asszonyok előtt, akik oly mesteri biztonsággal hozták létre ezeket a ruhákat. 

Ilyenkor sajnáljuk kicsit, hogy nem mélyedtünk el jobban a magyar etnográfia rejtelmeiben, valamint, hogy ezek a viseletek már csak ünnepekkor, a turisták kedvéért kerülnek elő a szekrények mélyéről. Vannak persze történelmi viseletű babák is, de a mi kedvenceink mégis a falvédők voltak:

 

Nos, miután kulturális érdeklődésünket kielégítettük, úgy döntöttünk, hogy ebéd előtt van még idő felugrani a Kozmári-kilátóhoz.
Egy szépen faragott, ám meglehetősen furcsa, kopjafával kombinált székely-kapu-féleségen (nem tudjuk, mi lehet az oka, de némi túlzással állíthatjuk, hogy Mátrafüreden az egy portára jutó székelykapuk száma tán még a székelyföldi székelykapukét is megelőzi) keresztül vezet a hoszzú-hosszú lépcsősor a kilátóhoz.

Utolsó előtt napunkat az Akadémiai Üdülő mögött csörgedező patak és a Benevár felderítésének szenteltük.

Az üdülő mögött, hatalmas, gyönyörű, szépen gondozott kert terül el, teniszpályával, árnyékot adó fákkal, egzotikus bokrokkal.

 

Benevár romjai 1,5-2 km-re vannak Mátrafüredtől, kellemes, bár helyenként meredek ösvény vezet oda. Az út elején, a patak partján kiépített (és gondozott!) pihenő- és szalonnasütő helyek várják a fáradt vándorokat.
A XIII. századi romok még így is impozáns látványt nyújtanak, pedig csak 1-1,5 méterre emelkednek a felszín fölé. Elképzelni is nehéz, hogy a középkori technika mellett micsoda emberi erő és kitartás kellett, hogy ilyen várak épülhessenek. (Meg persze a földesúr „hívó” szava.)

 


Nem véletlenül utoljára hagytuk a mátrafüredi kisvasutat.
Mivel nagy kisvasút-rajongók vagyunk, többször is beutaztunk vele Gyöngyösre, nem történt ez az utolsó napon se másképp. Délelőtt felszálltunk a kisvasútra, és kellemes 20 perces pöfögés után megérkeztünk Gyöngyösre (erről kb. 15 év múlva lesz poszt), ahol is megnéztük a Mátra Múzeumot, majd egy bőséges, nagyon finom (és nem túl olcsó ebéd után, melyet természetesen étkezési utalvánnyal fizettünk) a Rózsa Étteremben,
buszra szálltunk és visszatértünk a bázisra.

kisvasút.jpg


Nos, aki néhány nagyon szép napot szeretne eltölteni egy olyan környéken, ahol a testi-lelki-szellemi felüdülés lehetőségei egyaránt adottak, annak mindenképpen meleg szívvel tudjuk ajánlani a mátrafüredi Akadémia Üdülőt.
 

Szerző: kisa  2010.11.17. 19:09 2 komment

Címkék: kilátó 2007 kisvasút székelykapu mátrafüred babamúzeum kozmári akadémiai üdülő benevár Tartalom: Mátrafüred

süti beállítások módosítása