Szerelmem, PM emlékére

Tardosra nyilván a vértestolnai arcok útmutatásai alapján kerültünk, mivel előtte soha még csak nem is hallottunk a faluról, de mindenképpen megérte átruccanni. A két falu kb 5 km-re fekszik egymástól, meglepően jó a buszközlekedés, így aztán szokásunkhoz híven már a kora reggeli órákban ott toporogtunk a buszmegállóban.

A Tardos Szövetkezeti bolt megállóból egyenesen a kőbánya felé vettük az irányt, mondván, hogy essünk túl minél előbb a „nagy kalandon”, a falut majd megnézzük utána.

imgp0161.JPG

A tardosi „vörösmárvány” elég híres, annak dacára, hogy mi nem tudtunk róla eddig, és hogy nem is igazi márvány. Valahogy úgy alakult, hogy a földtörténet jura időszakában rózsaszínes, majd egyre sötétebb vörös színű, óceáni medencékre jellemző üledék rakódott le errefelé. Innen már csak egy ugrás kellett volna, hogy igazi márvány legyen belőle, de sajnálatos módon ez elmaradt. Hiányzott még pár dolog (nyomás, hőmérséklet), hogy olyan mértékben préselődjön össze, hogy valódi márvánnyá váljon. Ezért hívják tömör mészkőnek is.

Ez ugyan egyrészt pech, mert lényegesen kevesebbet lehet érte kapni, mint az igazi márványért, másrészt viszont szerencse, mivel felhasználása, megmunkálása, sőt, még összetétele is megegyezik a klasszikus márványokéval: kalcium-karbonát (kalcit), ám a bányászata lényegesen egyszerűbb. A témáról bővebben itt.

A bányából visszafelé jövet még beugrottunk Tarnóczy András rádiómúzeumába. (Tardos, Rákóczi u. 8., +36-30/234-6840)  Sajnálom, hogy ott nem készültek képek. A rádiókon túl az volt számunkra a legmeghökkentőbb, hogy az udvarban a tyúkól előtti rész tardosi vörösmárvánnyal volt kirakva…

Utána már csak a faluban ténferegtünk. Tardos a Gerecse legmagasabban fekvő települése, olyan "hegyek" koszorúzzák, mint a 633 m magas Nagy-Gerecse, az 554 m magas Öreg-Kovács és az 505 m magas Gorba-tető, ezek egyúttal a Gerecse legmagasabb hegyei.

 

Szerző: kisa  2017.02.11. 16:00 Szólj hozzá!

Címkék: templom 2008 kőbánya rádiómúzeum kedvenc ház Tartalom: Tardos vörösmárvány

Szerelmem, PM emlékére 

Bogács, ez a 2000 lelket számláló kis falu Mezőkövesdtől 10 km-re fekszik a Hór-patak völgyében. Igazán kedves kis település, számos kirándulási, túrázási lehetőséggel. Mi az idő szűkössége miatt – hiszen csak egy hosszú hétvégére mentünk, ráadásul főleg fürdőzni – nem igazán használtuk ki ezeket a lehetőségeket, de akkor azt hittük, és feltett szándékunk volt, hogy ide még visszajövünk.

 

Ha túrázni nem is voltunk, azért egyik nap átsétáltunk Cserépfalura – tulajdonképpen csak annyi volt a célunk, hogy feltérképezzük a terepet és megnézzük a szálláslehetőségeket.

Ezért nem jártuk végig az Ördögtorony Tanösvényt, nem néztük meg a Suba-lyuk barlangot, nem mentünk el a pincesorra, hiszen a terv az volt, hogy erre a környékre egyszer hosszabb időre eljövünk még, és mivel Bogácson már ismertük a lehetőségeket, gondoltuk, Cserépfalu pont megfelelő lesz.

Szerző: kisa  2016.11.11. 16:00 Szólj hozzá!

Címkék: kilátó templom 2009 horgásztó pincék Cserépfalu kedvenc ház világháborús emlékmű Tartalom: Bogács

Szerelmem, PM emlékére

Nos, Perőcsény igazi zsákfalu: Vámosmikola és Kemence között fekszik egy festői völgyben, a Börzsöny ölelésében. Az Ipoly mentén jövet-menet többször átutaztunk rajta, és mindig megbeszéltük, hogy ide még eljövünk. A dolgot nehezítette, hogy nem nagyon találtunk szállást. Egy szem ajánlatot dobott a gugli, maga a polgármesternő, talán valami Irma foglalkozott szobakiadással. Írtunk is neki, de nem válaszolt, így aztán cseppet sem szomorkodva ismét Galovics úr vendégszeretetét élveztük Dióligeten, megfogadva, hogy ezúttal szigorúan csakis Perőcsényre koncentrálunk, mintha ott laknánk.

Ezt nagyjából az első napig tudtuk tartani, reggel ugyanis megbeszéltük, hogy minden bizonnyal Perőcsényből is átrándulnánk Nagybörzsönyre kisvasutazni, így aztán első utunk ide vezetett.

01_kisvasut1.jpg 01_kisvasut3.JPG
01_kisvasut2.JPG 01_kisvasut4.JPG

Sajnos, arra már nem emlékszem, hogy milyen megfontolásból és milyen útvonalon tettünk egy nagyobb (kisebb?) sétát a visszaúton, a képek mindenesetre arról tanúskodnak, hogy lefelé nem vonattal mentünk, hanem gyalog. Elképzelhető, hogy a sínek mentén lesétáltunk a kisvasút „Kisirtás” megállójáig, és onnan vonatoztunk vissza Nagybörzsönybe. Nem tudom.

02_seta1.JPG 02_seta2.JPG
02_seta4.JPG 02_seta5-.JPG
02_seta3.JPG 02_seta6.JPG

 Másnap aztán tényleg átbuszoztunk Perőcsénybe

borzsony.jpg

A túrát illetően volt egy kis nézeteltérésünk, én ugyanis PároM druszájára, a Miklós-tetőre szerettem volna felmenni, ám PároM határozottan kijelentette, hogy nincs az az isten, hogy ő egy 700 méteres csúcsra felmásszon, meg egyébként is messze van. Így aztán maradt a Holló-kő. Oké, az tényleg csak 685 méteres és tényleg közelebb van. A szakirodalom szerint „a Holló-kőről a Magas-Börzsöny főgerince által határolt katlanba pillanthatunk le, valamint a főgerinc szemben lévő oldaláról (Magosfa-Csóványos) lefutó kisebb gerincekre, völgyekre. A katlan egyébként egy ősvulkán maradványa, aminek teteje egy idő után beszakadt. Ezt szakszerűbben kalderának szokták nevezni. Holló-kő tulajdonképpen három különálló szikla gerinc, melyeket nagyobb mélységek választanak el egymástól.”  

Mi persze nem ládáztunk, meg úgy nagyjából semmit se tudtunk se katlanról, se főgerincről, egyszerűen csak gyönyörködtünk a tájban:

Innen indultunk:

03_hollo-ko1a.JPG

 

03_hollo-ko8.JPG

03_hollo-ko2.JPG 03_hollo-ko3.JPG
03_hollo-ko4.JPG 03_hollo-ko5.JPG
03_hollo-ko6.JPG 03_hollo-ko9.JPG

 

03_hollo-ko7.JPG

és ez volt a cél:

03_hollo-ko10.JPG

03_hollo-ko11.JPG 03_hollo-ko12.JPG

 Visszaúton botlottunk bele - ha nem is a világ, de az általunk látott legnagyobb hangyabolyba:

03_hollo-ko13_hangyaboly.JPG

A kimerítő séta után kerestünk valami etetőhelyet Perőcsényben, valószínűleg találtunk is, hiszen nem haltunk éhen, de mély nyomokat nem hagyott bennünk, fénykép se készült. Úgy rémlik, hogy valami boltban vettünk parízert, paprikát, ilyesmit, és azt egy parkban elfogyasztottuk.

Azután ténferegtünk kicsit a faluban, és bár sok izgalmas látnivalóra nem számítottunk, azért ez a turul kicsit meglepett bennünket:

04perocseny3.JPG

Perőcsény kellemes kis falu,  

templommal, mellette kocsmával, ahogy illik :-),

04perocseny2.JPG

világháborús emlékművel

04perocseny1.JPG

és nagyjából ennyi ragadta meg a figyelmünket.

Az utolsó napot a kedvenc falunkban való nézelődéssel töltöttük. 

05_it1.JPG

Újra felkerestük a kedvenc házunkat, 05_it3.JPG

amely sajnos sokat romlott azóta, hogy utoljára láttuk:05_it2.JPG

Megtettük a kötelező sétát az Ipolyhoz:

05_it4.JPG 05_it5.JPG

És lőttünk két cuki képet, amelyeknek talán azt a címet adnánk, hogy "anya gyermekével".

05_it6_anya_gyermekevel.JPG 05_it7_golyaanya_gyermekevel.JPG

 

Szerző: kisa  2016.04.19. 08:00 Szólj hozzá!

Címkék: kisvasút 2011 Ipoly Perőcsény kedvenc ház Tartalom: Perőcsény Ipolytölgyes Holló-kő

Szerelmem, PM emlékére

Az utolsó kirándulás, már betegen, a 2. kemó után szeptemberben. Akkor még azt reméltük/hittük/szerettük volna hinni, hogy lesz még több is.

Olyan helyet kerestünk, ami közel van Budapesthez, lehet kicsit kirándulgatni, de nem túl megerőltető. Ezeknek a kívánalmaknak Tök-Zsámbék TÖKéletesen megfelelt. A Pataki-vendégház TÖK jó választás volt, pont olyan, amilyet szeretünk: igazi autentikus parasztház, állatokkal, nagy kerttel és Adéllal, a rendkívül kedves és segítőkész házigazdával. allatok5.jpg

Ez aztán a fogadtatás!

allatok4.jpg allatok3.jpg

 

allatok6.jpg

allatok1.jpg

 Voltak persze kutyák is, szám szerint kettő, de valamiért csak az egyiket fényképeztük le. Na, vajon őt hogy hívják?

frakk.jpg

 Igaz, egy aprócska problémánk azért akadt: szobánk a tetőtérben volt, és PároM csak a közepén tudott kiegyenesedni a maga 194 cm-es magasságával, az ágyat már-már csak kúszva tudta megközelíteni.

pataki1.jpg pataki3.jpg

 pataki2.jpg

 Tök egy igazán kedves kis település, hangulatos utcácskákkal, pincesorral – ahol természetesen találtunk olyan házacskát, amibe szívesen beköltöztünk volna:

haz.jpg

…és egy tájmúzeummal, amit sajnos elmulasztottunk megörökíteni. Tök elhelyezkedése és a fővároshoz való közelsége sok művészt vonzott a faluba, többek között Tarr Bélát, PároM egyik kedvenc rendezőjét is, akinek én még egyetlen filmjét se láttam, és évek óta terveztük, hogy majd egyszer együtt megnézzük őket…

 Tök szinte összenőtt Zsámbékkal, a sokak számára ismertebb sváb településsel, ahol is a híres kora gótikus templom maradványait kerestük fel először, miután a fentebb említett pincesoron átvágva magunkat, meglehetősen fáradtan – hiszen már két ciklus kemó dolgozott PároM szervezetében, magunk mögött hagytunk jó pár kilométernyi szőlőültetvényt valamint Zsámbék külső részeit - megérkeztünk a település központjába. Aholis szomorúan tapasztaltuk, hogy a templomrom bizony eléggé magasan fekszik egy dombocska tetején.

Semmi gond, egy rövid pihenő után ebben a Zichy-kastély mellett található, igen hangulatos, ősfás parkocskában:

zsambek1.jpg

...csakazértis meghágtuk azt a dombocskát:

p1090910.JPG

zsambek2.jpg zsambek3.jpg

 zsambek4.jpg 

A templom melletti parkban még egy igazi meglepetés is várt bennünket: egy szépen rendben tartott szovjet katonai emlékmű néhány sírral. Nagyon örültünk, hogy a zsámbékiak túl tudták tenni magukat az elmúlt század sérelmein és a halottaknak megadják azt a tisztelet, ami szerintünk minden halottnak kijár.

 zsambek7.jpg

Zsámbék másik híressége a Lámpamúzeum  ahol is egy régi parasztházban régi lámpák százai nyűgözik le a látogatót.

zsambek8.jpg

Ezután a napi programba már csak egy kiadós és ízletes ebéd a múzeummal szemközti – milyen meglepő névválasztás – Lámpás-éteremben, és a visszabuszozás Tökre maradt.

 KÖVETKEZŐ

Szerző: kisa  2015.09.11. 16:00 Szólj hozzá!

Címkék: 2014 Zsámbék Tök Lámpamúzeum Gótikus templom Pataki-vendégház Lámpás-étterem kedvenc ház Tartalom: Tök-Zsámbék

Előző: Nőtincs

Másnap elsétáltunk a horgásztóhoz, útközben kívülről megnéztük a Seholsziget Élményparkot: elhisszük, hogy jó időben hatalmas kaland lehet egy kisgyerek számára.

 

A falu behavazva is nagyon hangulatos, bár elég kevés autentikus házat láttunk, viszont hétvége lévén, sok autentikus nénivel találkoztunk, akik feltehetőleg templomba mentek.

IMGP0301.jpg

Bennünket valamiért meghatott a templom előtt ennek a betlehemi jelenetnek a naív bája.

 

Ezt képet látva Móra Ferenc A szánkó című novellája jutott eszünkbe, ki tudja, miért.

Úton a tó felé:

IMGP0248.jpg

 

A maga így télen nem sokat mutat,

 ellenben a másnapi sétánk során lélegzetelállítónak találtuk a temető felé vezető út magaslatából a látványt.

 

A temetőbe ezúttal nem mentünk be.

Tettünk viszont egy sétát arra, amerre a madár se (nagyon) jár:

 

Ez a kereszt a senkiföldjén elég meglepő.Messziről nem látszik, hogy a kanyarban egy ház van, 4 igen haragos és kevéssé vendégszerető kuvasszal.

Mindkét sétánk megkoronázásaként betértünk egy noname kocsmába, ahol igen jól esett a vodka és a forralt bor, bár az épület színvilága elsőre kicsit elbátortalanított minket.

 És persze itt is voltak kedvenc házak, egy felújított és egy régi:

 

 

Szerző: kisa  2011.02.04. 22:21 1 komment

Címkék: 2010 horgásztó nőtincs kedvenc ház Tartalom: Nőtincs

süti beállítások módosítása