Szerelmem, PM emlékére 

Bogács, ez a 2000 lelket számláló kis falu Mezőkövesdtől 10 km-re fekszik a Hór-patak völgyében. Igazán kedves kis település, számos kirándulási, túrázási lehetőséggel. Mi az idő szűkössége miatt – hiszen csak egy hosszú hétvégére mentünk, ráadásul főleg fürdőzni – nem igazán használtuk ki ezeket a lehetőségeket, de akkor azt hittük, és feltett szándékunk volt, hogy ide még visszajövünk.

Ha túrázni nem is voltunk, azért egyik nap átsétáltunk Cserépfalura – tulajdonképpen csak annyi volt a célunk, hogy feltérképezzük a terepet és megnézzük a szálláslehetőségeket.

Ezért nem jártuk végig az Ördögtorony Tanösvényt, nem néztük meg a Suba-lyuk barlangot, nem mentünk el a pincesorra, hiszen a terv az volt, hogy erre a környékre egyszer hosszabb időre eljövünk még, és mivel Bogácson már ismertük a lehetőségeket, gondoltuk, Cserépfalu pont megfelelő lesz.

Előző: Nőtincs

Másnap elsétáltunk a horgásztóhoz, útközben kívülről megnéztük a Seholsziget Élményparkot: elhisszük, hogy jó időben hatalmas kaland lehet egy kisgyerek számára.

A falu behavazva is nagyon hangulatos, bár elég kevés autentikus házat láttunk, viszont hétvége lévén, sok autentikus nénivel találkoztunk, akik feltehetőleg templomba mentek.

Bennünket valamiért meghatott a templom előtt ennek a betlehemi jelenetnek a naív bája.

 És persze itt is voltak kedvenc házak, egy felújított és egy régi:

Előző:Mátrafüred II

Kecskédre is az üdülési csekk révén jutottunk el, teljesen véletlenül. Már nem emlékszünk, miért is írtuk be a gugliba a schmuck szót – arra gondolni se merünk, hogy a szépkorúak védőszentjét, Schmuck Andort kerestük – mindenesetre második vagy harmadik találat volt a Schmuck vendégház.
Némi keresgélés után meg is találtuk a térképen, Oroszlány és Környe között.
Hohó, Vértes, 2000 lakos, ez nekünk való, gondoltuk, és legott meg is rendeltük a szállást egy hosszú hétvégére.
Vendéglátónk, Schmuck Gusztávné, nagyon kedves volt. Mivel a szokásos MÁV-Volán kombóval közelítettük meg Kecskédet, és mivel a busz a faluba nem megy be, kijött elénk autóval.
A legelső találkozásunk Kecskéddel elég drámai volt: mikor lekászálódtunk a buszról, és megtettünk néhány métert, egy lompos, loncsos, ázott kölyökkutya támadott meg bennünket a susnyásból. Szívet tépő volt, ahogy nézett ránk, gyermeki bizalommal és várakozással, hogy talán mi leszünk azok, akik véget vetnek sanyarú napjainak, ételt, italt, meleget adunk neki. Vendéglátónk habozás nélkül megengedte, hogy a csatakos, nem éppen tiszta kis jószágot betegyük az autóba. Azzal biztatott bennünket, hogy ha a faluban elengedjük, biztos lesz, aki befogadja.
Nagyon-nagyon reméljük, hogy így történt, mivel másnap már nem láttuk. De innen is üzenjük annak, aki elhagyta szegény kutyust, hogy száradjon le a keze, és legyen része hasonló bánásmódban!
A Schmuck vendégház maga a megtestesült álom, minden együtt van benne, amit mi szeretünk: kívülről gyönyörűen – és autentikusan! - felújított parasztház, teljes komforttal. Egy kicsit ugyan meghökkentünk az amerikai konyhás megoldáson, de végül is összhatásában nagyon tetszett és praktikusnak is találtuk. 

Maga a falucska nem túl jellegzetes, eklektikus házakkal, a szokásos templommal, amit, mint oly sok más templomot az országban, Fellner Jakab tervezett.

Ami viszont irigylésre méltó, az az „öreg” iskola. Jó lehet ilyen iskolában gyereknek lenni, bár nem biztos, hogy kényelmes is. Ebben az épületben kapott helyet a telefonközpont, melynek érdekessége, hogy Kecskéden helyezték forgalomba – az országban másodikként – a BHG által fejlesztett, ER256 típusjelű, tároltprogram-vezérlésű telefonközpontot – fogalmunk sincs, hogy ez mit jelent, de úgy véljük, fontos információ, amit kár lenne nélkülöznünk.

Kecskéd igazi attrakciója a horgásztó.

Amit még nagyon érdekesnek találtunk, hogy a tó felé vezető úton gyakorlatilag egy új falu van kiépülőben, szebbnél szebb – bár nem a mi ízlésünk szerint való – házakkal. Ezeket sajnos nem tudtuk lefényképezni, mivel szép őszi hétvége lévén mindenhol dolgoztak. Azt meg már mégse akartuk.

Szerettük volna megnézni a német nemzetiségi tájházat, de az végig zárva volt, ezért aztán körbesétáltuk a falut. Nos, úgy tűnik, hogy a MÁV itt is a szokásos formáját hozza, sajnáljuk, hogy erre a furcsán hangulatos épületre is a lassú pusztulás vár.

Mivel tudtuk, hogy lesz konyha, élelmet vittünk magunkkal, ám mégse bírtuk megállni, hogy a Barátok Asztala étteremben ne együnk egy kiadós és kellemes árú ebédet.

Kecskéd összességében nem túl jellegzetes, ennek ellenére hangulatos, nyugodt hely, aki ilyenre vágyik, esetleg pecázni is szeret, annak mindenképpen ajánlunk itt egy (hosszú) hétvégét.
Következő: Oroszlány

Előző: Nagybörzsöny - az utolsó előtti

Úgy alakult, hogy az idei ünnepet szintén Nagybörzsönyben sikerült eltöltenünk, egy présházban.

Mert Nagybörzsönyben ugyanúgy találhatók présházak, mint Ipolytölgyesen, csaképpen nagyobb volumenben, mint ott, és szőlő ugyanúgy nincs, mint ott. (Mindkét helyen, számos más településhez hasonlóan, a 19. századi filoxéra-járvány végzett az ültetvényekkel.
Maga a présház 3 teljesen különálló helyiségből áll, az egyik összkomfortos (víz, villany, zuhanyzó, cserépkályha), a másik kettő nem, úgy értve, hogy azokban csak villany van. A ház amúgy eladó, ha valakit érdekelne, szívesen megadom a tulaj elérhetőségét. Mi mindenesetre nem vevőként voltunk ott, mivel sajnálatos módon hiányzik a megfelelő mennyiségű - 4,5 millió körüli - összeg a kasszából, de abszolút gondtalanul élveztük a pazar kilátást.

Ezúttal ugyan nem mentünk le a mintegy 1 km-re található horgásztóhoz, de fényképek az előző alkalommal bőségesen készültek.

 Folyt.

Következő: Somhegy I.