Előző: Nőtincs

Másnap elsétáltunk a horgásztóhoz, útközben kívülről megnéztük a Seholsziget Élményparkot: elhisszük, hogy jó időben hatalmas kaland lehet egy kisgyerek számára.

A falu behavazva is nagyon hangulatos, bár elég kevés autentikus házat láttunk, viszont hétvége lévén, sok autentikus nénivel találkoztunk, akik feltehetőleg templomba mentek.

Bennünket valamiért meghatott a templom előtt ennek a betlehemi jelenetnek a naív bája.

 És persze itt is voltak kedvenc házak, egy felújított és egy régi:

Úgy alakult, hogy a szilvesztert – ezúttal üdülési csekk nélkül – Nőtincsen töltöttük a Szent Flórián panzióban.

Nőtincs Budapesttől kb. 45-50 km-re fekszik, a Naszály tövében.

 Utazásunk elég kalandosan kezdődött, ugyanis Újpest Városközpontban a Volán jegyet megvenni akarván a pénztáros kisasszony közölte, hogy innen Nőtincsre nem mennek buszok. De hát az internetes oldalukról néztük ki. De nem, innen nem megy busz oda. Csak a nőtincsi elágazásig. Jaj, hát akkor adjon oda jegyet. Később, már a buszon kezdtünk el azon gondolkozni, hogy oké, de az elágazástól milyen messze van Nőtincs? Egy kedves útitársunk azt mondta, hogy kb. 3-4 km, mi az nekünk, akik vándorlásaink – és eltévedéseink – során 15-20-at is legyalogolunk! Igen ám, de nem hóban! A Nőtincs felé vezető úton egy keréknyom van, ott nem merünk menni, mert ahhoz képest elég élénk a forgalom. A keréknyomon kívül választhatunk a jeges-fagyos hó és a hó között.

Ezért aztán nem csoda, ha örök hálával gondolunk a BOL 998 rendszámú autó vezetőjére – bemutatkoztunk ugyan, de a nevét sajnos elfelejtettük -, aki legnagyobb meglepetésünkre elhúzott mellettünk, majd megállt és beinvitált a kocsijába, mondván, hogy úgyis arra megy. A Szent Flórián előtt kiszállva tudatosult bennünk, hogy mekkorát is kellett volna sétálnunk….

A Szent Flórián nagyon hangulatos kis fogadó, 5 szobája közül mi kaptuk az egyest, aminek azért örültünk, mert a folyosó végén volt, legmesszebb az fő közlekedési útvonaltól. A szoba összkomfortos, hangulatos, tiszta.

Szilveszter lévén fergeteges buli zajlott a földszinti étteremben, legalábbis a zajokból ítélve fergetegesnek gondoljuk, ám minket ez nem zavart, a tévé hangja elnyomta a buliét. Nem is volt rossz Woodstock zenéjére, Baezre, Hendrixre és Joplinra elaludni.

Itt viszont másnap bőséges ebédet kaptunk a kajajegyünkért:

Kilátás a szobából:

 Következő: Nőtincs II