Szerelmem, PM emlékére

Visegrád sem tipikusan zsákfalu, de úgy gondolom, hogy ha már úgy hozta a SORS, hogy ennek a blognak emlékbloggá kellett alakulnia, akkor minden kirándulásunknak helye van benne.

Időrendben visszafelé haladva Visegrád a következő, 2014. májusában. PároM akkor már sejtette, hogy baj van, de azt nem, hogy ekkora, ezért aztán nem is szólt róla. Áprilisban temettük Édesapámat, nem akart ezzel is terhelni, azt gondolta, hogy majd ha már újra visszatérek a munka frontjára - Papust ápoltam, ezért nem dolgoztam -, akkor elmegy orvoshoz.

A visegrádi kirándulást meglepetésnek szánta, hogy segítsen a gyászt feldolgozni, kicsit kiszakadni a mindennapokból.

Nagymarosig vonatoztunk, onnan komppal mentünk át Visegrádba. A Hotel Visegrád  

hotel.JPG

közvetlenül a Dunaparton, a kompkikötőtől kb 50 méterre van, remek kilátással a Dunára- a másik oldalon pedig a Visegrádi dombokra, gondolom. A szálló wellness-hotel is egyben, és ennek megfelelően rendelkezik mindennel, ami egy tökéletes hétvégi relaxáláshoz szükséges. 3 (vagy 4?) medence, szauna, infraszauna, sóbarlang, manikűr, pedikűr, masszázs, minden, ami a testi-lelki-szellemi felfrissüléshez kell.

hotel_medence.JPG hotel_medence02.JPG

Modernül berendezett, nagyon stílusos, high –tech szobát kaptunk, feltételezem, hogy a többi is ilyen.

hotel_szoba.JPG szoba1.JPG

A képekből persze egyből kiderül, hogy az ágyazás, rendrakás nem tartozik a fő erősségeink közé... És valóban, ahol csak jártunk, percek alatt sikerült "belakni" a szobánkat.

Kilátás a szoba teraszáról:

terasz.JPG

Első utunk természetesen a fürdőbe vezetett, ahol kipróbáltunk mindent, amit csak lehetett, bár a szaunát Párom csak 2 percig bírta, legjobban az infraszauna nyerte el a tetszésünket.

Este a szálloda által szervezett vacsora a hangulatos „Reneszánsz étteremben”, ahol is rendkívüli kiszolgálás mellett „4. Királyi lakomá”-val kényeztettük welnesszezésben megfáradt szervezetünket.

Az étterem a szállótól kb. egy kilométerre van, gyalog mentünk, mint mindenhova. Útközben ezt az érdekes szobrot láttuk.

szobor_1.JPG

Nem tudtuk, mit ábrázol (talán a Duna hullámai?), de tetszett. Persze később utánanéztünk, hogy valójában Vígh Tamás: Életfa című kompozíciójáról van szó. Furcsa dolog ez a modern szobrokkal, mert tudatlanságunkban hosszan ecseteltük, hogy milyen klassz itt a Duna-parton egy ilyen szobor, és "művészileg" , némi "konyhafilozófiával" fűszerezve meg is magyaráztuk magunknak, hogy jön össze ebből a látszólagos összevisszaságból a folyó, meg persze az örök kedvenc, Attila is szóba került, és ha már Attila, akkor Marton László, akinek a sírját Szigligeten láttuk (erről majd ott, de addig még sok kiránduláson kell átrágnod magad, Kedves Olvasó)- és akkor tessék, kiderül, hogy minden, amit összehordtunk, merő hülyeség volt...

Rémlik, hogy a csomagban egy lovagi torna megtekintése is szerepelt, de arról lemaradtunk – sajnos, már nem emlékszem miért, de valószínű, hogy a mi döntésünk volt, hogy a déli pihenőnket nem áldozzuk be.  (Így utólag belegondolva, feltűnhetett volna, hogy Párom az utóbbi időben fáradékonyabb lett. Pont emiatt hagytuk ki a Fellegvárat, arra tehát ne számíts, Kedves Olvasó)

KÖVETKEZŐ

 

Szerző: kisa  2015.10.11. 16:00 Szólj hozzá!

Címkék: wellness 2014 életfa Visegrád Vígh Tamás Hotel visegrád reneszánsz étterem Tartalom: Visegrád

Előző: Nagybörzsöny II.

Ezúttal felkészültebben mentünk, odafele busszal, hogy elérjük a reggeli első kisvasutat, amiről tudni illik, hogy az egyetlen csúcsfordítós vasút, ami annyit jelent, hogy a kanyarban nem kanyarodik, hanem felmegy egy meghosszabbított sínen, és utána tolatva egy leágazáson tovább (az Y tolatáshoz hasonlóan). A kisvasút végállomása a Nagyirtás, ami gyakorlatilag a Szent Orbán Erdei Wellness Hotelnél van. Vagy fordítva.

Nagyirtáson sétáltunk egy keveset, és mivel mindez nagyon megviselte elpuhult városi szervezetünket, betértünk a Szent Orbánba egy ebédre.

 (Igen, az a Szent Orbán.)  A Szent Orbán nagyon elegáns, nagyon hangulatos, és nagyon drága. Ám mivel elfogadták a meleg étkezési utalványt, ezúttal úgy döntöttünk, hogy ennyi luxus jár nekünk. Mert megérdemeljük. Az ebéd nagyon fincsi volt. 

Visszaúton esett meg az a gyalázat, hogy a hátsó kocsi valahogy lekapcsolódott a mozdonyról. Szerencsére azon is volt szakavatott személyzet, és valahogy kézi irányítással le tudtak gurulni a lejtőn a faluba.

 Következő: Nagybörzsöny - az utolsó előtti

Szerző: kisa  2010.08.11. 14:01 Szólj hozzá!

Címkék: orbán szent 2007 kisvasút wellness erdei nagybörzsöny nagyirtáspuszta Tartalom: Nagybörzsöny

süti beállítások módosítása