Szerelmem, PM emlékére

Valahogy úgy alakult a dolog, ha fatalista lennék - és hát kicsit az vagyok – azt mondanám, úgy hozta a SORS, hogy 2013-ban a már említett Nézsán kívül csak két „nagy” kirándulásunk volt.

Az, amit mi „rajnai kirándulásnak” hívunk, tulajdonképpen Dortmundban kezdődött 2013 júliusának végén. Azért pont ott, mert ott lakott kedves ismerősöm, A. néni, és ez a rajnai kirándulás remek alkalom volt, hogy PároM is megismerje.

Dortmund nem szép város - nekünk legalábbis nem nagyon tetszett. Persze, vannak kellemes kis utcácskái, terei, de összességében nem szép. Nyilván ebben a nem szépségben szerepet játszanak a háborús bombázások, és az, hogy Dortmund a Ruhr-vidék vezető bányászvárosa volt. (A. néni mesélte, hogy a 70-es években, a bányászat fénykorában akkora volt a légszennyezés, hogy a reggel felvett fehér ing délutánra teljesen befeketedett. A házak nagy része a mai napig is szürkésfekete pala-félével van borítva)

A. néni lánya körbeautózott velünk a város külső részein is, ahova turista szerintünk ritkán vetődik (bár nem tudunk elképzelni semmi olyat, amiért valaki pont Dortmundban akarna turistáskodni), és PároMat, aki nagy rajongója volt mindennek, ami vasból készült, lenyűgözték az elhagyott bányászat emlékei.

Persze néhány képet lőttünk a belvárosról is,

meg felmásztunk a templomtoronyba, 

ahonnan azért elég szép kilátás nyílt a városra:

 Ottjártunkkor éppen egy érdekes kiállítás volt a Dortmundtól mintegy 50 km-re fekvő Oberhausenben a „gasometer”-ben. Ez tulajdonképpen egy hatalmas gáztározó, Németországban elég sok ilyen van, a legtöbbjük ipari műemlék, sokuk látogatható is. Az obehauseniből pont kiállítási helyszínt csináltak, Európában a legmagasabbat. A MAN építette 1927-29 között, a II. Világháborúban eléggé szétbombázták, aztán még le is égett ’46-ban. Helyreállították és 1988-ig használatban is volt.

Na, ebben a gasometerben csinált egy projektet a Christo nevű művész, akinek az a mániája, hogy mindenféle „dolgot” becsomagol. Nem, nem szülinapi vagy karácsonyi ajándékot, vagy egyéb ilyen banális dolgot,hanem épületeket, természeti jelenségeket.

Becsomagolta már a Reichstag-ot, a Pont de Neuf-öt, a chicagoi Kortárs Művészeti Múzeumot, a tengerpartot Little Bay-ben, Milánóban Viktor Emánuel szobrát, Miami mellett a Biscayne Bay szigeteit, meg egyéb ilyen őrült dolgai vannak (hogy ennek mi az értelme, azt nem tudjuk, mindenesetre elég látványos, bár szerintünk meglehetősen környezetszennyező), na ő egy hatalmas „lufit” csinált ebben a gazometerben Big Air Package címmel.

Csak hogy el tudd képzelni, Kedves Olvasó, ez a gasometer 117 m magas, 67,6 m az átmérője, de amúgy 24szögletes, az egyes oldalak hossza 8,8 m, kb 347.000 m3 gázt lehetett benne tárolni, és a lufi majdnem kitöltötte a teljes tározót. Be lehetett menni a hatalmas kotonba, 

ahol tulajdonképpen semmi izgi nem volt, csak talán annyi, hogy a hangok valahogy megváltoztak, minden kicsit csendesebb volt, majdnem mintha egy süketszobában lenne az ember. Nekünk nem sikerült értékelhető képeket csinálnunk magáról a projektről, de ez alapján talán elképzelhető, milyen is volt.

A földszinten, azon a részen, ahol nem a lufi volt, kiállításokat lehetett megnézni, többek között Christo eddigi alkotásairól valamint a ruhr-vidéki bányászatról:

PároM megint kénytelen volt legyőzni a tériszonyát, és felmentünk a gasometer tetejére is 

ahonnan elég jól be lehetett látni a környéket.

Dortmundból Kölnbe vonatoztunk. Mivel elég feszes volt a programunk, Kölnbe éppen csak belekóstoltunk, nem egészen egy nap mindössze arra volt elég, hogy megnézzük a Dómot,

A méreteket érzékeltetendő ez a tábla az EU összes nyelvén olvasható.     És ez csak egy virág a sok közül...

A Dóm belülről is lenyűgöző, bár elég nehezen fényképezhető:

Ránk a legnagyobb hatást ez az abszolút nem szokványos síremlék tette, sokáig gondolkoztunk, milyen jelzővel is illethetnénk, míg végül a "huncut" mellett döntöttünk, bár nem valószínű, hogy I. Engelbert (1185 vagy1186 - 1225), Köln érseke és Berg grófjaként amolyan rablólovag-féle, huncut lett volna, de ki tudja.

csellengjünk az óváros hangulatos utcáiban,

Azért ezen a két házon az évszámok megérdemelnek egy pillantást:

mi is koptassuk egy kicsit a régi római út maradványait (amit persze nem lehet úgy fényképezni, hogy valaki éppen ne sétáljon rajta):

kicsit elüldögéljünk a "Haumarkt"-on, III. Frigyes Vilmos emlékműve mellett,

amin az a különleges - nem, nem a vicces kedvű valaki által ráaggatott melltartó -, hanem az, hogy a mellékalakok nem kizárólag katonákat és politikusokat, hanem az ipar, a kereskedelem, a képzőművészet, a zene, a tudomány jeles képviselőit ábrázolják, 16 db kb 2,5 méteres szobor  valamint 51 db relief formájában.

rácsodálkozzunk erre a kedves kis szoborra, amely a nálunk kevéssé ismert, ám a németeknél népszerű, számos sláger  szerzőjének és előadójának, Jupp Schmitz-nek állít emléket,

a vonat indulása előtt belehallgassunk a pályaudvar előtti téren tartott - nem tudjuk, milyen együttes - koncertjébe,

és már robogott is velünk tovább a vonat Koblenz felé.