Szerelmem, PM emlékére 

Bogács, ez a 2000 lelket számláló kis falu Mezőkövesdtől 10 km-re fekszik a Hór-patak völgyében. Igazán kedves kis település, számos kirándulási, túrázási lehetőséggel. Mi az idő szűkössége miatt – hiszen csak egy hosszú hétvégére mentünk, ráadásul főleg fürdőzni – nem igazán használtuk ki ezeket a lehetőségeket, de akkor azt hittük, és feltett szándékunk volt, hogy ide még visszajövünk.

Ha túrázni nem is voltunk, azért egyik nap átsétáltunk Cserépfalura – tulajdonképpen csak annyi volt a célunk, hogy feltérképezzük a terepet és megnézzük a szálláslehetőségeket.

Ezért nem jártuk végig az Ördögtorony Tanösvényt, nem néztük meg a Suba-lyuk barlangot, nem mentünk el a pincesorra, hiszen a terv az volt, hogy erre a környékre egyszer hosszabb időre eljövünk még, és mivel Bogácson már ismertük a lehetőségeket, gondoltuk, Cserépfalu pont megfelelő lesz.

Szerelmem, PM emlékére

ELŐZŐ

Másnap viszont már tömegközlekedéssel mentünk vissza Zsámbékra kicsit körbejárni a települést és megnézni a Józsefvárosi pinceterületet. Útközben ismét ért bennünket egy meglepetés:

Igazából nem tudtuk eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem, mindenesetre érdekes kísérlet. Ez a Református egyház Zsámbéki Missziói egyházközség templom. Természetesen szerettük volna belülről is megnézni, ám természetesen - mint majd' minden templom, amerre csak jártunk - zárva volt.

 A Józsefvárosi pinceterület kuriózum a maga nemében: a városka külső, utcákkal és házakkal telezsúfolt részén egy kis természet. Régebben működő pincék voltak itt, állítólag több mint 70. Mára már csak néhány maradt mutatóba, a területet nagy gonddal tartják rendben, ott jártunkkor éppen füvet nyírtak. Sikerült találkoznunk a pincesor egyetlen állandó lakosával is, aki az egyik pincében otthonosan berendezkedett. A hely hangulata magával ragadott minket, legszívesebben mi is ott maradtunk volna.

Uppsz! Tévedtünk, nem csak egy lakosa van a területnek - őt személyiségi jogi aggályok miatt direkt nem fényképeztük le -, de talán ennek a kettőnek nincs kifogása az ellen, hogy a blogban szerepeljenek. Kicsit bizalmatlanul, de félelem nélkül szemléltük egymást. Aztán ők megunták, és tovább ballagtak. Mi is.

Aztán egyszercsak ebbe botlottunk bele:

Jóóó, nem a legújabb modell, de azért látszik, hogy a gomba is jól érzi magát itt.

Visszaúton „Benedekék falodájá”-ban ettünk nagyon-nagyon ízletes finomságokat, a nevükre sajnos nem emlékszem, de ha valaki arrajár, mindenképpen megér egy órácskát a hely családias hangulata, az udvarias kiszolgálás és a felszolgált étel. (Sajnos hiába kerestük, Tökön nem sikerült "töki pompos"-ra lelnünk, úgy tűnik, hogy ezt már csak falunapra készítik.)

Másnap csepergő esőben intettünk búcsút Töknek – és a kirándulásoknak…