Szerelmem, PM emlékére

Nos, Perőcsény igazi zsákfalu: Vámosmikola és Kemence között fekszik egy festői völgyben, a Börzsöny ölelésében. Az Ipoly mentén jövet-menet többször átutaztunk rajta, és mindig megbeszéltük, hogy ide még eljövünk. A dolgot nehezítette, hogy nem nagyon találtunk szállást. Egy szem ajánlatot dobott a gugli, maga a polgármesternő, talán valami Irma foglalkozott szobakiadással. Írtunk is neki, de nem válaszolt, így aztán cseppet sem szomorkodva ismét Galovics úr vendégszeretetét élveztük Dióligeten, megfogadva, hogy ezúttal szigorúan csakis Perőcsényre koncentrálunk, mintha ott laknánk.

Ezt nagyjából az első napig tudtuk tartani, reggel ugyanis megbeszéltük, hogy minden bizonnyal Perőcsényből is átrándulnánk Nagybörzsönyre kisvasutazni, így aztán első utunk ide vezetett.

01_kisvasut1.jpg 01_kisvasut3.JPG
01_kisvasut2.JPG 01_kisvasut4.JPG

Sajnos, arra már nem emlékszem, hogy milyen megfontolásból és milyen útvonalon tettünk egy nagyobb (kisebb?) sétát a visszaúton, a képek mindenesetre arról tanúskodnak, hogy lefelé nem vonattal mentünk, hanem gyalog. Elképzelhető, hogy a sínek mentén lesétáltunk a kisvasút „Kisirtás” megállójáig, és onnan vonatoztunk vissza Nagybörzsönybe. Nem tudom.

02_seta1.JPG 02_seta2.JPG
02_seta4.JPG 02_seta5-.JPG
02_seta3.JPG 02_seta6.JPG

 Másnap aztán tényleg átbuszoztunk Perőcsénybe

borzsony.jpg

A túrát illetően volt egy kis nézeteltérésünk, én ugyanis PároM druszájára, a Miklós-tetőre szerettem volna felmenni, ám PároM határozottan kijelentette, hogy nincs az az isten, hogy ő egy 700 méteres csúcsra felmásszon, meg egyébként is messze van. Így aztán maradt a Holló-kő. Oké, az tényleg csak 685 méteres és tényleg közelebb van. A szakirodalom szerint „a Holló-kőről a Magas-Börzsöny főgerince által határolt katlanba pillanthatunk le, valamint a főgerinc szemben lévő oldaláról (Magosfa-Csóványos) lefutó kisebb gerincekre, völgyekre. A katlan egyébként egy ősvulkán maradványa, aminek teteje egy idő után beszakadt. Ezt szakszerűbben kalderának szokták nevezni. Holló-kő tulajdonképpen három különálló szikla gerinc, melyeket nagyobb mélységek választanak el egymástól.”  

Mi persze nem ládáztunk, meg úgy nagyjából semmit se tudtunk se katlanról, se főgerincről, egyszerűen csak gyönyörködtünk a tájban:

Innen indultunk:

03_hollo-ko1a.JPG

 

03_hollo-ko8.JPG

03_hollo-ko2.JPG 03_hollo-ko3.JPG
03_hollo-ko4.JPG 03_hollo-ko5.JPG
03_hollo-ko6.JPG 03_hollo-ko9.JPG

 

03_hollo-ko7.JPG

és ez volt a cél:

03_hollo-ko10.JPG

03_hollo-ko11.JPG 03_hollo-ko12.JPG

 Visszaúton botlottunk bele - ha nem is a világ, de az általunk látott legnagyobb hangyabolyba:

03_hollo-ko13_hangyaboly.JPG

A kimerítő séta után kerestünk valami etetőhelyet Perőcsényben, valószínűleg találtunk is, hiszen nem haltunk éhen, de mély nyomokat nem hagyott bennünk, fénykép se készült. Úgy rémlik, hogy valami boltban vettünk parízert, paprikát, ilyesmit, és azt egy parkban elfogyasztottuk.

Azután ténferegtünk kicsit a faluban, és bár sok izgalmas látnivalóra nem számítottunk, azért ez a turul kicsit meglepett bennünket:

04perocseny3.JPG

Perőcsény kellemes kis falu,  

templommal, mellette kocsmával, ahogy illik :-),

04perocseny2.JPG

világháborús emlékművel

04perocseny1.JPG

és nagyjából ennyi ragadta meg a figyelmünket.

Az utolsó napot a kedvenc falunkban való nézelődéssel töltöttük. 

05_it1.JPG

Újra felkerestük a kedvenc házunkat, 05_it3.JPG

amely sajnos sokat romlott azóta, hogy utoljára láttuk:05_it2.JPG

Megtettük a kötelező sétát az Ipolyhoz:

05_it4.JPG 05_it5.JPG

És lőttünk két cuki képet, amelyeknek talán azt a címet adnánk, hogy "anya gyermekével".

05_it6_anya_gyermekevel.JPG 05_it7_golyaanya_gyermekevel.JPG

 

Szerző: kisa  2016.04.19. 08:00 Szólj hozzá!

Címkék: kisvasút 2011 Ipoly Perőcsény kedvenc ház Tartalom: Perőcsény Ipolytölgyes Holló-kő

Előző: Parádsasvár

Kékesről direkt nem írunk. Mindenki tudja, amit tud, aki meg nem tudja, járjon utána. Azért néhány kép, annak bizonyságául, hogy valóban jártunk ott.

 Viszont Mátrafüreden akadt még látnivaló. Először is, a Babamúzeum.
Nos, ez azért kicsit más, mint mondjuk a tihanyi, itt igazi népviseletbe öltöztetett babák vannak kiállítva. Mint megtudtuk, olyan, hogy „palóc népviselet” tulajdonképpen nincs is, minden falunak megvoltak a saját jellegzetességei. Elég, ha csak a matyó, a bujáki vagy a hollókői viseleteket képzeljük magunk elé – mind más, és mégis mind lenyűgöző. A nők főkötője, annak színe, díszítése, az alsószoknyájuk száma, hossza, az ingvállak hímzése, a kötény formája, a pruszlik, fejkendő anyaga, megkötésének módja, a férfiak kalapja, ingük hímzése, a rojtos aljú gatya hossza, szélessége mind-mind kifejezte viselőjének korát, vagyoni állapotát, de még azt is, hogy éppen milyen alkalomra öltöztek.

 

Lenyűgöző az a fantáziadús mintázat, a  tobzódás a színekben, amelyek mégis olyan harmonikus összhatást eredményeznek, és fejet hajtunk azok előtt az asszonyok előtt, akik oly mesteri biztonsággal hozták létre ezeket a ruhákat. 

Ilyenkor sajnáljuk kicsit, hogy nem mélyedtünk el jobban a magyar etnográfia rejtelmeiben, valamint, hogy ezek a viseletek már csak ünnepekkor, a turisták kedvéért kerülnek elő a szekrények mélyéről. Vannak persze történelmi viseletű babák is, de a mi kedvenceink mégis a falvédők voltak:

 

Nos, miután kulturális érdeklődésünket kielégítettük, úgy döntöttünk, hogy ebéd előtt van még idő felugrani a Kozmári-kilátóhoz.
Egy szépen faragott, ám meglehetősen furcsa, kopjafával kombinált székely-kapu-féleségen (nem tudjuk, mi lehet az oka, de némi túlzással állíthatjuk, hogy Mátrafüreden az egy portára jutó székelykapuk száma tán még a székelyföldi székelykapukét is megelőzi) keresztül vezet a hoszzú-hosszú lépcsősor a kilátóhoz.

Utolsó előtt napunkat az Akadémiai Üdülő mögött csörgedező patak és a Benevár felderítésének szenteltük.

Az üdülő mögött, hatalmas, gyönyörű, szépen gondozott kert terül el, teniszpályával, árnyékot adó fákkal, egzotikus bokrokkal.

 

Benevár romjai 1,5-2 km-re vannak Mátrafüredtől, kellemes, bár helyenként meredek ösvény vezet oda. Az út elején, a patak partján kiépített (és gondozott!) pihenő- és szalonnasütő helyek várják a fáradt vándorokat.
A XIII. századi romok még így is impozáns látványt nyújtanak, pedig csak 1-1,5 méterre emelkednek a felszín fölé. Elképzelni is nehéz, hogy a középkori technika mellett micsoda emberi erő és kitartás kellett, hogy ilyen várak épülhessenek. (Meg persze a földesúr „hívó” szava.)

 


Nem véletlenül utoljára hagytuk a mátrafüredi kisvasutat.
Mivel nagy kisvasút-rajongók vagyunk, többször is beutaztunk vele Gyöngyösre, nem történt ez az utolsó napon se másképp. Délelőtt felszálltunk a kisvasútra, és kellemes 20 perces pöfögés után megérkeztünk Gyöngyösre (erről kb. 15 év múlva lesz poszt), ahol is megnéztük a Mátra Múzeumot, majd egy bőséges, nagyon finom (és nem túl olcsó ebéd után, melyet természetesen étkezési utalvánnyal fizettünk) a Rózsa Étteremben,
buszra szálltunk és visszatértünk a bázisra.

kisvasút.jpg


Nos, aki néhány nagyon szép napot szeretne eltölteni egy olyan környéken, ahol a testi-lelki-szellemi felüdülés lehetőségei egyaránt adottak, annak mindenképpen meleg szívvel tudjuk ajánlani a mátrafüredi Akadémia Üdülőt.
 

Szerző: kisa  2010.11.17. 19:09 2 komment

Címkék: kilátó 2007 kisvasút székelykapu mátrafüred babamúzeum kozmári akadémiai üdülő benevár Tartalom: Mátrafüred

Előző: Nagybörzsöny II.

Ezúttal felkészültebben mentünk, odafele busszal, hogy elérjük a reggeli első kisvasutat, amiről tudni illik, hogy az egyetlen csúcsfordítós vasút, ami annyit jelent, hogy a kanyarban nem kanyarodik, hanem felmegy egy meghosszabbított sínen, és utána tolatva egy leágazáson tovább (az Y tolatáshoz hasonlóan). A kisvasút végállomása a Nagyirtás, ami gyakorlatilag a Szent Orbán Erdei Wellness Hotelnél van. Vagy fordítva.

Nagyirtáson sétáltunk egy keveset, és mivel mindez nagyon megviselte elpuhult városi szervezetünket, betértünk a Szent Orbánba egy ebédre.

 (Igen, az a Szent Orbán.)  A Szent Orbán nagyon elegáns, nagyon hangulatos, és nagyon drága. Ám mivel elfogadták a meleg étkezési utalványt, ezúttal úgy döntöttünk, hogy ennyi luxus jár nekünk. Mert megérdemeljük. Az ebéd nagyon fincsi volt. 

Visszaúton esett meg az a gyalázat, hogy a hátsó kocsi valahogy lekapcsolódott a mozdonyról. Szerencsére azon is volt szakavatott személyzet, és valahogy kézi irányítással le tudtak gurulni a lejtőn a faluba.

 Következő: Nagybörzsöny - az utolsó előtti

Szerző: kisa  2010.08.11. 14:01 Szólj hozzá!

Címkék: orbán szent 2007 kisvasút wellness erdei nagybörzsöny nagyirtáspuszta Tartalom: Nagybörzsöny

Előző: Nagybörzsöny I.

Valamiért ennyit enged a blog.hu. Írtam nekik, választ még nem kaptam. Addig is:

Miután lóhalálában nagyjából körbejártuk a falut, és lemaradtunk a kisvasútról, azon melegében megbeszéltük, hogy ide MINDENKÉPPEN visszajövünk.  Erre ősszel és egy év múlva kerítettünk sort, amikor is egy egész hétre megszálltuk Galovics úr présházát, és az összes (vagy majdnem az összes) környező települést bejártuk. Most szimultán írunk az őszi és a nyári élményeinkről.

Nagybörzsöny igazi zsákfalu Ipolytölgyes és Vámosmiklós (helyesen Vámosmikola, de mi már csak Miklósnak hívjuk, tisztelegve ezen blog férfitagja és a neves, általunk nagyon kedvelt író előtt) egy elágazás végén.
Mivel elég ismert, turisták által szívesen felkeresett település, sok újat nem tudunk mondani róla.

 És akkor a folytatás.

Folytatás: Nagybörzsöny III.

Szerző: kisa  2010.08.02. 20:49 1 komment

Címkék: 2007 kisvasút vámosmikola nagybörzsöny Tartalom: Nagybörzsöny

Előző: Ipolytölgyes - a visszatérés

Nagybörzsönybe hullafáradtan érkeztünk. Az történt ugyanis, hogy eltévedtünk. Ipolytölgyesről indultunk gyalog – Galovics úr mutatott egy utat a szántóföldeken keresztül, amely gyakorlatilag levágja a derékszöget, és nagyjából 4-5 km gyaloglást jelent.  Igenám, de nekünk volt turistatérképünk, és ott találtunk egy klassz turistautat, erdőben, amely a nagybörzsönyi tóhoz visz. Mit nekünk holmi szántóföld!

 

A mai napig nem értjük, és fogalmunk sincs, hogyan, merre kóboroltunk, amikor nagyjából 4 óra erdei séta után (amely séta nem nélkülözte a romantikát sem, hiszen a végén már vízmosásokban, szurdokokban csúsztunk-másztunk) visszaértünk arra a helyre, ahonnan megtámadtuk az erdőt. Erre onnan jöttünk rá, hogy volt az erdő szélén egy hatalmas, embermagas bogáncs, továbbá egy beton körgyűrű, amiről hosszan elmélkedtünk útközben, hogy vajon mi célt szolgál.

 Egyszóval délben, 4 óra séta után, szédítő hőségben ott lihegtünk a kiindulópontnál, hogy akkor most hogyan tovább? Vissza Dióligetre vagy újabb gyaloglás? Makacsok vagyunk. Ha már úgy terveztük, hogy ma Nagybörzsönyben ebédelünk és kisvasutazunk, akkor annak úgy is kell lennie, elindultunk hát a korábban lenézett szántóföldön.

Nem csoda, hogy mikor hullafáradtan, izzadtan, szomjúságtól félholtan Nagybörzsönybe értünk, első utunk a kocsmába (Börzsöny Étterem) vezetett. Azt hiszem, életemben hideg sör olyan jól még nem esett. Ráadásul az étterem igazi, hamisítatlan retro hely, minden utólagos beavatkozás ellenére hűen őrzi a 70-es, 80-as évek hangulatát, és az áraik nagyon barátságosak.

(A kólás üveg - igazi, hamisítatlan üveg! -  ne tévesszen meg senkit, a sört rögtön azután ittuk, hogy beestünk a helyiség ajtaján, az ebéd kicsit később volt, miután körbejártuk a falut.) 

www.etterem.hu/7962

Ezek után nagyon-nagy csalódást keltett, hogy az utolsó kisvasutat pont lekéstük.

Következő: Nagybörzsöny I.

Szerző: kisa  2010.07.29. 10:37 Szólj hozzá!

Címkék: retro étterem 2007 kisvasút nagybörzsöny Tartalom: Nagybörzsöny

süti beállítások módosítása