Szerelmem, PM emlékére

A Rajna a németek számára valami olyasmi (vagy még olyasmibb), mint nekünk a Duna. Több szakaszra oszlik, van a forrástól Bázelig tartó szakasz (Svájci Rajna), aztán a Felső-Rajna Bázeltől Bingenig, a Közép-Rajna Bingentől Kölnig, az Alsó-Rajna Kölntől a holland határig és végül a delta.

Mi a Közép Rajna vidéken jártunk, ami sokak szerint a folyó legszebb szakasza ( a Koblenz-Bingen közötti 67 km-es szakasz a Világörökség részét képezi), a természet és az emberi alkotások egyvelege, amely mégis valami fenséges harmóniát sugároz. 

Vadregényes sziklák ölelésében szeszélyesen kanyarog, minden sziklaormon egy vár magaslik, a parton festői kis falvak, míg Bingen felé közeledve megszelídül, lankássá válik a táj, a domboldalakon a várak mellett megjelennek szőlőültetvények, már a borok Rajnája…

Sankt Goar a Rajna bal partján fekvő, kb. 3000 lakosú kis település. Nevét egy 6. századi szentről, Szt. Goarról kapta, aki misszionáriusként tevékenykedett errefelé. Alakját számos legenda övezi, a legaranyosabb arról szól, hogy a trieri érsek csapdát akart állítani szegény szent Goarnak. A közeli kolostorból hozatott egy talált csecsemőt, és azt mondta szent Goarnak, hogy csak akkor engedi el, ha megmondja, kik a gyerek szülei. Goar persze imádkozott, és a szentháromság nevében megparancsolta a kisdednek, hogy járjon és beszéljen. S lám, láss csodát, a kicsi odalépett az érsekhez és csengő hangon megszólalt: Te vagy az apám és az apáca Afflaja az anyám. (Az viszont történelmi tény, hogy az érseknek az említett apácával való viszonya miatt le kellett mondani – hiába, no, a 6. században még adtak valamit az erkölcsre…)

No, este volt már, mire megérkeztünk St. Goarba, gyorsan elfoglaltuk a szobánkat a „Hotel an der Fähre” nevű szállóban, ami – mily meglepő - a kompkikötő mellett van.

hotel_an_der_faehre.jpg

Kicsit sétáltunk a Rajna partján, élveztük a csodálatos látványt, amit a hegyek közé szorított folyó nyújt, majd az egész napos „kalandoktól” eltelve nyugovóra tértünk.

rajna1.JPG

A szálló rendkívül rugalmas volt az irányú kérésünkkel, hogy korábban reggelizhessünk (eredetileg fél 9-től lehetett volna), így fél 8-kor, a bőséges reggeli után újult erővel vágtunk neki a városka melletti hegynek, hogy feljussunk Rheinfels várába. Ez a Rajna menti várak közül a legnagyobb, a 13. század közepén kezdték építeni, története nagyjából megegyezik a koblenzi Ehrenbreitstein történetével: folyamatosan bővítették, majd a 17. században francia kézre került, akik felrobbantották, naná. A romok kövei szolgálták az 1800-as években a koblenzi erőd újjáépítésének alapanyagát.

Bevallom, ezt a képet a netről loptam:

var-.jpg

Ez viszont saját:

var.JPG

Nagyjából egy órát ténferegtünk, minden oldalról megcsodáltuk a kilátást:

 

kilatas_a_varbol2.JPG

kilatas_a_varbol3.JPG kilatas_a_varbol1.JPG

végül lebuszoztunk(már amennyire ez busznak nevezhető) a komphoz,

busz.JPG

hogy átkeljünk vele Sankt Goarshausenbe.

komp.JPG

Sankt Goarshausent a Rajna jobb partján  Rajnai Palahegység sziklás ormai szorítják a folyó mellé, két szemközti hegyen két vár emelkedik, a „Katz” (magyarul macska, mivel a középkorban a Katzenelnbogen nevű grófsághoz tartozott a falu) és a „Maus” (egér, a trieri érsekség tulajdona volt).

A Katz

katze.jpg

A Maus

maus.jpg

Sankt Goarshausenben irtó rendesek voltak a „Touristinformation”-nál, megengedték, hogy otthagyjuk a hátizsákjainkat, amíg meghódítjuk a hely (és talán a Rajna) leghíresebb látványosságát, a „Loreley”-t.

Ez tulajdonképpen egy 132  m magas szikla (ismét csak összehasonlításképp: a Gellérthegy 137 m magas), ami a folyóba benyúlva leszűkíti és éles kanyarra kényszeríti azt. Ez a szakasz a hajósok réme volt, tele zátonyokkal, ahol bizony sok figyelmetlen kapitány szenvedett balesetet a hajójával. A néplélek mondát szőtt a szikla köré, amelyet  Clemens Brentano romantikus költő 1801-ben írt balladájában országos hírűvé emelt. Ő adta a helyi mondákban szereplő szirénnek a Loreley nevet, aki szépségével és csodálatos énekhangjával bűvölte el a hajósokat, akik a veszélyes áramlás ellenére már nem a menetirányt figyelték, s így hajójuk összetört a sziklán.

Mégis Heinrich Heine gyönyörű verse Szabó Lőrinc fordításában a legszívszorítóbb feldolgozása a mondának.

Ich weiss nicht, was soll es bedeuten,
Dass ich so traurig bin;
Ein Märchen aus alten Zeiten,
Das kommt mir nicht aus dem Sinn.

Die Luft ist kühl, und es dunkelt,
Und ruhig fliesst der Rhein;
Der Gipfel des Berges funkelt
Im Abendsonnenschein.

Die schönste Jungfrau sitzet
Dort oben wunderbar,
Ihr goldenes Geschmeide blitzet,
Sie kämmt ihr goldenes Haar.

Sie kämmt es mit goldenem Kamme
Und singt ein Lied dabei;
Das hat eine wundersame,
Gewaltige Melodei.

Den Schiffer im kleinen Schiffe
Ergreift es mit wildem Weh;
Er schaut nicht die Felsenriffe,
Er schat nur hinauf in die Höh.

Ich glaube, die Welllen verschlingen
Am Ende Schiffer und Kahn;
Und das hat mit ihrem Singen
Die Lorelei getan.
Nem értem, a dal mit idéz föl, 
s hogy oly bús mért vagyok: 
egy régi, régi regétől 
nem szabadulhatok. 

Már hűvös az este; a Rajna 
nyugodtan folydogál; 
a hegycsúcs sugarasra 
gyúlt alkonypírban áll. 

Ott fenn ül – ékszere csillog – 
a leggyönyörűbb leány; 
aranyhaja messzire villog 
aranyfésűje nyomán. 

Aranyban aranylik a fésű, 
s közben a lány dalol; 
hatalmas zengedezésű 
varázs kél ajkairól. 

A hajósnak a kis ladikban 
szive fáj, majd meghasad; 
nem le, hol a zátony, a szirt van – 
fel néz, fel a csúcsra csak! 

Végűl ladikot s ladikost a 
mélységbe sodorja az ár… 
S hogy ez így lett, ő okozta 
dalával, a Loreley.

(A Loreley néhány zátonyát az 1930-as években felrobbantották, így az átjáró az évek során sokat veszített korábbi veszélyességéből.)

loreley_hajorol.JPG

kilatas_loreley.JPG kilatas_loreley1.JPG

 Két Loreley szobor:

Egy klasszikus fenn a hegytetőn:

loreley_szobor.jpg

És egy modernebb lenn a Rajna félszigetén (azt hiszem, ez az ismertebb):

 

 szobor1_2.JPG

No, itt egy link is, mert ebből aztán nem sok látszik.

Miután visszatértünk, még tettünk egy kis sétát Sankt Goarshausenben,

varos1.jpg

varos3.JPG varos2.JPG

majd elhajóztunk a „Rajnai kirándulás” végállomása, Bingen felé. A hajóútról nincs mit mondani, beszéljenek inkább a képek:

rajna1.JPG rajna2.JPG
rajna3.JPG rajna4.JPG
rajna5.JPG rajna.JPG

 Természetesen majd' minden hajót le kellett fényképeznünk, mivel PároM rajong mindenért, ami vasból van, legyen az kerek, szögletes, hosszú, rövid, gömbölyű, lapos, tömör, lyukas - ja, nem az a Gombóc Artúr -,  és hát a Rajnán elég nagy a hajóforgalom, sokkal nagyobb, mint a Dunán: teher-és kirándulóhajók, uszályok, hajóvonták, vitorláshajók, kompok; mindenféle vízi járművel lehet találkozni:

hajo1.JPG hajo2.JPG
hajo3.JPG hajo4.JPG

Olyannyira rácsodálkozott a hajókra, hogy a várakról szinte meg is feledkezett, szerencsére ott voltam én, hogy felhívjam a figyelmét a természeti és épített táj furcsa harmóniájára. Úgyhogy két hajó fényképezése között volt egy kis idő a középkor eme többnyire erősen fallikus szimbólumainak a megörökítésére. Gyakorlatilag a Rajna mindkét oldalán minden markánsabb sziklán vagy annak oldalában magasodik egy vár, nagyrészüket a 12.-13. században építtették a német rablólovagok, mindegyiknek megvan a maga izgalmas története és legtöbbjük jó állapotban van, köszönhetően a jelenlegi (vagy régebbi) tulajdonosok újjáépítési/restaurálási törekvéseinek. Mi 15 darabot számoltunk össze, de lehet, hogy néhány elkerülte a figyelmünket.

Fürstenberg 

var0_furstenberg.JPG

Reichenstein

var1_reichenstein.JPG

Rheinstein

var2_rheinstein.JPG

Ehrenfels

var3_ehrenfels.JPG

Bingenbe estefelé érkeztünk, szállásunk szerencsére nem volt messze hajókikötőtől. Szállásadónőnk, Astrid, nagyon kedves volt, nem vette zokon késői érkezésünket és másnap reggel korai távozásunkat.

Egy rövid városi sétát követően fáradtan zuhantunk az ágyba, másnap korán kellett kelnünk, mivel még el kellett buszoznunk Frankfurt Hahn-ba, és kicsit stresszeltünk, hogy többszöri átszállással időben odaérjünk a fél kettes kapuzárásra.

Így aztán sajnos Bingenből tényleg nem sokat láttunk, és valamiért nem is fényképeztünk, helyette itt van egy kis videó-összeállítás a városról.

Szerző: kisa  2016.01.19. 08:00 Szólj hozzá!

Címkék: vár várrom 2013 Hajó Rajna Tartalom: Rajna Sankt Goar Hotel an der Fähre Sankt Goarshausen Loreley Bingen

Szerelmem, PM emlékére

Furcsa módon nálunk Koblenzről turisztikai célpontként viszonylag keveset lehet hallani, pedig a  Rajna és a Mosel torkolatánál fekvő Koblenz Németország egyik legszebb és legrégebbi városa. Négy középhegység, szőlőhegyek és erdők ölelik körbe a várost, amelynek több mint 3 000 éves történelméről csodaszép templomok és kastélyok, az egykori nemesi udvarok és urasági polgárházak tanúskodnak.

Németországban a szálláskeresés nem egyszerű, mivel a hotelek általában drágák, ami meg nem annyira drága, az messze van a belvárostól. Az ifjúsági szállások (Jugendherberge) nem nekünk valók... A „Kulturhotel Koblenz"  viszont tökéletes volt. Igaz, majd’ 3 km-re van az állomástól, Ehrenbreitstein városrészben, viszont egyrészt szinte közvetlenül a Rajna partján fekszik, másrészt nagyon hangulatos mind a hotel mind a városrész, harmadrészt közel van Ehrenbreitstein erődhöz, ami Európa második legnagyobb fennmaradt várlétesítménye (a legnagyobb az ulmi „Bundesfestung”), és ott a kötélpályához, ami Koblenzben kihagyhatatlan, mert a Rajna egyik partjáról pillanatok alatt átrepít a másikra, egyenesen az óvárosba.

Koblenzbe késő délután érkeztünk, kicsit csellengtünk a Rajna partján (egyébként is arra kellett mennünk a szálláshoz),

terkep_koblenz.png

Ez Auguszta császárné (1811- 1890)I. Vilmos császár feleségének az  emlékműve. Az 1850-es években sokat időzött Koblenzben, tulajdonképpen ő alakíttatta át a koblenzi Rajna partot sétánnyá.
koblenz_emlekmu.JPG koblenz_rajnapart.JPG

majd a 3 km-es séta végén megérkeztünk a „Kulturhotelbe”. A felirat senkit ne tévesszen meg, a szállót régen "Hoegg"-nek hívták, nem tudjuk, miért változtatott nevet.

koblenz_szallo.JPG koblenz_szallo1.JPG

Kilátás az ablakból (jóóó, belátjuk, hogy a gyorsvasút meg az autópálya nem éppen attraktív, na de mégis...):
koblenz_szallo_kilatas.JPG

Mivel az egész napos kölni bumlizás miatt elmaradt a déli pihenő, nem sokat lacafacáztunk, gyorsan ágyba bújtunk, hogy frissen üdén vágjunk neki a másnapi feszített programnak.

Reggel már nyitásra fent voltunk az Ehrenbreitstein erődben.

Az erődről annyit érdemes tudni, hogy már a bronzkorban is lakott volt, aztán a kelták, rómaiak (Rajna-limes), majd a germánok használták folyamatosan, naná, az emberiség már csak ilyen, ha bárhol valami kis dombot látott, oda rögtön valami erődöt, várat csinált… A középkorban egyfolytában buherálták, hol egy újabb őrtorony, hol egy épület, valamit mindig kellett rajta „korszerűsíteni”. Komoly szerepe volt a 30éves háborúban, 1795-ben francia kézre kerül, 1801-ben a Német Birodalom visszakapja, de előtte a franciák még jól felrobbantják. A következő években legelő és a kezdődő „rajnai romantika” helyszíne. 1817-34 között újjáépítik, a világháborúkat viszonylag épen vészelte át, az 50-es évek óta kulturális központ, számos kiállítással, múzeummal, bemutatóval. Mivel kb. 120 méterrel van a Rajna felett (összehasonlításképp: a Gellérthegy 139 m-rel magasodik a Duna fölé), valószínűleg innen a legszebb a kilátás a városra és a Német Sarokra.

erod.JPG koblenz_erod1.JPG
erod_emlekmu.JPG erod1.JPG

Az erődhöz egy hatalmas park is tartozik, itt tartották  2011-ben a  Szövetségi Kertkiállítást (BUGA), és amely ma kedvelt városközeli üdülőhely és rendezvényterület. És persze itt van a kötélpálya végállomása is.

seilbahn.JPG seilbahn1.JPG

 Ezzel a kötélpályával percek alatt átértünk a Rajna túlpartjára az úgynevezett „Deutches Eck”-hez, amit magyarul „Német sarok”-nak fordítanak, de ez nekem nem annyira tetszik, mert nem igazán adja vissza a régies „Eck” és a ma elterjedtebb „Ecke” közötti különbséget.

Ez egy különlegesen kiképzett háromszög alakú terület a Rajna és a Mosel találkozásánál, amely magasról (pl. az erődből) nézve egy hajóorrt formáz. 

hajoorr.JPG hajoorr1.JPG

A "hajóorr" két oldalán a német tartományok zászlói láthatók.

A Rajna

rajna.JPG

A Mosel

mosel.JPG

Ezt a földnyelvet gondolta II. Vilmos császár a legmegfelelőbbnek arra, hogy nagyapjának, I. Vilmosnak, a Német Birodalom egyesítőjének emlékművet állítson. A Német Birodalommal azonban 1945-ben az emlékmű is rommá vált, és a fennmaradt talapzatot 1953 májusában a szövetségi köztársaság elnöke, Theodor Heuss a német egység mementójának szentelte. Végül 1993-ban helyreállították az emlékművet, és ismét felhelyezték a talapzatra, ahol összesen 37 méteres magasságával büszkén emelkedik a Rajna és a Mosel fölé Ez a Német egység emlékműve, amelynek fő alakja a lovon ülő I. Vilmos császár 14 méter magas bronzszobra, amely egy 23 méter magas talapzaton áll. A szobor körül - az emlékmű részeként - a német tartományok kőből kifaragott címerei láthatók

vilmos1.JPG vilmos2.JPG

Miután körbejártuk a „Deutsches Eck”-et, felmásztunk a talapzaton lévő kilátóra, úgy gondoltuk, hogy megérdemlünk egy kis pihenőt, amit ezen a nagyon klassz terecskén töltöttünk el, ami egy játszótér és egy szökőkutas park keveréke.

jatszoter.JPG

Még mindig maradt egy kis időnk a vonat indulásáig, amit a belvárosban való csellengéssel töltöttünk. 

Koblenz óvárosa igazán nagyon hangulatos, sok-sok régi házzal, amelyeknek nyilván megvan a maguk története.

utca.JPG utca2.JPG

és sok izgalmas vagy kevésbé izgalmas – kinek hogy tetszik – szoborral.

Sokan nem szeretik az ilyen zsánerszobrokat, nekünk tetszett. 

utca_szobor.JPG

Noé bárkája

utca_szobor1.JPG

4 óra előtt kicsivel pattantunk vonatra, hogy elzakatoljunk Boppardba.

vonat.JPG

PároM vonatok iránti olthatatlan rajongása inspirált arra, hogy egy izgalmas vonatozást tegyünk Boppardból Emmelshausenbe a Hunsrückbahn-nal. Azért izgalmas, mert a mindössze 15 km-es úton 5 alagút és 2 viadukt is van, továbbá van egy 6 km-es szakasz (Boppard és Buchholz között), ahol 63 ‰-os emelkedőt kell a vonatnak leküzdenie.

Bár lenyűgöző út volt, a vonatból sajnos nem sikerült túl sok értékelhető képet csinálnunk.

Mindenesetre aki arra jár, annak mindenképpen megéri a kis kitérő.

hunsruckbahn1.JPG hunsruckbahn2.JPG

 Miután körbejártuk Emmelshausent és visszavonatoztunk Boppardba, még egy rövid vonatút után érkeztünk meg este fél 8-kor St. Goarba, aholis kezdetét vette „A RAJNAI KIRÁNDULÁS”.

Szerző: kisa  2016.01.11. 16:00 Szólj hozzá!

Címkék: 2013 Rajna Mosel Koblenz Tartalom: Rajna Ehrenbreitstein Deutsches Eck Német sarok I. Vilmos Hunsrückbahn Boppard Kulturhotel

süti beállítások módosítása