Szerelmem, PM emlékére

Előző évben már jártunk Tatán, igaz, télen, ráadásul egy igen zimankós hétvégén, ezért már akkor elhatároztuk, egyszer még rászánunk egy napot, hogy tényleg megnézzünk mindent, amit csak lehet. Gyönyörű idő volt, Tata csak egy ugrás Vértesszőlőstől, így aztán minden adott volt egy remek tatai kiránduláshoz.

Az első utunk természetesen a Várhoz vezetett.  

Szerelmem, PM emlékére 

Bogács, ez a 2000 lelket számláló kis falu Mezőkövesdtől 10 km-re fekszik a Hór-patak völgyében. Igazán kedves kis település, számos kirándulási, túrázási lehetőséggel. Mi az idő szűkössége miatt – hiszen csak egy hosszú hétvégére mentünk, ráadásul főleg fürdőzni – nem igazán használtuk ki ezeket a lehetőségeket, de akkor azt hittük, és feltett szándékunk volt, hogy ide még visszajövünk.

Ha túrázni nem is voltunk, azért egyik nap átsétáltunk Cserépfalura – tulajdonképpen csak annyi volt a célunk, hogy feltérképezzük a terepet és megnézzük a szálláslehetőségeket.

Ezért nem jártuk végig az Ördögtorony Tanösvényt, nem néztük meg a Suba-lyuk barlangot, nem mentünk el a pincesorra, hiszen a terv az volt, hogy erre a környékre egyszer hosszabb időre eljövünk még, és mivel Bogácson már ismertük a lehetőségeket, gondoltuk, Cserépfalu pont megfelelő lesz.

Szerelmem, PM emlékére

Dömös, ez az 1100 lakosú kis falu Budapesttől mindössze 45 km-re,

igazán kedvező fekvése révén ideális kirándulóhely, számos gyönyörű túra kiindulópontja. Egyik oldalon a Duna hömpölyög lustán, szemben a Remete-hegy,a falut a Visegrádi-hegység lankái ölelik körbe – kell ennél több?

Ez a kirándulás alapvetően nem a túrázásról szólt, de ha már ott voltunk, természetesen fel akartunk menni a Prédikálószék 639 m magas csúcsára, és természetesen ismét eltévedtünk. A Szentfa-kápolnáig simán eljutottunk a sárga-piros-zöld jelzésen.

Ott kellet volna valahogy rátérnünk a piros háromszögre, de azt nem találtuk. Kerestük mindenhol, de Somhegy óta egyértelmű, hogy bénák vagyunk a túrázáshoz, nyilván nem volt még ember, aki ne találta volna meg a Prédikálószéket. Hogy végül merre jártunk, és hogyan keveredtünk vissza Dömösre, arról fogalmam sincs. Tulajdonképpen nem nagyon szomorkodtunk, hiszen úgy voltunk vele, hogy egy egynapos kirándulásra bármikor visszajöhetünk még.

Igen, a bakancslista, ami már örökre így marad.

Dömös egy galériával is büszkélkedhet a Polgármesteri Hivatal épületében. A nagyteremben a Dömös 900 éves c. helytörténeti kiállítás látható. Körben színes miniatúrák, az eseményeket elbeszélő krónikás szövegrészek láthatók és olvashatók. A tárlókban Dömös honfoglalás előtti történetének régészeti emlékei, majd Árpád- és középkori leletek, tárgyi emlékek, írásos dokumentumok tanúskodnak a község gazdag történetéről.

Dömösön az 50-es évek elején egy kisebb művésztelep-féle alakult ki, a művészek műveiből is láthatunk párat a Polgármesteri Hivatalban.

Szerelmem, PM emlékére

A János-hegy nevének eredetét illetően több magyarázat is van. A hegyet korábban Pozsonyi-hegynek hívták, mivel állítólag odáig is el lehetett látni a tetejéről. A csúcson a 19. század elején már állt egy Szent János-szobor. Mai neve csak az 1900-as évek elején rögzült; ma az északnyugati vonulat neve Pozsonyi-hegy. A „János” nevet vagy a korábbi Szent János-szoborról, vagy Óvári János grófról, Budavár 1318–37 közti rektoráról kapta, ám van egy legenda is, amely szerint nevének eredete a törökverő Hunyadi Jánoshoz köthető, akinek itt Márta, egy szép görög leány megmentette az életét.

Előző: Parádsasvár

Kékesről direkt nem írunk. Mindenki tudja, amit tud, aki meg nem tudja, járjon utána. Azért néhány kép, annak bizonyságául, hogy valóban jártunk ott.

 Viszont Mátrafüreden akadt még látnivaló. Először is, a Babamúzeum.
Nos, ez azért kicsit más, mint mondjuk a tihanyi, itt igazi népviseletbe öltöztetett babák vannak kiállítva. Mint megtudtuk, olyan, hogy „palóc népviselet” tulajdonképpen nincs is, minden falunak megvoltak a saját jellegzetességei. Elég, ha csak a matyó, a bujáki vagy a hollókői viseleteket képzeljük magunk elé – mind más, és mégis mind lenyűgöző. A nők főkötője, annak színe, díszítése, az alsószoknyájuk száma, hossza, az ingvállak hímzése, a kötény formája, a pruszlik, fejkendő anyaga, megkötésének módja, a férfiak kalapja, ingük hímzése, a rojtos aljú gatya hossza, szélessége mind-mind kifejezte viselőjének korát, vagyoni állapotát, de még azt is, hogy éppen milyen alkalomra öltöztek.

Lenyűgöző az a fantáziadús mintázat, a  tobzódás a színekben, amelyek mégis olyan harmonikus összhatást eredményeznek, és fejet hajtunk azok előtt az asszonyok előtt, akik oly mesteri biztonsággal hozták létre ezeket a ruhákat.

Ilyenkor sajnáljuk kicsit, hogy nem mélyedtünk el jobban a magyar etnográfia rejtelmeiben, valamint, hogy ezek a viseletek már csak ünnepekkor, a turisták kedvéért kerülnek elő a szekrények mélyéről. Vannak persze történelmi viseletű babák is, de a mi kedvenceink mégis a falvédők voltak:

Nos, miután kulturális érdeklődésünket kielégítettük, úgy döntöttünk, hogy ebéd előtt van még idő felugrani a Kozmári-kilátóhoz.
Egy szépen faragott, ám meglehetősen furcsa, kopjafával kombinált székely-kapu-féleségen (nem tudjuk, mi lehet az oka, de némi túlzással állíthatjuk, hogy Mátrafüreden az egy portára jutó székelykapuk száma tán még a székelyföldi székelykapukét is megelőzi) keresztül vezet a hoszzú-hosszú lépcsősor a kilátóhoz.

Utolsó előtt napunkat az Akadémiai Üdülő mögött csörgedező patak és a Benevár felderítésének szenteltük.

Az üdülő mögött, hatalmas, gyönyörű, szépen gondozott kert terül el, teniszpályával, árnyékot adó fákkal, egzotikus bokrokkal.

Benevár romjai 1,5-2 km-re vannak Mátrafüredtől, kellemes, bár helyenként meredek ösvény vezet oda. Az út elején, a patak partján kiépített (és gondozott!) pihenő- és szalonnasütő helyek várják a fáradt vándorokat.
A XIII. századi romok még így is impozáns látványt nyújtanak, pedig csak 1-1,5 méterre emelkednek a felszín fölé. Elképzelni is nehéz, hogy a középkori technika mellett micsoda emberi erő és kitartás kellett, hogy ilyen várak épülhessenek. (Meg persze a földesúr „hívó” szava.)

Nem véletlenül utoljára hagytuk a mátrafüredi kisvasutat.
Mivel nagy kisvasút-rajongók vagyunk, többször is beutaztunk vele Gyöngyösre, nem történt ez az utolsó napon se másképp. Délelőtt felszálltunk a kisvasútra, és kellemes 20 perces pöfögés után megérkeztünk Gyöngyösre (erről kb. 15 év múlva lesz poszt), ahol is megnéztük a Mátra Múzeumot, majd egy bőséges, nagyon finom (és nem túl olcsó ebéd után, melyet természetesen étkezési utalvánnyal fizettünk) a Rózsa Étteremben,
buszra szálltunk és visszatértünk a bázisra.

Nos, aki néhány nagyon szép napot szeretne eltölteni egy olyan környéken, ahol a testi-lelki-szellemi felüdülés lehetőségei egyaránt adottak, annak mindenképpen meleg szívvel tudjuk ajánlani a mátrafüredi Akadémia Üdülőt.