Előző: Mátrafüred - Sástó I.

Sástóról annyit mindenképpen illik tudni, hogy hazánk legmagasabban fekvő tava.
A bobozás után már tényleg csak egy rövid séta várt ránk, keresztülvágtunk az úttesten és máris ott voltunk a tónál. El kell ismerni, hogy az egykori mocsárból nagyon hangulatos, már-már idilli tórendszert varázsoltak az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején. Sokkal nagyobb, mint amire számítottunk, és kisebb-nagyobb szigetecskék, hidak törik meg a vízfelületet.

Egy dolgot viszont eléggé hiányoltunk, bár az is lehet, hogy bennünk van a hiba. Említettem már, hogy mi akkor szeretünk indulni, amikor a többség még a másik oldalára fordul, így aztán nem is csoda, hogy 10 óra körül, amikor megérkeztünk, bizony kissé éhesek voltunk. Sebaj, egy tó partján mindig van lángos, eszünk azt. Nem volt. Igaz, rajtunk kívül akkor még – szerencsére - látogató se sok volt a tó környékén, megértjük, hogy két lehetséges vendég miatt nem fognak elkezdeni hajnalban lángost gyúrni. Így aztán korgó gyomorral vágtunk neki, hogy megkerüljük a tavat. Menetközben útba ejtettük a kilátót.

Aki fentről akar panorámát látni, annak rá kell kattintania a linkre, mert mi csak a második fordulóig merészkedtünk. Gyávák vagyunk, no.
És itt, a tó körül sétálván esett meg velünk az a bizonyos vaddisznókaland. Mit sem sejtve andalogtunk a szépen karbantartott sétányon, amikor hirtelen valami zörejre lettünk figyelmesek. Megálltunk, füleltünk, és az út közepén ŐT láttuk. Hát nem édi? Mégha a képen kicsit elmosódott is, sajnos, ő valószínűleg jobban megijedt, mint mi, és egy pillanatnyi döbbent habozás után elcsörtetett. Mi pedig ott álltunk, szintén döbbenten, hiszen vadmalac-bébit eddig csak képeken láttunk. Aztán ránkjött a vacogás: ahol kisvadmalac van, ott kell lenni legalább egy nagynak is. És beugrottak történelmi tanulmányaink, Szent Imre herceg, Zrínyi Miklós…
Tanakodtunk, tanakodtunk, végül aztán úgy döntöttünk, hogy – ha kicsit cicerésző lábakkal is, de –továbbmegyünk. Nem bántuk meg, mert végül is épségben kijutottunk a „rengetegből", és ilyen szépségeket is láttunk.

Ezután már csak Mátrafüredre kellett visszagyalogolnunk a legközelebbi turistaúton. A látvány többnyire elragadó volt, kivéve, sajnos, EZT itt.

Következő: Parádsasvár

1. Vonják ki a szovjet csapatokat! (Ezt kiáltozták hozzá:"Ruszkik haza!")
2. Új, alulról kiinduló választások legyenek az MDP-ben! Válasszanak új KV-t (Központi Vezetőséget), hívják össze a pártkongresszust!
3. Nagy Imre alakítson kormányt, a sztálinista-rákosista bűnösöket váltsák le!
4. Nyilvános tárgyalást Farkas Mihály és társai ügyében! Vonják felelősségre Rákosit!
5. Általános, egyenlő, titkos választásokat, több pártot, új nemzetgyűlést, sztrájkjogot!
6. Vizsgálják fölül a magyar–szovjet, illetve a magyar-jugoszláv kapcsolatokat a kölcsönös be nem avatkozás jegyében!
7. Szakemberek bevonásával szervezzék át a gazdasági életet, a hazai adottságok és a nép létérdekei alapján!
8. Hozzák nyilvánosságra a külkereskedelmi szerződéseket (a magyar közvélemény nem tud semmiről), a jóvátétel tényleges adatait, adjanak tájékoztatást a magyar uránról!
   
9. Vegyék teljes revízió alá az ipari normákat, vizsgálják ki a bérköveteléseket, állapítsák meg a munkás létminimumot!
10. Fektessék új alapokra a beszolgáltatás rendszerét, az egyénileg vállalkozók kapjanak a TSZCS-kkel egyenrangú támogatást!
11. Független bíróság vizsgálja felül az összes politikai gazdasági pert, bocsássák szabadon az ártatlanul elítélteket,szállítsák haza a SZU-ba hurcolt foglyokat!
12. Teljes vélemény- és szólásszabadságot, szabad rádiót, MEFESZ újságot! Ismerhesse meg mindenki saját káderadatát!
13. Távolítsák el a Sztálin-szobrot! Helyére 1848-49-es emlékmű kerüljön!
14. Új, nemzeti jellegű címert! A katonáknak új, a magyar hagyományoknak megfelelő egyenruhát! Március 15. legyen nemzeti ünnep, október 6. nemzeti gyászünnep és tanítási szünet!
15. Szolidaritást a lengyel néppel!
16. Október 27-én üljön össze egy országos diákkonferencia, ahol megvitatják a követeléseket!

 Dicséretes az az összefogás, amit mi, magyarok, katasztrófa esetén mutatni tudunk. A segélyvonalakon áradnak az egyszerű, bérből és fizetésből élő emberek, nyugdíjasok, kisvállalkozók 250 forintokból összetevődött milliói az iszapkatasztrófa károsultjainak. A vöröskereszt, az egyházak és civil szervezetek gyűjtenek számukra takarót, ruhát, élelmiszert. ezerszer elátkozott multik küldik a vizet, konzervet teherautószámra a mindenüket elvesztett emberek megsegítésére. Építési vállalat ajánlotta fel 15 ház ingyenes felépítését a fedél nélkül maradtak számára. (Az már más dolog, hogy két másik építési vállalat "segélyáron" kínálja az általa gyártott termékeket - ez így hogy? Így akarnak megszabadulni az építőipar pangása miatt nyakukon maradt raktárkészletektől? Vagy mi?)

Három dolgot hiányolok, de nagyon:

1. Egy listát, kibővítve a táblázatot egy harmadik oszloppal, hogy az illetők a második oszlopban látható vagyonukból mennyit ajánlanak fel a katasztrófa áldozatainak megsegítésére. (Direkt csak a 10milliárd fölötti vagyonnal rendelkezőket raktam be, hiszen nyilvánvaló, hogy 10milliárd alatti vagyonból nem futja egy-két milliócskányi segítségre.)

2. Egy bejelentést, amit a Hírcsárda blog megelőlegezett.

3. A bankszövetség elnökének, Erdei Tamásnak a bejelentését, mely szerint a bankok úgy határoztak, hogy elengedik az iszaptragédia károsultjainak esetlegesen fennálló banki hiteltartozását. 

Előző: Mátrafüred

Sástón esett meg velünk az első vaddisznókaland.

Kinéztük a térképen, hogy a Mátrafüredtől 2 km-re található Sástót meg tudjuk közelíteni gyalogszerrel is, közben nem kihagyva néhány látványosságot, mint a Rákóczi-forrás és a Máriácska. Elindultunk tehát a jelzett úton.

Az idő az első napi szitálós, szelesből kellemesre változott, így aztán kedvünkre gyönyörködhettünk a hamisítatlan Mátrában, és a Muzsla-kilátóból elénk táruló panorámában. (A turistaútvonalak mentén rengeteg, szebbnél szebb látványt nyújtó kilátó van, egy-kettőről még lesz szó.)

A Rákóczi-forrás – mint sejthető – arról kapta a nevét, hogy a legenda szerint Rákóczi Ferenc itt itatta meg a lovát, miközben valahonnan valahova ment. Vagy jött.

A Máriácskához kicsit le kellett térni a Sástóhoz vezető útról, vacilláltunk is, hogy menjünk, ne menjünk, végül is úgy döntöttünk, hogy ha már itt vagyunk, megnézzük. Nem bántuk meg. Máriácska egy zarándokhely a nem tudjuk milyen patak partján, egy fenséges szurdokban. A látvány egyszerre lenyűgöző és megható.

Eme kis kitérő után még egy meglepetés várt ránk: egy millió lépcsőből álló domboldalon felmászva egy középkori vár romja bukkant elő. Mint kiderült, ez volt a mátrafüredi Kalandpark, falmászással, függőhíddal, bobbal. Nekünk ezek közül csak a bobot volt merszünk kipróbálni, nagyszerű élmény volt!

Innen már valóban csak egy ugrás a Sástó. A képen látható toronyhoz igyekeztünk.

 Követekező: Mátrafüred - Sástó II

Előző: Somhegy - Odvaskő

A mátrafüredi Akadémiai Üdülőbe szintén üdülési csekk révén jutottunk el. Úgy gondoltuk, hogy a szabadságunkat kivételesen nem a Börzsönyben töltjük, hanem a Mátrában. A kereső az Akadémiai Üdülőt adta meg, ahol elfogadják az üdülési csekket.
Magunk is meglepődtünk azon, milyen könnyen eljutottunk Mátrafüredre: Gyöngyösön rövid várakozás után felszálltunk egy Kékestető felé induló járatra, és hipp-hopp, máris Mátrafüreden voltunk. Illetve nem egészen, mert – mint utólag kiderült - egy megállóval továbbmentünk, találtunk is egy Üdülőre emlékeztető épületet, ahol legnagyobb sajnálatukra közölték, hogy nem vagyunk náluk bejelentve. Ezen kicsit meglepődtünk, mivel e-mail-váltásban tisztáztuk, hogy kik vagyunk, mit szeretnénk és meddig maradunk. Némi hezitálás után derült ki, hogy mi bizony egy másik üdülőbe vagyunk bejelentkezve, így hát nyár közepéhez méltatlan hideg, szeles, esős időben nekiindultunk az országútnak, hogy immár visszafelé gyalogolva megkeressük a MI üdülőnket. Átfagyva, ázottan, éhesen, mintegy 3 kilométert magunk mögött hagyva szerencsésen meg is találtuk az Akadémiai Üdülőt, ahol nagyon kedvesen fogadtak, és mi megkönnyebbülten foglaltuk el az árhoz képest meglepően elegáns szobánkat. 

Az üdülő maga egyébként egy gyönyörű ősparkban található, nem messze tőle patak csörgedezik, erről később még lesz szó (és kép is).

Mátrafüred  (a környéken található látványosságokhoz képest az egyik legszegényesebb honlap, amivel eddig találkoztunk) amúgy jellegzetesen jellegtelen szocialista település, a központban egy csúf szállodával, ami valaha SZOT-üdülő lehetett,

és egy, a szokásosnál nehezebben fényképezhető templommal egy nagyon kellemes kis parkban.

 Következő: Mátrafüred - Sástó I