Szerelmem, PM emlékére

Valahol az újfalu szélén bukkantunk erre a színpadra, amelyről a Nógrád Megyei Hírlap így ír: „Messze földön híres a hollókői szabadtéri színpad, amely az évente itt hagyományosan megrendezendő kulturális rendezvényeknek ad otthont. Volt olyan év, amikor egy nap alatt közel tízszer több látogatója volt a szabadtéri színpadon folyó műsornak, mint amennyi lakosa van a településnek.”

Készségesen elhisszük, ám ottjártunkkor éppen nem zajlott esemény, így semmi nem szabott határt PároM színészi megnyilvánulásainak. A képeken Ali baba és a félkarú rabló látható, esetleg a Hamlet.

A várral hatalmas szerencsénk volt. Helyesebben nem a várral, hanem „házigazdánkkal”, Buttkai Istvánnal, aki mellékesen a vár gondnoka is. 

Nógrád Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 253-276. szám): "Egyedüli várgondnok a megyében
Húsz éve annak, hogy Szécsényben a tsz melléküzemágának varrodai üzemvezetését egy merőben más foglalkozásra cserélte fel a ma 54.  életévében  járó Buttkai István, aki 1996. augusztus 18-tól a falu felett magasodó vár gondnoka lett. Ma ilyen tisztséget Nógrád megyében egyedül ő lát el. Munkájához részmunkaidős feleségétől és a szintén helyi Szarka Krisztinától kap segítséget. Feladatuk a napi takarítás, rendcsinálás mellett a belépőjegyek, a képeslapok árusításán át a promóciós anyagokat terjesztéséig terjed. Április elsejétől október végéig minden nap nyitva tartanak, ezt követően a téli időszakban ideérkező csoportok az időjárástól függően már csak hétvégeken juthatnak be a vár belső területére.”

Február végén a vár tulajdonképpen zárva van, ám a zuhogó eső ellenére, direkt a mi kedvünkért kinyitották, sőt, mire bőrig ázva megérkeztünk, frissen sült, forró rétessel vártak bennünket.
A sziklára épített erődítményhez egy réges-régi legenda fűződik, mely a helyiek szerint a település nevére is magyarázatot ad. Történt egyszer, hogy bizonyos Kacsics András - a XII. századtól ténylegesen a Kacsics nemzetség tagjai voltak ezen a területen a földesurak - elrabolta a szomszédos földesúr szépséges asszonyát, s épülő várába zárta. Az asszony dajkája azonban, aki "mellékállásban" boszorkány volt, szövetkezett az ördöggel, és rávette őt, hogy fiait változtassa hollóvá. Így is történt, a hollók az erődítményt kőről kőre lebontva kiszabadították az asszonyt. A hollófiak azonban nem csak úgy szerteszét dobálták a köveket, hanem egy közeli bazaltsziklán új várat raktak belőlük. Ez lett aztán Hollókő vára.

És aztán eljött az a nap is, amikor lekerült PároM kezéről a gipsz, persze ez már két héttel a hollókői kirándulás után volt. Azt mondta, hogy annyira megszokta a súlyát, hogy olyan érzés gipsz nélkül, mintha nem lenne keze. Így hat hét után természetesen kicsit elsorvadtak az izmok, de gyönyörű keze volt, irigyeltem és imádtam.

Szerelmem, PM emlékére

2008-ban elég sokat kirándultunk: jártunk Hollókőn, Vértesszőlősön, Soltvadkerten, Szárszón, Vértestolnán, Kecskéden.

Az évet Hollókőn kezdtük február végén, PároM születésnapját megünneplendő. Mivel a szállást szokás szerint jó előre lefoglaltuk, az sem tántoríthatott bennünket vissza, hogy PároM január végén egy rossz mozdulat következtében csuklótörést szenvedett. Február végére már egy hónapos volt a törés, szinte gyógyult, meg egyébként is milyen kúúl már a fényképeken egy begipszelt kar.

Szállást a „Holló Vendégházban” találtunk, amely a Levél utcában csak egy ugrás az ófalutól.

A vendégház a tősgyökeres hollókői Buttkai család tulajdonában van, ennek később még lesz jelentősége.

Hollókő tulajdonképpen két, egymástól elég jól elkülöníthető település: a híres ófalu, a jellegzetes palóc házakkal, ahol minden olyan, mint száz éve és ami miatt az emberek Hollókőre utaznak, és az újfalu a modern házakkal.

Sajnos, mivel február vége nem kimondottan turistaszezon, semmi nem volt nyitva az ófaluban, örültünk, hogy találtunk egy vendéglőt, amely dacolva az esős, zimankós idővel, nyitva volt. Nagyon kellemes, kicsit eklektikusan népies hely a Muskátli, nagyon jó konyhával. Túl nagy forgalmat nem bonyolíthatott, minden alkalommal mi voltunk az egyedüli vendégek. Annyi sztrapacskát életemben összesen nem ettem, mint azon a 3 napon. :-)