Előző: Mátrafüred - Sástó I.

Sástóról annyit mindenképpen illik tudni, hogy hazánk legmagasabban fekvő tava.
A bobozás után már tényleg csak egy rövid séta várt ránk, keresztülvágtunk az úttesten és máris ott voltunk a tónál. El kell ismerni, hogy az egykori mocsárból nagyon hangulatos, már-már idilli tórendszert varázsoltak az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején. Sokkal nagyobb, mint amire számítottunk, és kisebb-nagyobb szigetecskék, hidak törik meg a vízfelületet.

Egy dolgot viszont eléggé hiányoltunk, bár az is lehet, hogy bennünk van a hiba. Említettem már, hogy mi akkor szeretünk indulni, amikor a többség még a másik oldalára fordul, így aztán nem is csoda, hogy 10 óra körül, amikor megérkeztünk, bizony kissé éhesek voltunk. Sebaj, egy tó partján mindig van lángos, eszünk azt. Nem volt. Igaz, rajtunk kívül akkor még – szerencsére - látogató se sok volt a tó környékén, megértjük, hogy két lehetséges vendég miatt nem fognak elkezdeni hajnalban lángost gyúrni. Így aztán korgó gyomorral vágtunk neki, hogy megkerüljük a tavat. Menetközben útba ejtettük a kilátót.

 


Aki fentről akar panorámát látni, annak rá kell kattintania a linkre, mert mi csak a második fordulóig merészkedtünk. Gyávák vagyunk, no.
És itt, a tó körül sétálván esett meg velünk az a bizonyos vaddisznókaland. Mit sem sejtve andalogtunk a szépen karbantartott sétányon, amikor hirtelen valami zörejre lettünk figyelmesek. Megálltunk, füleltünk, és az út közepén ŐT láttuk. Hát nem édi? Mégha a képen kicsit elmosódott is, sajnos, ő valószínűleg jobban megijedt, mint mi, és egy pillanatnyi döbbent habozás után elcsörtetett. Mi pedig ott álltunk, szintén döbbenten, hiszen vadmalac-bébit eddig csak képeken láttunk. Aztán ránkjött a vacogás: ahol kisvadmalac van, ott kell lenni legalább egy nagynak is. És beugrottak történelmi tanulmányaink, Szent Imre herceg, Zrínyi Miklós…
Tanakodtunk, tanakodtunk, végül aztán úgy döntöttünk, hogy – ha kicsit cicerésző lábakkal is, de –továbbmegyünk. Nem bántuk meg, mert végül is épségben kijutottunk a „rengetegből", és ilyen szépségeket is láttunk.

Ezután már csak Mátrafüredre kellett visszagyalogolnunk a legközelebbi turistaúton. A látvány többnyire elragadó volt, kivéve, sajnos, EZT itt.

Következő: Parádsasvár

Szerző: kisa  2010.10.24. 08:57 Szólj hozzá!

Címkék: kilátó 2007 sástó Tartalom: Mátrafüred-Sástó

Előző: Mátrafüred

Sástón esett meg velünk az első vaddisznókaland.

Kinéztük a térképen, hogy a Mátrafüredtől 2 km-re található Sástót meg tudjuk közelíteni gyalogszerrel is, közben nem kihagyva néhány látványosságot, mint a Rákóczi-forrás és a Máriácska. Elindultunk tehát a jelzett úton.

Az idő az első napi szitálós, szelesből kellemesre változott, így aztán kedvünkre gyönyörködhettünk a hamisítatlan Mátrában, és a Muzsla-kilátóból elénk táruló panorámában. (A turistaútvonalak mentén rengeteg, szebbnél szebb látványt nyújtó kilátó van, egy-kettőről még lesz szó.)

 

A Rákóczi-forrás – mint sejthető – arról kapta a nevét, hogy a legenda szerint Rákóczi Ferenc itt itatta meg a lovát, miközben valahonnan valahova ment. Vagy jött.

A Máriácskához kicsit le kellett térni a Sástóhoz vezető útról, vacilláltunk is, hogy menjünk, ne menjünk, végül is úgy döntöttünk, hogy ha már itt vagyunk, megnézzük. Nem bántuk meg. Máriácska egy zarándokhely a nem tudjuk milyen patak partján, egy fenséges szurdokban. A látvány egyszerre lenyűgöző és megható.

 

 

Eme kis kitérő után még egy meglepetés várt ránk: egy millió lépcsőből álló domboldalon felmászva egy középkori vár romja bukkant elő. Mint kiderült, ez volt a mátrafüredi Kalandpark, falmászással, függőhíddal, bobbal. Nekünk ezek közül csak a bobot volt merszünk kipróbálni, nagyszerű élmény volt!

Innen már valóban csak egy ugrás a Sástó. A képen látható toronyhoz igyekeztünk.

 Követekező: Mátrafüred - Sástó II

Szerző: kisa  2010.10.08. 22:04 10 komment

Címkék: 2007 kalandpark sástó bobpálya mátrafüred máriácska rákóczi forrás muzsla kilátó Tartalom: Mátrafüred-Sástó

süti beállítások módosítása