Szerelmem, PM emlékére

Pilisvörösvárat amúgy nem túl szép, kissé jellegtelen falunak tartottuk - elnézést az ottani lakosoktól, lehet, hogy ebbe belejátszott a szomorkás, hol esős, hol csak szitálós októberi időjárás is -, kevés látnivalóval.

A pilisvörösváriak nem cicóztak, a Hősök terén kialakítottak egy háborús emlékmű-kompozíciót, ahol szimultán megtekinthető minden elvesztett háborúnk, forradalmunk emlékműve. (Itt vetődött fel bennünk a kérdés, hogy vajon a Rákóczi-szabadságharcnak miért nem állítanak emlékművet. A választ persze nem tudjuk. Rákóczi a Tenkes kapitánya óta valahogy kiment a "divatból".)

Egy bájos utcarészlet. Vajon mi keltette fel a figyelmünket annyira, hogy PároM le is fotózta?

A török hódoltság után Vörösvár első német telepesei az 1690-es években érkeztek erre a tájra; a település római katolikus egyházközségének alapítási éve hivatalosan 1692. A Nagyboldogasszony-templom a mai formáját 1932-34 között nyerte el.

Pilisvörösvár őslakossága Bajor Gizella szobrával kívánt saját német gyökereire emlékezni. Tóth Dávid alkotása 2000

 Vasút minden mennyiségben. PároM imádott mindent, ami vasból volt. Talán, mert vasesztergályosnak kezdett tanulni. De akkor miért hagyta ott egy év után a sulit?

Ezt csak úgy láttuk és megtetszett.

A Csobánkai utca elején a múlt században egy régi láncos kút állott, amit mindenki török kútként emlegetett. Valahol a környéken emelkedhetett annak idején az az 1543-ban épített török vár, amelyet Evlia Cselebi török utazó “kizil hiszár palankaszi”-ként, azaz vörös palánkvárként említ. 

A Pilis völgyében 1850 és 1970 között folytattak széntermelést. A pilisvörösvári és a pilisszentiváni bányászok legnagyobb sztrájkja 1928. november 23-án kezdődött, ekkor a munkások magasabb bért, lakbér- és túlórapótlékot, a szénjárandóság emelését, továbbá emberséges bánásmódot követeltek. 

Szent Borbála a bányászok védőszentje. A pilisvörösvári Lipót-akna bányászai számára épült 1930-ban a kápolna, ma már plébániatemplom.

Ezt a valamilyen víz partján lévő nádast a szállásunk felé bócorgva láttuk, nem túl messze a panziótól.

Szállásunk a Gondola Panzióban volt. 

Eléggé a főút mellett fekszik, azért roppant módon örültünk, hogy a szobánk a másik oldalon volt, ám örömünk éjszaka folyamán kicsit megcsappant, miután pont alattunk/mellettünk, akárhol volt egy generátor, és egész éjjel annak a zúgását hallhattuk.	Viszont bőséges reggeliket kaptunk, és a változatos pizzakínálatból minden, amit megkóstoltunk, remek volt.
A szobánk elég kényelmes volt, nem egy nagy durranás, de megvolt minden, amire szükségünk volt.	Ellenben a kilátás! Háááát....