Szerelmem, PM emlékére
Nos, először is le kell szögeznünk, hogy a Mezquita tényleg nagy. Óriási. Hatalmas. Persze, utazás előtt leírva láttuk, hogy 179 m hosszú és 134 m széles, ám nem igazán tudtuk elképzelni, milyen is a valóságban, még úgy sem, hogy PároM – focirajongó is lévén – igen hatásosan egy focipályával próbálta összehasonlítani, ami ugye nagyjából 100-110 m hosszú és 70-75 m széles, nade másfél, teljesen fedett, oszlopokkal zsúfolt focipálya, ugye…
Nos, nem is akarom tovább szaporítani a szót, a Nagymecsetről már mindent leírtak, elmondtak, amit tudni érdemes, kutakodásaim során ez a leírás nyerte meg legjobban a tetszésemet. Érdekes, alapos, olvasmányos, ennél jobbat én se tudnék, sőt.
Persze, mi is ismertük V. Károly híres mondását, mely szerint „ most van valamitek, ami bárhol megtalálható, azelőtt viszont olyasmitek volt, amiből csak egy létezett a világon", de semmiképp se értünk egyet vele. Hiszen azzal, hogy egy mecsetbe beleapplikáltak egy katolikus templomot, nem szűnt meg a mecset egyedisége, sőt, szerintünk ezzel vált igazán kuriózummá, és persze ez is megerősítette azt, amiben mindig is hittünk/szeretnénk hinni, hogy az emberiség nagyrésze vallástól, származástól, nemzetiségtől függetlenül teljesen jól elvan egymással, ha békén hagyják. Ha békén hagyják…
És akkor a Nagymecset, ahogy mi láttuk.
Említettem, hogy két napig csak a várost jártuk, ám a Mezquita szinte mindenütt ott volt:
|
A torony érdekessége,
|
hogy a régi minaret tetejére építették.
|
|
Amúgy most 69 m magas,
|
a minaret 48 m magas volt.
|
|
Sajnos, mi kicsit korán jártunk erre, mivel 2014. óta a torony újra látogatható.
|
 |
Persze sétáink során többször el is mentünk a Mezquita mellett:
|
Valamiért a nyugati oldal sikerült a leglátványosabbra, legnagystílűbbre:
|
Talán azért, mert ez az oldal nézett a kalifa palotájára?
|
|
A keleti oldal (a képen jobbra) némileg szerényebb:
|
A déli oldalon egy tér található, ide torkollik a Puente Romano:
|
|
Az északi oldalon van ez a naivságában is megkapó Mária-oltár:
A hivatalos neve Lámpás Mária oltár (La Virgen de los Faroles), na, igen, lóg ott pár lámpa... A tábla felirata nagyon nyers fordításban valami olyasmi, hogy "Ha azt akarod, hogy fájdalmad örömmé változzon, ne menj el, bűnös, anélkül, hogy dicsérnéd Máriát" (gugli a barátom...) |
És a bejárat (van másik is, a Puerta del Pedrón, nekünk most ez jutott):
|
A narancsos udvar minden mecset elengedhetetlen tartozéka, rituális mosdás, ugyebár. A fák alatt ténferegve nekünk azonban támadt még egy ötletünk - nem tudtuk eldönteni, hogy saját-e avagy olvastuk valahol -, nevezetesen, hogy talán arra is szolgálhatott, hogy az ember a mindennapos nyüzsgésből ide betérve megnyugodjon, lehiggadjon, mintegy relaxálódva lépjen be az isten házába. (Bár, végülis nyilván a rituális mosdás is ugyanezt a célt szolgálja.)
Állítólag 98 db narancsfa van itt, mi ugyan meg nem számoltuk.  |
Persze azért vannak ciprusok meg pálmák is,
|
|
meg természetesen a torony,
|
és a torony
|
Aztán beléptünk a mecsetbe, és csak tátottuk a szánkat.
|
Hiába láttuk képek tucatjait, a valóságban az |
oszloperdő látványa minden képzeletünket felülmúlta
|
|
Mindegy, hogy merre fordulsz,
|
majdnem ugyanaz a kép tárul eléd: oszlop, oszlop. Mindegyik ugyanolyan és mindegyik más.
|
Miután elteltünk az oszlopokkal, jutott idő a részletekre is:
A Mihráb a fényviszonyok miatt meglehetősen nehezen fényképezhető:
|
Krisztus, jellegzetes mór környezetben:
|
A mennyezet gyönyörű festett fagerendái:
|
|
Egy boltív egyik oldala még mecset:
|
másik oldala már templom:
|
Aztán egyszercsak átmentünk ez alatt a boltív alatt, és feltárult előttünk a templom:
Igazi, hatalmas, nagyrészt barokk templom, oltárral, szószékkel, festett ablakokkal:
 |
 |
 |
 |
Ha már ott voltunk, bementünk a kincstárba is, bár őszintén szólva mindig némi fenntartással szemléljük a katolikus egyház által felhalmozott kincseket.
 |
 |
Még egy utolsó pillantás az oszloperdőre:
És ezzel véget is ért a córdobai kirándulás.
Utolsó kommentek