Szerelmem, PM emlékére

Szárszó, az Szárszó.

Ha volt a világon hely, ahova PároM igazán kötődött, az Balatonszárszó. Anyai nagyszülei valamikor az 1920-as években építettek ott egy szerény kis nyaralót, így az édesanyja, ő maga és a gyerekei is gyakorlatilag Szárszón nőttek fel, gyakran azon az áron, hogy előbb kikérték őket az iskolából év végén. PároM elmondása szerint ő az éveket úgy számolta, hogy mennyit kell még Szárszóig aludni, a szünidők végén mélységes szomorúsággal élte meg, hogy haza kell menni Budapestre. (A történethez tartozik, hogy elég zaklatott gyermekkora volt, a szülei válása, az egyetlen gyermek - húga édesanyja második házasságából született - „tulajdonjoga” feletti hercehurca, az állandó költözések – az általános iskola 8 osztályát 6 különböző intézményben végezte -, egy igazi mostohaanya, mindez nagyon megviselte, nem csoda, hogy az egyetlen biztos hely, állandóságot jelentő menedék Szárszó és a nagymama volt számára.) Aztán később, igazi hosszúhajú hippiként a boldog 70-es években Szárszóra járt bulizni, csajozni a haverokkal, még később – mivel munkája lehetővé tette – ott töltötte a nyarakat a saját gyerekeivel. Rengeteg élményt, emléket osztott meg velem ezekből az időkből, amelyeknek én nem lehettem részese, ám olyan mély átéléssel, annyi szeretettel mesélte el a történeteket, hogy a végén magam előtt tudtam látni a sovány, esetlen kisfiút, aki után a mamája szalad a vízben a bögre kakaóval, a szintén sovány, és még mindig esetlen kiskamaszt, aki a teraszon pattogtatja a labdáját, a sovány, még mindig esetlen - ez az esetlenség élete végéig jellemző volt rá, nem igazán tudott mit kezdeni a magasságával, a hosszú lábaival, karjaival, gyakran frusztrálta a soványsága - kamaszt, aki a haverokkal balatonkörbestoppoló versenyt rendez, a büszke fiatal apát, aki úszni, tollasozni tanítja a gyerekeit. A gondos gazdát, aki a vonaton cipeli Budapestről a palántákat, a Harka utcai fürdőhelyet, ami nem strand, csak egy, a nádasba vágott ösvényen megközelíthető vízfelület, a lángossütőt a bazársoron – ez sincs már meg -, a szárszói nyarakat augusztus végén lezáró hatalmas tábortüzet. Magam előtt látom mindezt, és szomorú vagyok, hogy azokat az éveket nélkülem élte át – bár korántsem vagyok biztos abban, hogy azt az életformát hosszú távon tolerálni tudtam volna, ha akkoriban találkozunk. Aztán a történelem úgy hozta, hogy a nyaraló a húgáé lett, aki lebontotta a szerény lakot és egy palotát húzott fel a helyére. Onnantól kezdve PároM már ritkán járt Szárszóra, csak vendégként, igaz szívesen látott és szívélyesen fogadott vendégként.

Pár éve már Szárszó sincs, a palota eladódott…

 

Szerző: kisa  2017.05.09. 12:30 Szólj hozzá!

Címkék: 2006 2007 2008 2009 Tartalom: Szárszó

Szerelmem, PM emlékére

Kemencei kirándulásunkból visszaúton pár órát eltöltöttünk Szobon.

Ennyi idő alatt persze sok mindent nem lehet megnézni, de valahogy mégis az a kép alakult ki bennünk, hogy lehangoló település, túl sok látnivaló nélkül, és még egy normális éttermet se találtunk.

 

 

Szerző: kisa  2017.03.19. 08:00 Szólj hozzá!

Címkék: templom 2007 Duna Kodály Zoltán Ipoly Nepomuki Szent János Tartalom: Szob

Szerelmem, PM emlékére

Pilisvörösvárat amúgy nem túl szép, kissé jellegtelen falunak tartottuk - elnézést az ottani lakosoktól, lehet, hogy ebbe belejátszott a szomorkás, hol esős, hol csak szitálós októberi időjárás is -, kevés látnivalóval.

A pilisvörösváriak nem cicóztak, a Hősök terén kialakítottak egy háborús emlékmű-kompozíciót, ahol szimultán megtekinthető minden elvesztett háborúnk, forradalmunk emlékműve. (Itt vetődött fel bennünk a kérdés, hogy vajon a Rákóczi-szabadságharcnak miért nem állítanak emlékművet. A választ persze nem tudjuk. Rákóczi a Tenkes kapitánya óta valahogy kiment a "divatból".)

pilisvorosvar.jpg

Egy bájos utcarészlet. Vajon mi keltette fel a figyelmünket annyira, hogy PároM le is fotózta? imgp0098.JPG

A török hódoltság után Vörösvár első német telepesei az 1690-es években érkeztek erre a tájra; a település római katolikus egyházközségének alapítási éve hivatalosan 1692. A Nagyboldogasszony-templom a mai formáját 1932-34 között nyerte el.

imgp0099.JPG

 

imgp0101.JPG

Pilisvörösvár őslakossága Bajor Gizella szobrával kívánt saját német gyökereire emlékezni. Tóth Dávid alkotása 2000

imgp0102.JPG

 Vasút minden mennyiségben. PároM imádott mindent, ami vasból volt. Talán, mert vasesztergályosnak kezdett tanulni. De akkor miért hagyta ott egy év után a sulit?

imgp0104.JPG imgp0106.JPG
imgp0103.JPG imgp0105.JPG

 

Ezt csak úgy láttuk és megtetszett.

imgp0107.JPG

A Csobánkai utca elején a múlt században egy régi láncos kút állott, amit mindenki török kútként emlegetett. Valahol a környéken emelkedhetett annak idején az az 1543-ban épített török vár, amelyet Evlia Cselebi török utazó “kizil hiszár palankaszi”-ként, azaz vörös palánkvárként említ. 

imgp0122.JPG

A Pilis völgyében 1850 és 1970 között folytattak széntermelést. A pilisvörösvári és a pilisszentiváni bányászok legnagyobb sztrájkja 1928. november 23-án kezdődött, ekkor a munkások magasabb bért, lakbér- és túlórapótlékot, a szénjárandóság emelését, továbbá emberséges bánásmódot követeltek. 

imgp0119.JPG

Szent Borbála a bányászok védőszentje. A pilisvörösvári Lipót-akna bányászai számára épült 1930-ban a kápolna, ma már plébániatemplom.

imgp0128.JPG imgp0138.JPG

 

Ezt a valamilyen víz partján lévő nádast a szállásunk felé bócorgva láttuk, nem túl messze a panziótól.

imgp0127.JPG

imgp0124.JPG imgp0125.JPG

 

Szállásunk a Gondola Panzióban volt. 

Eléggé a főút mellett fekszik, azért roppant módon örültünk, hogy a szobánk a másik oldalon volt, ám örömünk éjszaka folyamán kicsit megcsappant, miután pont alattunk/mellettünk, akárhol volt egy generátor, és egész éjjel annak a zúgását hallhattuk.

imgp0137.JPG

Viszont bőséges reggeliket kaptunk, és a változatos pizzakínálatból minden, amit megkóstoltunk, remek volt.

reggeli.jpg

A szobánk elég kényelmes volt, nem egy nagy durranás, de megvolt minden, amire szükségünk volt.

imgp0136.JPG

Ellenben a kilátás! Háááát....

imgp0135.JPG

Szerző: kisa  2017.03.11. 16:00 Szólj hozzá!

Címkék: templom 2007 Tartalom: Pilisvörösvár Szent Borbála Török-kút bányász emlékmű Gondola panzió

Szerelmem, PM emlékére

Pilisvörösváron mindössze egyetlen említésre méltó helyet találtunk, a régi zsidó temetőt. Véletlenül bukkantunk rá egyik kószálásunk közben, és a hely szelleme annyira megfogott bennünket, hogy órákat töltöttünk el az omladozó kőfalak által körbezárt dülöngélő sírkövek között. Megrendítő volt arra gondolni, hogy valószínűleg ez a legrégebbi temető, amit valaha láttunk, hogy majd’ 200 éve elhunyt emberek emlékeit böngésszük. Talán itt beszélgettünk a legtöbbet életről, halálról, háborúról és békéről. Egyértelmű volt számunkra, hogy Pilisvörösváron valaha nagy létszámú zsidó közösség élt, és abból, hogy nem láttunk olyan sírkövet, amely arra utalt volna, hogy a közelmúltban ide temettek volna, arra a következtetésre jutottunk, hogy a „werischwari” zsidó lakosság is áldozatául esett a gyalázatos etnikai tisztogatásnak. A pilisvörösvári zsidó temetőt a nyüzsgő, épülő-szépülő, modernizálódó falu veszi körül. Úgy gondoltuk, hogy a falu felelőssége megőrizni ezt a helyet mintegy mementóul, hogy soha többet ne lehessen üldözni embereket a vallásuk vagy származásuk miatt.

Még akkor se, ha egy éppen regnáló miniszterelnök „etnikai homogenitás”-ról beszél.

Szerző: kisa  2017.03.09. 12:30 Szólj hozzá!

Címkék: 2007 temető Tartalom: Pilisvörösvár

Szerelmem, PM emlékére

Szigligeten kétszer jártunk. Először 2007-ben egy szárszói nyaralásról ugrottunk át két napra, és már akkor eldöntöttük, hogy itt mindenképpen érdemes egy kicsit hosszabb időt eltölteni.

Utunkat természetesen hajóval kezdtük, na persze ha akadékoskodni akarnánk, akkor igazából vonattal, hiszen Szárszóról elvonatoztunk Fonyódra, és onnan hajóztunk Badacsonyba. Ez volt az út könnyebbik része, mivel könnyelműen úgy döntöttünk, nem lévén sok más választásunk, hogy innen – Badacsonytomaj ugyebár a hivatalos neve a helységnek – Tördemicen keresztül gyalog közelítjük meg a szigligeti Antal-hegyet, ami nagyjából 8 km-es túrát jelent.

terkep2007.jpg

Mármint akkor, ha az embernek sikerül az előre eltervezett útvonalon haladni. Nekünk természetesen nem sikerült, valahol valami kanyart le akartunk vágni, vagy valami ilyesmi, úgyhogy végül is nem az általunk óhajtott Eger-víz hídjánál kötöttünk ki, hanem valahol teljesen máshol. Az út kezdete elég unalmas volt, az út mentén, házak között, csak a vele

1_uton0.jpg

 való találkozás színesítette kicsit.

Azután kezdett izgalmas lenni, miután elhagytuk a civilizációt. Emlékszem, hosszasan sétáltunk valami learatott búzaföld-félén – ezt nagyon megszenvedtük, mivel a rendkívül egyenetlen, hepehupás talajon Damoklész-kardjaként lógott fejünk felett a bokaficam veszélye – ha szabad ilyen gyönyörű képzavarral élnem.

1_uton2.jpg 1_uton1.jpg

 

Majd egy békalencsés zöld víz mentén gyalogoltunk sokat, míg végül át tudtunk kelni rajta, így aztán összességében valszeg sokkal többet mentünk, mintha nem „rövidítettük” volna le az utat.

1_uton5.JPG

1_uton4.JPG

Ezek után nem csoda, hogy rendkívül megkönnyebbülten és hálás szívvel rogytunk le Bakos Attila Kisvendéglőjében egy korsó hűsítő sörre.

bakos_attila_vendegloje_szigliget_09-1000x665.jpg

A képet innen loptam, de itt található egy rendkívül szórakoztató élménybeszámoló is.

Annyira fáradtak voltunk, hogy bár már csak egy kilométeres út várt ránk, az Avasi templomromra csak távolról vetettünk egy ferde pillantást.

Ez alkalommal az Antal-hegyi MEDOSZ Vendégházban szálltunk meg, ami emlékeim szerint ár/érték arányban kissé túlárazottnak tűnt. Nem tudom, miért éppen ezt választottuk, összességében semmi gond nem volt vele, már ha eltekintünk attól, hogy manzárdszobát kaptunk, ami egyrészt meglehetősen szűkös volt, olyannyira, hogy képet se tudtunk csinálni, egyszerűen nem volt hely, másrészt a manzárd, PároM majd’ 2méteres magasságát tekintve, nem igazán a mi műfajunk. A szálló hatalmas kertjében bungalók is voltak, sajnáltuk is rendesen, hogy nem azok valamelyikében lakunk. Amúgy végig olyan érzésünk volt, mintha 35-40 évet visszarepültünk volna az időben, az egész szálló – legalábbis az, amit mi láttunk belőle – a 70-es évek lazuló szocializmusára oly jellemző SZOT-üdülő gyönyörű és majdnem érintetlen példánya, bár mi úgy véljük, eredetileg valami kúriának épülhetett és irigykedve gondoltunk azokra, akiknek kijárása volt a főépület teraszára: innen nyilván pompás kilátás nyílik a környező tájra, tán még a Balatonra is.

Igen, az a fehér pötty a háttérben a MEDOSZ-szálló:

szallas1.JPG

Ez pedig a szobánk ablaka. A mellette lévők már más szobákhoz tartoznak...

szallas.JPG

Rövid sziesztát követően úgy döntöttünk, hogy ha már itt vagyunk, felsétálunk az Antal-hegyre. Neki is indultunk, ám útközben akkora zápor kerekedett, hogy kénytelenek voltunk betérni az első – és talán egyetlen - nyitva tartó borozóba, a Szent Antal Pincébe.

2_vihar0.JPG 2_vihar2.JPG

Ott egy pohár finom bor és zsíroskenyér mellett gyönyörködtünk a viharban.

2_vihar3.JPG

2_vihar1.JPG 2_vihar4.JPG

Próbáltuk a villámokat is lefényképezni, de sehogy se sikerült... Mindenesetre csodálatos látvány volt.

A képekből ítélve ezúttal csak egy éjszakát töltöttünk Szigligeten. Másnap körbesétáltuk a falut,

terkep.JPG

4_falu1.JPG

4_falu2.JPG

4_falu4.JPG

Marton László alkotásaival már többször találkoztunk véletlenszerűen, akkor még nemigen tudtunk róla semmit, de tetszettek a szobrai, ahogy ez is, ami az "Olvasó nő" címet viseli, és fiurcsa módon nem egy teret díszít, hanem valami susnyásban egy hatalmas fa alatt áll (ül).

4_falu3.JPG

Mivel eldöntöttük, hogy ide még mindenképpen visszajövünk, ezúttal a várral csak kacérkodtunk, de fel nem mentünk.

var1.JPG var2.JPG
var3.JPG var4.JPG
var5.JPG var6.JPG

Valamikor délután-estefelé elhajóztunk Révfülöpre, onnan tovább Boglárra, majd vonattal vissza Szárszóra.

5_hajout1.JPG 5_hajout2.JPG
5_hajout3.JPG 5_hajout4.JPG
5_hajout5.JPG 5_hajout6.JPG
Szerző: kisa  2016.05.09. 12:30 Szólj hozzá!

Címkék: 2007 templomrom Szigliget Hajó Marton László Tartalom: Szigliget Bakos Attila Kisvendéglője MEDOSZ-szálló

süti beállítások módosítása