Előző: Nagybörzsöny - az utolsó előtti

Úgy alakult, hogy az idei ünnepet szintén Nagybörzsönyben sikerült eltöltenünk, egy présházban.

Mert Nagybörzsönyben ugyanúgy találhatók présházak, mint Ipolytölgyesen, csaképpen nagyobb volumenben, mint ott, és szőlő ugyanúgy nincs, mint ott. (Mindkét helyen, számos más településhez hasonlóan, a 19. századi filoxéra-járvány végzett az ültetvényekkel.
Maga a présház 3 teljesen különálló helyiségből áll, az egyik összkomfortos (víz, villany, zuhanyzó, cserépkályha), a másik kettő nem, úgy értve, hogy azokban csak villany van. A ház amúgy eladó, ha valakit érdekelne, szívesen megadom a tulaj elérhetőségét. Mi mindenesetre nem vevőként voltunk ott, mivel sajnálatos módon hiányzik a megfelelő mennyiségű - 4,5 millió körüli - összeg a kasszából, de abszolút gondtalanul élveztük a pazar kilátást.

Ezúttal ugyan nem mentünk le a mintegy 1 km-re található horgásztóhoz, de fényképek az előző alkalommal bőségesen készültek.

 Folyt.

Következő: Somhegy I.

Ha eltekintünk a minden évszakban nagy számmal jelenlévő turistáktól, Nagybörzsöny igazán vonzó, hangulatos kis település. A főtéren található a már említett Börzsöny étterem, egy ápolt park, benne a legszebb világháborús emlékkel, amit eddigi kalandozásaink során láttunk:

Mi is csak sokára     fejtettük meg, hogy egy katonai sisak és egy katonakabát részlete látható az emlékművön. Persze ezen kívül van még egy hagyományos I. világháborús emlékmű is.

Mivel Nagybörzsöny régen bányászfalu volt, természetesen van bányásztemplom is, amiről vagy nem csináltunk képet, vagy elveszett, mindenesetre nem találjuk.

Az igazi nagy durranás azonban az Árpád-kori templom a falu szélén. Mint tudjuk, hazánkban majd’ minden településen található volt egy Árpád-kori templom, amelynek az alapjaira később szép sárga barokk építmény került a 18.-19. században. Nos, a nagybörzsönyi Árpád-kori templom megúszta a későbbi „modernizálást”, 1994-ben valóban elismerésre méltó módon restaurálták.

Folytatás

Előző: Nagybörzsöny II. Ezúttal felkészültebben mentünk, odafele busszal, hogy elérjük a reggeli első kisvasutat, amiről tudni illik, hogy az egyetlen csúcsfordítós vasút, ami annyit jelent, hogy a kanyarban nem kanyarodik, hanem felmegy egy meghosszabbított sínen, és utána tolatva egy leágazáson tovább (az Y tolatáshoz hasonlóan). A kisvasút végállomása a Nagyirtás, ami gyakorlatilag a Szent Orbán Erdei Wellness Hotelnél van. Vagy fordítva.

Nagyirtáson sétáltunk egy keveset, és mivel mindez nagyon megviselte elpuhult városi szervezetünket, betértünk a Szent Orbánba egy ebédre.

(Igen, az a Szent Orbán.)  A Szent Orbán nagyon elegáns, nagyon hangulatos, és nagyon drága. Ám mivel elfogadták a meleg étkezési utalványt, ezúttal úgy döntöttünk, hogy ennyi luxus jár nekünk. Mert megérdemeljük. Az ebéd nagyon fincsi volt.

Visszaúton esett meg az a gyalázat, hogy a hátsó kocsi valahogy lekapcsolódott a mozdonyról. Szerencsére azon is volt szakavatott személyzet, és valahogy kézi irányítással le tudtak gurulni a lejtőn a faluba.

 Következő: Nagybörzsöny - az utolsó előtti

Előző: Nagybörzsöny I.

Valamiért ennyit enged a blog.hu. Írtam nekik, választ még nem kaptam. Addig is:

Miután lóhalálában nagyjából körbejártuk a falut, és lemaradtunk a kisvasútról, azon melegében megbeszéltük, hogy ide MINDENKÉPPEN visszajövünk.  Erre ősszel és egy év múlva kerítettünk sort, amikor is egy egész hétre megszálltuk Galovics úr présházát, és az összes (vagy majdnem az összes) környező települést bejártuk. Most szimultán írunk az őszi és a nyári élményeinkről.

Nagybörzsöny igazi zsákfalu Ipolytölgyes és Vámosmiklós (helyesen Vámosmikola, de mi már csak Miklósnak hívjuk, tisztelegve ezen blog férfitagja és a neves, általunk nagyon kedvelt író előtt) egy elágazás végén.
Mivel elég ismert, turisták által szívesen felkeresett település, sok újat nem tudunk mondani róla.

 És akkor a folytatás.

Folytatás: Nagybörzsöny III.

Előző: Ipolytölgyes - a visszatérés

Nagybörzsönybe hullafáradtan érkeztünk. Az történt ugyanis, hogy eltévedtünk. Ipolytölgyesről indultunk gyalog – Galovics úr mutatott egy utat a szántóföldeken keresztül, amely gyakorlatilag levágja a derékszöget, és nagyjából 4-5 km gyaloglást jelent.  Igenám, de nekünk volt turistatérképünk, és ott találtunk egy klassz turistautat, erdőben, amely a nagybörzsönyi tóhoz visz. Mit nekünk holmi szántóföld!

A mai napig nem értjük, és fogalmunk sincs, hogyan, merre kóboroltunk, amikor nagyjából 4 óra erdei séta után (amely séta nem nélkülözte a romantikát sem, hiszen a végén már vízmosásokban, szurdokokban csúsztunk-másztunk) visszaértünk arra a helyre, ahonnan megtámadtuk az erdőt. Erre onnan jöttünk rá, hogy volt az erdő szélén egy hatalmas, embermagas bogáncs, továbbá egy beton körgyűrű, amiről hosszan elmélkedtünk útközben, hogy vajon mi célt szolgál.

 Egyszóval délben, 4 óra séta után, szédítő hőségben ott lihegtünk a kiindulópontnál, hogy akkor most hogyan tovább? Vissza Dióligetre vagy újabb gyaloglás? Makacsok vagyunk. Ha már úgy terveztük, hogy ma Nagybörzsönyben ebédelünk és kisvasutazunk, akkor annak úgy is kell lennie, elindultunk hát a korábban lenézett szántóföldön.

Nem csoda, hogy mikor hullafáradtan, izzadtan, szomjúságtól félholtan Nagybörzsönybe értünk, első utunk a kocsmába (Börzsöny Étterem) vezetett. Azt hiszem, életemben hideg sör olyan jól még nem esett. Ráadásul az étterem igazi, hamisítatlan retro hely, minden utólagos beavatkozás ellenére hűen őrzi a 70-es, 80-as évek hangulatát, és az áraik nagyon barátságosak.

(A kólás üveg - igazi, hamisítatlan üveg! -  ne tévesszen meg senkit, a sört rögtön azután ittuk, hogy beestünk a helyiség ajtaján, az ebéd kicsit később volt, miután körbejártuk a falut.) 

www.etterem.hu/7962

Ezek után nagyon-nagy csalódást keltett, hogy az utolsó kisvasutat pont lekéstük.

Következő: Nagybörzsöny I.