Szerelmem, PM emlékére

ELŐZŐ

Másnap viszont már tömegközlekedéssel mentünk vissza Zsámbékra kicsit körbejárni a települést és megnézni a Józsefvárosi pinceterületet. Útközben ismét ért bennünket egy meglepetés:

Igazából nem tudtuk eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem, mindenesetre érdekes kísérlet. Ez a Református egyház Zsámbéki Missziói egyházközség templom. Természetesen szerettük volna belülről is megnézni, ám természetesen - mint majd' minden templom, amerre csak jártunk - zárva volt.

 A Józsefvárosi pinceterület kuriózum a maga nemében: a városka külső, utcákkal és házakkal telezsúfolt részén egy kis természet. Régebben működő pincék voltak itt, állítólag több mint 70. Mára már csak néhány maradt mutatóba, a területet nagy gonddal tartják rendben, ott jártunkkor éppen füvet nyírtak. Sikerült találkoznunk a pincesor egyetlen állandó lakosával is, aki az egyik pincében otthonosan berendezkedett. A hely hangulata magával ragadott minket, legszívesebben mi is ott maradtunk volna.

Uppsz! Tévedtünk, nem csak egy lakosa van a területnek - őt személyiségi jogi aggályok miatt direkt nem fényképeztük le -, de talán ennek a kettőnek nincs kifogása az ellen, hogy a blogban szerepeljenek. Kicsit bizalmatlanul, de félelem nélkül szemléltük egymást. Aztán ők megunták, és tovább ballagtak. Mi is.

Aztán egyszercsak ebbe botlottunk bele:

Jóóó, nem a legújabb modell, de azért látszik, hogy a gomba is jól érzi magát itt.

Visszaúton „Benedekék falodájá”-ban ettünk nagyon-nagyon ízletes finomságokat, a nevükre sajnos nem emlékszem, de ha valaki arrajár, mindenképpen megér egy órácskát a hely családias hangulata, az udvarias kiszolgálás és a felszolgált étel. (Sajnos hiába kerestük, Tökön nem sikerült "töki pompos"-ra lelnünk, úgy tűnik, hogy ezt már csak falunapra készítik.)

Másnap csepergő esőben intettünk búcsút Töknek – és a kirándulásoknak…

Szerelmem, PM emlékére

Az utolsó kirándulás, már betegen, a 2. kemó után szeptemberben. Akkor még azt reméltük/hittük/szerettük volna hinni, hogy lesz még több is.

Olyan helyet kerestünk, ami közel van Budapesthez, lehet kicsit kirándulgatni, de nem túl megerőltető. Ezeknek a kívánalmaknak Tök-Zsámbék TÖKéletesen megfelelt. A Pataki-vendégház TÖK jó választás volt, pont olyan, amilyet szeretünk: igazi autentikus parasztház, állatokkal, nagy kerttel és Adéllal, a rendkívül kedves és segítőkész házigazdával. 

Ez aztán a fogadtatás!

 Voltak persze kutyák is, szám szerint kettő, de valamiért csak az egyiket fényképeztük le. Na, vajon őt hogy hívják?

 Igaz, egy aprócska problémánk azért akadt: szobánk a tetőtérben volt, és PároM csak a közepén tudott kiegyenesedni a maga 194 cm-es magasságával, az ágyat már-már csak kúszva tudta megközelíteni.

 Tök egy igazán kedves kis település, hangulatos utcácskákkal, pincesorral – ahol természetesen találtunk olyan házacskát, amibe szívesen beköltöztünk volna:

…és egy tájmúzeummal, amit sajnos elmulasztottunk megörökíteni. Tök elhelyezkedése és a fővároshoz való közelsége sok művészt vonzott a faluba, többek között Tarr Bélát, PároM egyik kedvenc rendezőjét is, akinek én még egyetlen filmjét se láttam, és évek óta terveztük, hogy majd egyszer együtt megnézzük őket…

 Tök szinte összenőtt Zsámbékkal, a sokak számára ismertebb sváb településsel, ahol is a híres kora gótikus templom maradványait kerestük fel először, miután a fentebb említett pincesoron átvágva magunkat, meglehetősen fáradtan – hiszen már két ciklus kemó dolgozott PároM szervezetében, magunk mögött hagytunk jó pár kilométernyi szőlőültetvényt valamint Zsámbék külső részeit - megérkeztünk a település központjába. Aholis szomorúan tapasztaltuk, hogy a templomrom bizony eléggé magasan fekszik egy dombocska tetején.

Semmi gond, egy rövid pihenő után ebben a Zichy-kastély mellett található, igen hangulatos, ősfás parkocskában:

...csakazértis meghágtuk azt a dombocskát:

A templom melletti parkban még egy igazi meglepetés is várt bennünket: egy szépen rendben tartott szovjet katonai emlékmű néhány sírral. Nagyon örültünk, hogy a zsámbékiak túl tudták tenni magukat az elmúlt század sérelmein és a halottaknak megadják azt a tisztelet, ami szerintünk minden halottnak kijár.

Zsámbék másik híressége a Lámpamúzeum  ahol is egy régi parasztházban régi lámpák százai nyűgözik le a látogatót.

Ezután a napi programba már csak egy kiadós és ízletes ebéd a múzeummal szemközti – milyen meglepő névválasztás – Lámpás-éteremben, és a visszabuszozás Tökre maradt.

 KÖVETKEZŐ