Szerelmem, PM emlékére

Nos, Perőcsény igazi zsákfalu: Vámosmikola és Kemence között fekszik egy festői völgyben, a Börzsöny ölelésében. Az Ipoly mentén jövet-menet többször átutaztunk rajta, és mindig megbeszéltük, hogy ide még eljövünk. A dolgot nehezítette, hogy nem nagyon találtunk szállást. Egy szem ajánlatot dobott a gugli, maga a polgármesternő, talán valami Irma foglalkozott szobakiadással. Írtunk is neki, de nem válaszolt, így aztán cseppet sem szomorkodva ismét Galovics úr vendégszeretetét élveztük Dióligeten, megfogadva, hogy ezúttal szigorúan csakis Perőcsényre koncentrálunk, mintha ott laknánk.

Ezt nagyjából az első napig tudtuk tartani, reggel ugyanis megbeszéltük, hogy minden bizonnyal Perőcsényből is átrándulnánk Nagybörzsönyre kisvasutazni, így aztán első utunk ide vezetett.

Sajnos, arra már nem emlékszem, hogy milyen megfontolásból és milyen útvonalon tettünk egy nagyobb (kisebb?) sétát a visszaúton, a képek mindenesetre arról tanúskodnak, hogy lefelé nem vonattal mentünk, hanem gyalog. Elképzelhető, hogy a sínek mentén lesétáltunk a kisvasút „Kisirtás” megállójáig, és onnan vonatoztunk vissza Nagybörzsönybe. Nem tudom.

 Másnap aztán tényleg átbuszoztunk Perőcsénybe. 

A túrát illetően volt egy kis nézeteltérésünk, én ugyanis PároM druszájára, a Miklós-tetőre szerettem volna felmenni, ám PároM határozottan kijelentette, hogy nincs az az isten, hogy ő egy 700 méteres csúcsra felmásszon, meg egyébként is messze van. Így aztán maradt a Holló-kő. Oké, az tényleg csak 685 méteres és tényleg közelebb van. A szakirodalom szerint „a Holló-kőről a Magas-Börzsöny főgerince által határolt katlanba pillanthatunk le, valamint a főgerinc szemben lévő oldaláról (Magosfa-Csóványos) lefutó kisebb gerincekre, völgyekre. A katlan egyébként egy ősvulkán maradványa, aminek teteje egy idő után beszakadt. Ezt szakszerűbben kalderának szokták nevezni. Holló-kő tulajdonképpen három különálló szikla gerinc, melyeket nagyobb mélységek választanak el egymástól.”  

Mi persze nem ládáztunk, meg úgy nagyjából semmit se tudtunk se katlanról, se főgerincről, egyszerűen csak gyönyörködtünk a tájban:

Innen indultunk:
	és ez volt a cél:

 Visszaúton botlottunk bele - ha nem is a világ, de az általunk látott legnagyobb hangyabolyba:

A kimerítő séta után kerestünk valami etetőhelyet Perőcsényben, valószínűleg találtunk is, hiszen nem haltunk éhen, de mély nyomokat nem hagyott bennünk, fénykép se készült. Úgy rémlik, hogy valami boltban vettünk parízert, paprikát, ilyesmit, és azt egy parkban elfogyasztottuk.

Azután ténferegtünk kicsit a faluban, és bár sok izgalmas látnivalóra nem számítottunk, azért ez a turul kicsit meglepett bennünket:

Perőcsény kellemes kis falu,  

és nagyjából ennyi ragadta meg a figyelmünket.

Az utolsó napot a kedvenc falunkban való nézelődéssel töltöttük. 

Megtettük a kötelező sétát az Ipolyhoz:

És lőttünk két cuki képet, amelyeknek talán azt a címet adnánk, hogy "anya gyermekével".