Előző:Mátrafüred II

Kecskédre is az üdülési csekk révén jutottunk el, teljesen véletlenül. Már nem emlékszünk, miért is írtuk be a gugliba a schmuck szót – arra gondolni se merünk, hogy a szépkorúak védőszentjét, Schmuck Andort kerestük – mindenesetre második vagy harmadik találat volt a Schmuck vendégház.
Némi keresgélés után meg is találtuk a térképen, Oroszlány és Környe között.
Hohó, Vértes, 2000 lakos, ez nekünk való, gondoltuk, és legott meg is rendeltük a szállást egy hosszú hétvégére.
Vendéglátónk, Schmuck Gusztávné, nagyon kedves volt. Mivel a szokásos MÁV-Volán kombóval közelítettük meg Kecskédet, és mivel a busz a faluba nem megy be, kijött elénk autóval.
A legelső találkozásunk Kecskéddel elég drámai volt: mikor lekászálódtunk a buszról, és megtettünk néhány métert, egy lompos, loncsos, ázott kölyökkutya támadott meg bennünket a susnyásból. Szívet tépő volt, ahogy nézett ránk, gyermeki bizalommal és várakozással, hogy talán mi leszünk azok, akik véget vetnek sanyarú napjainak, ételt, italt, meleget adunk neki. Vendéglátónk habozás nélkül megengedte, hogy a csatakos, nem éppen tiszta kis jószágot betegyük az autóba. Azzal biztatott bennünket, hogy ha a faluban elengedjük, biztos lesz, aki befogadja.
Nagyon-nagyon reméljük, hogy így történt, mivel másnap már nem láttuk. De innen is üzenjük annak, aki elhagyta szegény kutyust, hogy száradjon le a keze, és legyen része hasonló bánásmódban!
A Schmuck vendégház maga a megtestesült álom, minden együtt van benne, amit mi szeretünk: kívülről gyönyörűen – és autentikusan! - felújított parasztház, teljes komforttal. Egy kicsit ugyan meghökkentünk az amerikai konyhás megoldáson, de végül is összhatásában nagyon tetszett és praktikusnak is találtuk. 

Maga a falucska nem túl jellegzetes, eklektikus házakkal, a szokásos templommal, amit, mint oly sok más templomot az országban, Fellner Jakab tervezett.

Ami viszont irigylésre méltó, az az „öreg” iskola. Jó lehet ilyen iskolában gyereknek lenni, bár nem biztos, hogy kényelmes is. Ebben az épületben kapott helyet a telefonközpont, melynek érdekessége, hogy Kecskéden helyezték forgalomba – az országban másodikként – a BHG által fejlesztett, ER256 típusjelű, tároltprogram-vezérlésű telefonközpontot – fogalmunk sincs, hogy ez mit jelent, de úgy véljük, fontos információ, amit kár lenne nélkülöznünk.

Kecskéd igazi attrakciója a horgásztó.

Amit még nagyon érdekesnek találtunk, hogy a tó felé vezető úton gyakorlatilag egy új falu van kiépülőben, szebbnél szebb – bár nem a mi ízlésünk szerint való – házakkal. Ezeket sajnos nem tudtuk lefényképezni, mivel szép őszi hétvége lévén mindenhol dolgoztak. Azt meg már mégse akartuk.

Szerettük volna megnézni a német nemzetiségi tájházat, de az végig zárva volt, ezért aztán körbesétáltuk a falut. Nos, úgy tűnik, hogy a MÁV itt is a szokásos formáját hozza, sajnáljuk, hogy erre a furcsán hangulatos épületre is a lassú pusztulás vár.

Mivel tudtuk, hogy lesz konyha, élelmet vittünk magunkkal, ám mégse bírtuk megállni, hogy a Barátok Asztala étteremben ne együnk egy kiadós és kellemes árú ebédet.

Kecskéd összességében nem túl jellegzetes, ennek ellenére hangulatos, nyugodt hely, aki ilyenre vágyik, esetleg pecázni is szeret, annak mindenképpen ajánlunk itt egy (hosszú) hétvégét.
Következő: Oroszlány

Ughy Attila Országgyűlési Képviselő részére
Országház
Budapest
Kossuth tér 1-3.
1357

Tisztelt Képviselő Úr!
"Én, Ughy Attila, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselője esküszöm, hogy ………… munkám során választóim akaratához és megbízatásomhoz híven, lelkiismeretesen járok el, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsam, népének boldogulását elősegítsem.
(A képviselő meggyőződése szerint)
Isten engem úgy segéljen!"

Ismerős Önnek ez a részlet? Igen, Ön ezt az esküt tette 2010. május 14-én. Ön a mi, a választói szavazatával jutott be az Országgyűlésbe, hogy ott választói akaratához híven és lelkiismeretesen járjon el.

Kérem, gondolkozzon el egy pillanatra a magánnyugdíjpénztári törvénytervezet kapcsán: ez az Ön választóinak az akarata? Ez a törvény összhangban van a lelkiismeretével? Ön szerint ez a törvény valóban a Magyar Köztársaság népének boldogulását segíti elő?
Amennyiben bármelyik kérdésre NEM a válasza, úgy kérem, ne degradálja magát a Fidesz szavazógépévé – annál is inkább, mivel képviselői esküjében nem szerepel se a párt- se a frakcióhűség -, hanem lelkiismerete és választói akarata szerint NE szavazza meg azt a törvényt, amelyik 3 millió magánnyugdíj-pénztár tagot foszt meg az öngondoskodás lehetőségétől.

Budapest, 2010. november 26
Tisztelettel

XY
választópolgár

Nos, úgy gondolom, hogy demonstrációkkal, tüntetésekkel, petíciókkal nem lehet a Fidesz-úthenger útjába állni. De ha elég sokan elküldjük ezt a levelet Fidesz-KDNP-s és Jobbikos (ha van ilyen) egyéni képviselőnknek – természetesen postai úton vagy e-mailben, aláírva -, akkor talán-talán van egy nagyon halvány esély, hogy lesz egy-két lelkiismeretes fideszes képviselő, aki nem szavazza meg a törvényt. Vagy ez teljesen elképzelhetetlen? Nem érne meg egy próbát?

Az egyéni képviselők megkereshetők itt.

Cím: Országház

1357 Budapest, Kossuth tér 1-3.

És az e-mail cím:  ktk@parlament.hu

Előző: Parádsasvár

Kékesről direkt nem írunk. Mindenki tudja, amit tud, aki meg nem tudja, járjon utána. Azért néhány kép, annak bizonyságául, hogy valóban jártunk ott.

 Viszont Mátrafüreden akadt még látnivaló. Először is, a Babamúzeum.
Nos, ez azért kicsit más, mint mondjuk a tihanyi, itt igazi népviseletbe öltöztetett babák vannak kiállítva. Mint megtudtuk, olyan, hogy „palóc népviselet” tulajdonképpen nincs is, minden falunak megvoltak a saját jellegzetességei. Elég, ha csak a matyó, a bujáki vagy a hollókői viseleteket képzeljük magunk elé – mind más, és mégis mind lenyűgöző. A nők főkötője, annak színe, díszítése, az alsószoknyájuk száma, hossza, az ingvállak hímzése, a kötény formája, a pruszlik, fejkendő anyaga, megkötésének módja, a férfiak kalapja, ingük hímzése, a rojtos aljú gatya hossza, szélessége mind-mind kifejezte viselőjének korát, vagyoni állapotát, de még azt is, hogy éppen milyen alkalomra öltöztek.

Lenyűgöző az a fantáziadús mintázat, a  tobzódás a színekben, amelyek mégis olyan harmonikus összhatást eredményeznek, és fejet hajtunk azok előtt az asszonyok előtt, akik oly mesteri biztonsággal hozták létre ezeket a ruhákat.

Ilyenkor sajnáljuk kicsit, hogy nem mélyedtünk el jobban a magyar etnográfia rejtelmeiben, valamint, hogy ezek a viseletek már csak ünnepekkor, a turisták kedvéért kerülnek elő a szekrények mélyéről. Vannak persze történelmi viseletű babák is, de a mi kedvenceink mégis a falvédők voltak:

Nos, miután kulturális érdeklődésünket kielégítettük, úgy döntöttünk, hogy ebéd előtt van még idő felugrani a Kozmári-kilátóhoz.
Egy szépen faragott, ám meglehetősen furcsa, kopjafával kombinált székely-kapu-féleségen (nem tudjuk, mi lehet az oka, de némi túlzással állíthatjuk, hogy Mátrafüreden az egy portára jutó székelykapuk száma tán még a székelyföldi székelykapukét is megelőzi) keresztül vezet a hoszzú-hosszú lépcsősor a kilátóhoz.

Utolsó előtt napunkat az Akadémiai Üdülő mögött csörgedező patak és a Benevár felderítésének szenteltük.

Az üdülő mögött, hatalmas, gyönyörű, szépen gondozott kert terül el, teniszpályával, árnyékot adó fákkal, egzotikus bokrokkal.

Benevár romjai 1,5-2 km-re vannak Mátrafüredtől, kellemes, bár helyenként meredek ösvény vezet oda. Az út elején, a patak partján kiépített (és gondozott!) pihenő- és szalonnasütő helyek várják a fáradt vándorokat.
A XIII. századi romok még így is impozáns látványt nyújtanak, pedig csak 1-1,5 méterre emelkednek a felszín fölé. Elképzelni is nehéz, hogy a középkori technika mellett micsoda emberi erő és kitartás kellett, hogy ilyen várak épülhessenek. (Meg persze a földesúr „hívó” szava.)

Nem véletlenül utoljára hagytuk a mátrafüredi kisvasutat.
Mivel nagy kisvasút-rajongók vagyunk, többször is beutaztunk vele Gyöngyösre, nem történt ez az utolsó napon se másképp. Délelőtt felszálltunk a kisvasútra, és kellemes 20 perces pöfögés után megérkeztünk Gyöngyösre (erről kb. 15 év múlva lesz poszt), ahol is megnéztük a Mátra Múzeumot, majd egy bőséges, nagyon finom (és nem túl olcsó ebéd után, melyet természetesen étkezési utalvánnyal fizettünk) a Rózsa Étteremben,
buszra szálltunk és visszatértünk a bázisra.

Nos, aki néhány nagyon szép napot szeretne eltölteni egy olyan környéken, ahol a testi-lelki-szellemi felüdülés lehetőségei egyaránt adottak, annak mindenképpen meleg szívvel tudjuk ajánlani a mátrafüredi Akadémia Üdülőt.
 

 Előző: Mátrafüred - Sástó II

Ha már Mátrafüreden voltunk, természetesen Parádsasvárra is elmentünk, ami háromnegyed órás buszútra van. A busz gyönyörű tájakon kanyarog, keresztül a Mátravidéki Tájvédelmi Körzet szívében. A parádi elágazásnál kell leszállni, mivel busz a a településre nem megy be.

Itt találkoztunk Parádsasvár egyik nevezetésségel, az ősjuharral, ami arról híres, hogy sehol máshol nem írtak le ilyen fát. Levelének alakja, termése, kérge nem hasonlítható a többi juharéhoz. A tudósok egy része önálló fajnak, más része mezei juharnak tekinti. A faj egyedülálló, mivel nem szaporítható. Igen jelentős természetvédelmi értéket képvisel.

 Beérve a faluba, az első, amit ez ember meglát, az a Kastélyszálló. Annyira exkluzívnak tűnt, hogy kénytelenek voltunk nagy ívben kikerülni. Nem mentünk el viszont az ivócsarnok mellett, amit Ybl Miklós tervezett, és meglepően jól rekonstruált állapotban van. Kár, hogy nem üzemel. A másik képen a Szent Hubertus étterem látható, ahol nem ettünk. (Érdemes megnézni a honlapjukon az étlapot, nekünk nagyon tetszik.)

Vegyes érzésekkel jártuk a falu utcáit, hiszen tudtuk, hogy korábban itt élénk élet zajlott, a környék nagy része ide járt az üveggyárba dolgozni. A 60-as 70-es években volt a fénykora, amikor is még Kanadába is exportálták termékeiket. Nos, lehet, hogy pszichológiai csapdába estünk, de mintha valami fájó mélabú lengte volna be az amúgy takaros kis falucskát, a régebbi, szebb idők emléke.

A néhai üveggyáron látszik, hogy valaha jobb napokat élt meg, ma már a  pusztulás és enyészet képét mutatja. Szomorú? Elkeserítő?

 Az üveggyártás persze nem szűnt meg teljesen, családi manufaktúrákban készítenek szebbnél szebb üvegtárgyakat. Itt egyébként meg lehet nézni az üvegcsiszolás folyamatát (lenyűgöző), és egy kis üvegmúzeum is található.

Kicsit még sétáltunk az erdőben. Amúgy eléggé meglepődtünk, mert itt az erdő teljesen más képet mutatott, mint ahol eddig jártunk Nem vagyunk elég képzettek, hogy rájöjjünk, miért van ez így.Talán mert a Mátra északi felén van?

Mivel - szokás szerint korán indultunk, viszonylag korán is érkeztünk vissza Mátrafüredre, ahol egy rövid kis pihenő után elfogyasztottunk egy fenséges vadvacsorát a Feketerigó étteremben, ami egyben panzió is. Tényleg a falu közepén lévő parkban van. Mi a teraszon ettünk, és nagyon élveztük a kicsit se félénk mókusok "társaságában" elfogyasztott, kitűnő, áfonyás szarvascombból és gombás szarvaspörköltből álló -  nem túl drága - vacsorát.

 Következő: Mátrafüred II