Előző: Nőtincs

Másnap elsétáltunk a horgásztóhoz, útközben kívülről megnéztük a Seholsziget Élményparkot: elhisszük, hogy jó időben hatalmas kaland lehet egy kisgyerek számára.

A falu behavazva is nagyon hangulatos, bár elég kevés autentikus házat láttunk, viszont hétvége lévén, sok autentikus nénivel találkoztunk, akik feltehetőleg templomba mentek.

Bennünket valamiért meghatott a templom előtt ennek a betlehemi jelenetnek a naív bája.

 És persze itt is voltak kedvenc házak, egy felújított és egy régi:

Úgy alakult, hogy a szilvesztert – ezúttal üdülési csekk nélkül – Nőtincsen töltöttük a Szent Flórián panzióban.

Nőtincs Budapesttől kb. 45-50 km-re fekszik, a Naszály tövében.

 Utazásunk elég kalandosan kezdődött, ugyanis Újpest Városközpontban a Volán jegyet megvenni akarván a pénztáros kisasszony közölte, hogy innen Nőtincsre nem mennek buszok. De hát az internetes oldalukról néztük ki. De nem, innen nem megy busz oda. Csak a nőtincsi elágazásig. Jaj, hát akkor adjon oda jegyet. Később, már a buszon kezdtünk el azon gondolkozni, hogy oké, de az elágazástól milyen messze van Nőtincs? Egy kedves útitársunk azt mondta, hogy kb. 3-4 km, mi az nekünk, akik vándorlásaink – és eltévedéseink – során 15-20-at is legyalogolunk! Igen ám, de nem hóban! A Nőtincs felé vezető úton egy keréknyom van, ott nem merünk menni, mert ahhoz képest elég élénk a forgalom. A keréknyomon kívül választhatunk a jeges-fagyos hó és a hó között.

Ezért aztán nem csoda, ha örök hálával gondolunk a BOL 998 rendszámú autó vezetőjére – bemutatkoztunk ugyan, de a nevét sajnos elfelejtettük -, aki legnagyobb meglepetésünkre elhúzott mellettünk, majd megállt és beinvitált a kocsijába, mondván, hogy úgyis arra megy. A Szent Flórián előtt kiszállva tudatosult bennünk, hogy mekkorát is kellett volna sétálnunk….

A Szent Flórián nagyon hangulatos kis fogadó, 5 szobája közül mi kaptuk az egyest, aminek azért örültünk, mert a folyosó végén volt, legmesszebb az fő közlekedési útvonaltól. A szoba összkomfortos, hangulatos, tiszta.

Szilveszter lévén fergeteges buli zajlott a földszinti étteremben, legalábbis a zajokból ítélve fergetegesnek gondoljuk, ám minket ez nem zavart, a tévé hangja elnyomta a buliét. Nem is volt rossz Woodstock zenéjére, Baezre, Hendrixre és Joplinra elaludni.

Itt viszont másnap bőséges ebédet kaptunk a kajajegyünkért:

Kilátás a szobából:

 Következő: Nőtincs II

Mit is kívánhatnék az új évre?

Egészséget.

Harmóniát – kint és bent.

Sok-sok falusi turizmust.

Legyen az új év szebb és jobb, mint a mostani.

Béke poraidra, 2010, nem voltál se szép, se jó.

Ne építs tornyot: kár égrekiáltani – Isten nem süket.   Fodor Ákos

Mindenkinek békés, boldog karácsonyt kívánok

Előző: Kecskéd

Kecskédről Oroszlányon keresztül támadtuk a fővárost. Oroszlányban csak egy fél napot időztünk, de úgy gondoljuk, hogy egyszer majd megér egy hosszabb tartózkodást is. Kellemes csalódásunk oka, hogy iskolai tanulmányaink alapján csúf, szürke bányász-betondzsungelnek képzeltük a várost. Rövid sétánk alapján bizton állíthatjuk, hogy vannak ilyen részei is, de az ófalu hangulata, a templom, a kicsi házak nagyon megfogtak bennünket.

Az ófalu határán találtuk ezt a szobrot, amiről kiderült, hogy kút, Topolya-kút néven ismert. Még nem sikerült eldöntenünk, hogy tetszik-e vagy sem, kicsit furcsának találtuk a lyukas kőtömb tetején a stilizált bronz-fát, és a mondanivalójára se igazán sikerült rájönnünk. Mindenesetre érdekes.

A bányászváros központi része igazi, hamisítatlan szocreál hangulatot áraszt. A valószínűleg a hetvenes években épült dekoratív betonhasáb, úgy is, mint művelődési ház biztosan sok fergeteges buliról (is) tudna mesélni, ma úgy tűnik, mintha csendesen haldokolna, követve a már meghalt bányászatot.
Vasas Károly bányász emlékműve szintén a hetvenes évekből (1976) egységes retro hangulatot ad a művház előtti térnek.

Ennek az emlékműnek nem sikerült kiderítenünk az alkotóját, de nagyon tetszik.

Ami viszont megdöbbentő volt számunkra, az a hatalmas lakótelep szélén elterülő városi tó. Egyszerűen hihetetlen, hogy egy kis víz (nem olyan kicsi, sőt inkább nagy) milyen emberi jelleget tud adni az egyébként lélektelen lakótelepnek.