Előző: Parádsasvár

Kékesről direkt nem írunk. Mindenki tudja, amit tud, aki meg nem tudja, járjon utána. Azért néhány kép, annak bizonyságául, hogy valóban jártunk ott.

 Viszont Mátrafüreden akadt még látnivaló. Először is, a Babamúzeum.
Nos, ez azért kicsit más, mint mondjuk a tihanyi, itt igazi népviseletbe öltöztetett babák vannak kiállítva. Mint megtudtuk, olyan, hogy „palóc népviselet” tulajdonképpen nincs is, minden falunak megvoltak a saját jellegzetességei. Elég, ha csak a matyó, a bujáki vagy a hollókői viseleteket képzeljük magunk elé – mind más, és mégis mind lenyűgöző. A nők főkötője, annak színe, díszítése, az alsószoknyájuk száma, hossza, az ingvállak hímzése, a kötény formája, a pruszlik, fejkendő anyaga, megkötésének módja, a férfiak kalapja, ingük hímzése, a rojtos aljú gatya hossza, szélessége mind-mind kifejezte viselőjének korát, vagyoni állapotát, de még azt is, hogy éppen milyen alkalomra öltöztek.

Lenyűgöző az a fantáziadús mintázat, a  tobzódás a színekben, amelyek mégis olyan harmonikus összhatást eredményeznek, és fejet hajtunk azok előtt az asszonyok előtt, akik oly mesteri biztonsággal hozták létre ezeket a ruhákat.

Ilyenkor sajnáljuk kicsit, hogy nem mélyedtünk el jobban a magyar etnográfia rejtelmeiben, valamint, hogy ezek a viseletek már csak ünnepekkor, a turisták kedvéért kerülnek elő a szekrények mélyéről. Vannak persze történelmi viseletű babák is, de a mi kedvenceink mégis a falvédők voltak:

Nos, miután kulturális érdeklődésünket kielégítettük, úgy döntöttünk, hogy ebéd előtt van még idő felugrani a Kozmári-kilátóhoz.
Egy szépen faragott, ám meglehetősen furcsa, kopjafával kombinált székely-kapu-féleségen (nem tudjuk, mi lehet az oka, de némi túlzással állíthatjuk, hogy Mátrafüreden az egy portára jutó székelykapuk száma tán még a székelyföldi székelykapukét is megelőzi) keresztül vezet a hoszzú-hosszú lépcsősor a kilátóhoz.

Utolsó előtt napunkat az Akadémiai Üdülő mögött csörgedező patak és a Benevár felderítésének szenteltük.

Az üdülő mögött, hatalmas, gyönyörű, szépen gondozott kert terül el, teniszpályával, árnyékot adó fákkal, egzotikus bokrokkal.

Benevár romjai 1,5-2 km-re vannak Mátrafüredtől, kellemes, bár helyenként meredek ösvény vezet oda. Az út elején, a patak partján kiépített (és gondozott!) pihenő- és szalonnasütő helyek várják a fáradt vándorokat.
A XIII. századi romok még így is impozáns látványt nyújtanak, pedig csak 1-1,5 méterre emelkednek a felszín fölé. Elképzelni is nehéz, hogy a középkori technika mellett micsoda emberi erő és kitartás kellett, hogy ilyen várak épülhessenek. (Meg persze a földesúr „hívó” szava.)

Nem véletlenül utoljára hagytuk a mátrafüredi kisvasutat.
Mivel nagy kisvasút-rajongók vagyunk, többször is beutaztunk vele Gyöngyösre, nem történt ez az utolsó napon se másképp. Délelőtt felszálltunk a kisvasútra, és kellemes 20 perces pöfögés után megérkeztünk Gyöngyösre (erről kb. 15 év múlva lesz poszt), ahol is megnéztük a Mátra Múzeumot, majd egy bőséges, nagyon finom (és nem túl olcsó ebéd után, melyet természetesen étkezési utalvánnyal fizettünk) a Rózsa Étteremben,
buszra szálltunk és visszatértünk a bázisra.

Nos, aki néhány nagyon szép napot szeretne eltölteni egy olyan környéken, ahol a testi-lelki-szellemi felüdülés lehetőségei egyaránt adottak, annak mindenképpen meleg szívvel tudjuk ajánlani a mátrafüredi Akadémia Üdülőt.