Előző: Ipolytölgyes - a visszatérés
Nagybörzsönybe hullafáradtan érkeztünk. Az történt ugyanis, hogy eltévedtünk. Ipolytölgyesről indultunk gyalog – Galovics úr mutatott egy utat a szántóföldeken keresztül, amely gyakorlatilag levágja a derékszöget, és nagyjából 4-5 km gyaloglást jelent. Igenám, de nekünk volt turistatérképünk, és ott találtunk egy klassz turistautat, erdőben, amely a nagybörzsönyi tóhoz visz. Mit nekünk holmi szántóföld!
 |
 |
A mai napig nem értjük, és fogalmunk sincs, hogyan, merre kóboroltunk, amikor nagyjából 4 óra erdei séta után (amely séta nem nélkülözte a romantikát sem, hiszen a végén már vízmosásokban, szurdokokban csúsztunk-másztunk) visszaértünk arra a helyre, ahonnan megtámadtuk az erdőt. Erre onnan jöttünk rá, hogy volt az erdő szélén egy hatalmas, embermagas bogáncs, továbbá egy beton körgyűrű, amiről hosszan elmélkedtünk útközben, hogy vajon mi célt szolgál.
Egyszóval délben, 4 óra séta után, szédítő hőségben ott lihegtünk a kiindulópontnál, hogy akkor most hogyan tovább? Vissza Dióligetre vagy újabb gyaloglás? Makacsok vagyunk. Ha már úgy terveztük, hogy ma Nagybörzsönyben ebédelünk és kisvasutazunk, akkor annak úgy is kell lennie, elindultunk hát a korábban lenézett szántóföldön.
Nem csoda, hogy mikor hullafáradtan, izzadtan, szomjúságtól félholtan Nagybörzsönybe értünk, első utunk a kocsmába (Börzsöny Étterem) vezetett. Azt hiszem, életemben hideg sör olyan jól még nem esett. Ráadásul az étterem igazi, hamisítatlan retro hely, minden utólagos beavatkozás ellenére hűen őrzi a 70-es, 80-as évek hangulatát, és az áraik nagyon barátságosak.
(A kólás üveg - igazi, hamisítatlan üveg! - ne tévesszen meg senkit, a sört rögtön azután ittuk, hogy beestünk a helyiség ajtaján, az ebéd kicsit később volt, miután körbejártuk a falut.)
Ezek után nagyon-nagy csalódást keltett, hogy az utolsó kisvasutat pont lekéstük.
Utolsó kommentek