Előző: Kecskéd

Kecskédről Oroszlányon keresztül támadtuk a fővárost. Oroszlányban csak egy fél napot időztünk, de úgy gondoljuk, hogy egyszer majd megér egy hosszabb tartózkodást is. Kellemes csalódásunk oka, hogy iskolai tanulmányaink alapján csúf, szürke bányász-betondzsungelnek képzeltük a várost. Rövid sétánk alapján bizton állíthatjuk, hogy vannak ilyen részei is, de az ófalu hangulata, a templom, a kicsi házak nagyon megfogtak bennünket.

Az ófalu határán találtuk ezt a szobrot, amiről kiderült, hogy kút, Topolya-kút néven ismert. Még nem sikerült eldöntenünk, hogy tetszik-e vagy sem, kicsit furcsának találtuk a lyukas kőtömb tetején a stilizált bronz-fát, és a mondanivalójára se igazán sikerült rájönnünk. Mindenesetre érdekes.

A bányászváros központi része igazi, hamisítatlan szocreál hangulatot áraszt. A valószínűleg a hetvenes években épült dekoratív betonhasáb, úgy is, mint művelődési ház biztosan sok fergeteges buliról (is) tudna mesélni, ma úgy tűnik, mintha csendesen haldokolna, követve a már meghalt bányászatot.
Vasas Károly bányász emlékműve szintén a hetvenes évekből (1976) egységes retro hangulatot ad a művház előtti térnek.

Ennek az emlékműnek nem sikerült kiderítenünk az alkotóját, de nagyon tetszik.

Ami viszont megdöbbentő volt számunkra, az a hatalmas lakótelep szélén elterülő városi tó. Egyszerűen hihetetlen, hogy egy kis víz (nem olyan kicsi, sőt inkább nagy) milyen emberi jelleget tud adni az egyébként lélektelen lakótelepnek.