Szerelmem, PM emlékére

A Büdöstó – mint nevéből is kiderül – egy tó, amely makacsul ellenállt mindenféle hivatalos átnevezgetésnek. (Belátom, hogy ez így egy kicsit képzavaros, mert hogyan is tudna egy tó bárminek ellenállni.) Próbálkoztak a Petőfi-tó névvel, azt hiszem, a hivatalos neve manapság Vadkerti-tó, de ez senkit nem érdekel, a büdös tó (régen nyilván az lehetett, manapság már csak akkor büdös, ha valaki teljesen belefúrja az orrát az iszapba, mert az tényleg büdös) már csak megmaradt a nép ajakán Büdöstónak. Állítólag régen gyógyhatást tulajdonítottak ennek a büdös iszapnak, na de régen a szárított denevérszárny-lóürülék-tehénvizelet jellegű dolgok is medicinaként szerepeltek, hát ki tudja, mindenesetre a Büdöstó iszapja tudtunkkal nem igazán gyógyít semmit.

A Büdöstó jellegzetes alföldi szikes-tó, a Duna-Tisza közén elég sok van belőlük. Mivel vizüket elvileg a talajvízből kapják, a talajvíz utóbbi évtizedekben bekövetkezett csökkenése miatt sok mára már kiszáradt. Idős vadkertiek elbészélése szerint ez a Büdöstóval is megtörtént régebben, különösen aszályos években, ám mára már valami szivattyú segítségével a tó vizét nagyjából állandó szinten tudják tartani.  A vadkerti önkormányzat igazán mindent megtesz, hogy a tó kellemes vonzerőt jelentsen az ide utazók számára.

Többször is volt szerencsénk pár napot eltölteni a tó partján, valóban  remek hely. Kezdetben csak amolyan nomád pokrócos strand volt, aztán az évtizedek során addig építették-szépítették, míg a tó körül egy kisebb településnyi üdülőfalu épült ki, maga a strand pedig teljesen kulturált, európai színvonalú nyaralást tesz lehetővé, kempinggel, bérelhető apartmanokkal, zimmerferikkel, etető- és itatóhelyekkel.

A tó nagyon kényelmesen körbesétálható, régebben meglehetősen vadregényes, a természet uralta "túrát" jelentett egy-egy ilyen séta, ám pár évvel ezelőtt egy takaros tanösvényt építettek ki, sütögetőhelyekkel, kilátótoronnyal és tájékoztató táblákkal. 

A tó a maga izgalmasan változó változatlanságával kiapadhatatlan forrásnak bizonyult PároM fényképezőkedve számára. Fényképezte a napfelkeltét és a naplementét, a déli hőségben izzó levegőt, az égen füstként keringő madárrajokat (seregélyek lehettek), megörökített a parti homokvártól kezdve a nyárfákon és nádason keresztül a hullámokig mindent.

Nézegesd a képeket, Kedves Olvasó, leld örömödet bennük, és ha arra jársz, egyél egy fagyit a Szervinél, igyál egy pohár bort a Frittmann vagy a Lantos borházban és csobbanj egyet a tóban! 

 A tó:

 A tanösvény: