Szerelmem, PM emlékére

A gyógyfürdőzés – és általában a fedett helyen való fürdőzés – iránti szenvedélyünk Bogácson kezdődött. Hogy a 2009-es  október 23-i ünnepen miért pont Bogácsra esett a választás, arra már nem emlékszem, de jó ötlet volt.

Szállást az Alabástrom Panzióban találtunk, naná, mert ott elfogadták az üdülési csekket, és bár nem volt olcsó, megérte.  Igaz, manzárdszobában laktunk, de azért a szobának voltak olyan pontjai, ahol PároM kiegyenesedve is tudott közlekedni, valamint tiszta, kulturált fürdő is tartozott hozzá. Kicsit ugyan zavaró volt, hogy pont a konyha fölött voltunk, és erősen felhallatszottak a konyhai zajok, főleg a húsklopfolás. 

Azok a pompás svédasztalos reggelik! Mi otthon normálisan sosem reggelizünk -  reggel hatkor ugyan kinek van étvágya/kedve/ideje? -, de itt igazán magunk se értettük magunkat a megpakolt tányérjaink láttán. A panzióhoz egy hatalmas, gyönyörű kert is tartozik, meg terasz, ahova nyáron nyilván nagyon jó dolog kiülni egy sörrel vagy kávéval vagy akármivel. Habár igazán szép őszi idő volt, azért hosszas kiücsörgésre mégse csábított bennünket, annyira azért nem volt meleg. A legfőbb jóság azonban a masszázs volt a folyosó végén, amit, mint utólag megtudtam, a szakácsnő celebrált, merthogy masszőri végzettsége is van - sok egyéb végzettség mellett. Életemben először volt részem ilyenben, mondhatom, az első után alig tudtam visszavánszorogni a 10 méterre se lévő szobánkba, ám a további két alkalmat már kifejezetten élveztem. PároM itt még nem élt a lehetőséggel, túlságosan szégyenlős lévén azt mondta, őt ne tapogassa idegen kéz. Csak 2012-re bátorodott fel annyira, hogy a Zsóry-fürdőben ő is benevezett egy masszázsra, leginkább azért, mert lehetőség volt egy időben egymás melletti kabinokban lennünk. Sajnos, a későbbi események ismeretében ez már valószínűleg többet ártott neki, mint amennyit használt – főleg a melegvizes fürdőzéssel kombinálva -, mivel úgy gondolom, hogy akkor már elindult a kontrolálatlan sejtburjánzás.

Bogács legfőbb attrakciója a termálfürdő. Ezt is, mint a az ország oly sok gyógyfürdőjét, olajkeresés közben találták meg, véletlenül.

Ahogy a most a honlap képeit elnézegetem, jelentős változások történtek 2009 óta. Akkor a fürdő még kifejezetten puritán volt, egy szerény, szekrényes öltözővel, ahonnan aztán fürdőruhában, törülközővel a vállunkon rohamoztuk meg az első medencét kint a szabadban, mivel fedett medence akkor még nem volt. Miután ott felmelegedtünk – ne feledjük, október végefelé járunk, a szép idő dacára a nap már bágyadtan sütöget, a hőmérő nemigen megy 15 fok fölé – meglehetős tempóban átmasíroztunk a következő medencéhez és így tovább, míg el nem értünk kedvencünkhöz, a lóherés medencéhez – mi így neveztük el, bár a hivatalos neve pillangó-medence – természetesen a komplexum legtávolabbi pontján.