Előrebocsátom, hogy Ipolytölgyesről nem tudok és persze nem is akarok elfogulatlanul írni. Ez az 500 lelket sem számláló falucska Szob és Vámosmikola között annyira, de annyira a szívünkhöz nőtt, hogy eddig ez az egyetlen hely, ahova valóban visszatértünk. (Pedig sok olyan település volt, amire azt mondtuk, hogy vissza kell menni, de egyelőre úgy tűnik, van még sok megnézésre érdemes.)
|
|
Szóval Ipolytölgyesre, a Galovics vendégházba teljesen a SORS keze vezérelt minket. Eddig két Ipoly menti utunk során arra jutottunk, hogy szép vidék ez, érdemes végigjárni. Igenám, de az interneten nagyon kevés olcsó szállást találtunk, így végül írtunk egy turisztikai egyesületnek – sajnos, a nevükre nem emlékszünk -, hogy tudnának-e szálláscímeket. És tudtak. Ezek között volt a Galovics vendégház, és mikor felhívtuk Galovics urat – honlapja még akkor nem volt -, elmondta, hogy a vendégház tulajdonképpen egy átalakított présház, hát, ezzel el is dőlt a sorsunk. Irány Ipolytölgyes!
|
Egy szombat reggel tehát nekilódultunk az ismerős úton (zónázó+busz), és nagyjából 1 órás utazás után megérkeztünk Ipolytölgyesre, ahol szerencsésen megtaláltuk Galovics úr házát. Ő rendkívül közvetlen kedvességgel fogadott bennünket, ágynemű a kocsiba és menjünk. Szóval a saját autóján fuvarozott el bennünket a falutól mintegy 1,5 – 2 km távolságra található „Dióliget” nevű helyre, ahol présházak sokasága között bújik meg az övé is. Mellesleg szőlő nincs a közelben.
 |
A vendégház számunkra maga volt a csoda. Galovics úr szemmel láthatóan törekedett arra, hogy a présház autentikus jellege megmaradjon, ugyanakkor azért csak-csak legyen benne némi komfort. Sikerült neki, mi le voltunk nyűgözve. Ha valakinek nem létkérdés a tévé, az internet, nem vágyik jakuzzira és minibárra, deellenben szereti a csöndet, a nyugalmat és a kissé puritán környezetet, az semmiképp ne hagyja ki a Galovics vendégházat! Direkt olyan képeket kerestem, amelyek nincsenek a honlapon. Ez a pince szintén Galovics úr tulajdona, remek borokat ittunk itt, mivel természetesen meghívott bennünket egy kóstolóra. (Úgy látszik, a pincetulajdonosok már csak ilyenek. ) |
<
Utolsó kommentek