Szerelmem, PM emlékére

Tardosra nyilván a vértestolnai arcok útmutatásai alapján kerültünk, mivel előtte soha még csak nem is hallottunk a faluról, de mindenképpen megérte átruccanni. A két falu kb 5 km-re fekszik egymástól, meglepően jó a buszközlekedés, így aztán szokásunkhoz híven már a kora reggeli órákban ott toporogtunk a buszmegállóban.

A Tardos Szövetkezeti bolt megállóból egyenesen a kőbánya felé vettük az irányt, mondván, hogy essünk túl minél előbb a „nagy kalandon”, a falut majd megnézzük utána.

A tardosi „vörösmárvány” elég híres, annak dacára, hogy mi nem tudtunk róla eddig, és hogy nem is igazi márvány. Valahogy úgy alakult, hogy a földtörténet jura időszakában rózsaszínes, majd egyre sötétebb vörös színű, óceáni medencékre jellemző üledék rakódott le errefelé. Innen már csak egy ugrás kellett volna, hogy igazi márvány legyen belőle, de sajnálatos módon ez elmaradt. Hiányzott még pár dolog (nyomás, hőmérséklet), hogy olyan mértékben préselődjön össze, hogy valódi márvánnyá váljon. Ezért hívják tömör mészkőnek is.

Ez ugyan egyrészt pech, mert lényegesen kevesebbet lehet érte kapni, mint az igazi márványért, másrészt viszont szerencse, mivel felhasználása, megmunkálása, sőt, még összetétele is megegyezik a klasszikus márványokéval: kalcium-karbonát (kalcit), ám a bányászata lényegesen egyszerűbb. A témáról bővebben itt.

A bányából visszafelé jövet még beugrottunk Tarnóczy András rádiómúzeumába. (Tardos, Rákóczi u. 8., +36-30/234-6840)  Sajnálom, hogy ott nem készültek képek. A rádiókon túl az volt számunkra a legmeghökkentőbb, hogy az udvarban a tyúkól előtti rész tardosi vörösmárvánnyal volt kirakva…

Utána már csak a faluban ténferegtünk. Tardos a Gerecse legmagasabban fekvő települése, olyan "hegyek" koszorúzzák, mint a 633 m magas Nagy-Gerecse, az 554 m magas Öreg-Kovács és az 505 m magas Gorba-tető, ezek egyúttal a Gerecse legmagasabb hegyei.