Szerelmem, PM emlékére
Másnap viszont már tömegközlekedéssel mentünk vissza Zsámbékra kicsit körbejárni a települést és megnézni a Józsefvárosi pinceterületet. Útközben ismét ért bennünket egy meglepetés:
Igazából nem tudtuk eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem, mindenesetre érdekes kísérlet. Ez a Református egyház Zsámbéki Missziói egyházközség templom. Természetesen szerettük volna belülről is megnézni, ám természetesen - mint majd' minden templom, amerre csak jártunk - zárva volt.
A Józsefvárosi pinceterület kuriózum a maga nemében: a városka külső, utcákkal és házakkal telezsúfolt részén egy kis természet. Régebben működő pincék voltak itt, állítólag több mint 70. Mára már csak néhány maradt mutatóba, a területet nagy gonddal tartják rendben, ott jártunkkor éppen füvet nyírtak. Sikerült találkoznunk a pincesor egyetlen állandó lakosával is, aki az egyik pincében otthonosan berendezkedett. A hely hangulata magával ragadott minket, legszívesebben mi is ott maradtunk volna.
 |
 |
Uppsz! Tévedtünk, nem csak egy lakosa van a területnek - őt személyiségi jogi aggályok miatt direkt nem fényképeztük le -, de talán ennek a kettőnek nincs kifogása az ellen, hogy a blogban szerepeljenek. Kicsit bizalmatlanul, de félelem nélkül szemléltük egymást. Aztán ők megunták, és tovább ballagtak. Mi is.
Aztán egyszercsak ebbe botlottunk bele:
Jóóó, nem a legújabb modell, de azért látszik, hogy a gomba is jól érzi magát itt.
Visszaúton „Benedekék falodájá”-ban ettünk nagyon-nagyon ízletes finomságokat, a nevükre sajnos nem emlékszem, de ha valaki arrajár, mindenképpen megér egy órácskát a hely családias hangulata, az udvarias kiszolgálás és a felszolgált étel. (Sajnos hiába kerestük, Tökön nem sikerült "töki pompos"-ra lelnünk, úgy tűnik, hogy ezt már csak falunapra készítik.)
Másnap csepergő esőben intettünk búcsút Töknek – és a kirándulásoknak…
Utolsó kommentek