Szerelmem, PM emlékére

Hiányzol.
Az életemből, az ágyamból,
a vonuló felhők futásából,
az ébredő nap első sugaraiból.
Hiányzol a tárgyakból,
amelyeket megérintek,
hiányzik a tükrömből az arcod,
a csészéből a teád,
a mosolyod, az ölelésed,
hiányzanak messze lóduló terveid.
Nem vagy mellettem:
kattognak a vonat kerekei,
hi-ány-zol, hi-ány-zol.
Valamikor így voltam én is -
szólal meg a telefon.

Nehéz csönd nyomja a szívemet.

Nagy István Attila

Szerelmem, PM emlékére

A szobroknál maradva, jöjjön a számunkra legfurcsább:

A minden tervet nélkülöző barangolásaink során bukkantunk rá, igaz, nehéz lett volna nem rábukkanni, tekintve, hogy a belváros szívében, az ún. Káptalandombon van, ahol többek között a Püspöki palota is. Maga a "szobor”, mert hát, ugye igazából nem nem annyira szobor, mint inkább relief, vagy valami afféle, eléggé elnyerte a tetszésünket, csak hát a mondanivalót nem igazán értettük. Bennünket mindig meghökkent a pogányságnak és a kereszténységnek ez a fajta szintézise, mert ugye – ha nagyon sarkosan akarunk fogalmazni, és miért ne akarnánk? – a Boldogasszony irtotta ki a csodaszarvast… Merthogy később ennek is utánajártunk, ez a Boldogasszony-kő a Püspöki palota oldalán, ráadásul Szervátiusz Tibor alkotása, akinek a munkásságát amúgy nagyra becsüljük, és kissé csodálkoztunk is, hogy fel sem merült bennünk a neve, bár annyira azért nem értünk a képzőművészethez.

Győr – fekvésénél fogva – a hidak városa is.

A két legforgalmasabb:

Ez a legújabb, a Jedlik Ányos híd, amely 2010-ben készült el. Közúti, kerékpáros, valamint gyalogosforgalomra szolgál. Elődje a Vásárhelyi Pál (Kis-Erzsébet) gyalogoshíd volt.

Ez pedig az egyik legrégibb, a Petőfi-híd.

Említést érdemel még az "Ifjúság-hídja", amin szintén átkeltünk, de a túlparton csak valami susnyást találtunk, strandbejáratot nem annyira. Lehet, azért, mert tél volt, és a strand nem üzemelt...

Végül, de nem utolsó sorban - főleg, mivel ez volt utazásunk célja - a fürdő.

A délelőtti séták végén valami szerény ebédet fogyasztottunk a belváros számtalan etetőhelyeinek egyikében, utána a szokásos déli pihike - delike, ahogy mi hívjuk - a szállodában, és 3-4 óra körül irány a fürdő.

El kell ismernünk, hogy az összes - általunk megismert - fürdő közül ez a legimpozánsabb, gyógy - és élményfürdő egyben. Van itt minden, ami az igazi welnessz-élményhez kell, gyógymedence kint és bent, barlangos, csillagos, csúszdás, vízeséses, jacuzzis, mindehhez gyógyászati kezelések, masszázs is társul/hat. Nem lévén se izületi, se gyulladásos, se nőgyógyászati panaszaink, mi - helyesebben én - csak a masszázst vettük igénybe.

(Azóta rengetegszer eszembe jutott, hogy daganatos betegeknek nem javasolják a fürdőzést, mi pedig pont az utóbbi pár évben szoktunk rá, hogy telente kirándulás helyett fürdőzünk. Ki tudja, PároM tüdeje mikor kezdett el májat növeszteni (szabadon lopva a "Dexter"-ből, a sorozatból, amit PároM az ágyhoz kötött utolsó hónapokban nézett), és hogy ezek a fürdőzések mennyire járultak hozzá a "dögök" megjelenéséhez illetve mennyire gyorsíthatták a szaporodásukat...)

Szerelmem, PM emlékére

Amikor tavaly januárban elkezdtem szervezni PároM szülinapi ajándék-kirándulását, nem sejtettem, hogy 2014. nem a kirándulásokról fog szólni.

Mivel PároM februárban született, és az évek során rájöttünk arra, hogy a téli túrázás nem nekünk való, valamint arra is, hogy szeretünk fürdőzni, kézenfekvő volt, hogy valami wellness-dolog lesz a meglepetés. Eredetileg egy Földközi-tengeri hajóutat szerettem volna, amire már régóta vágyódtunk, de egyrészt azok NAGYON drágák, másrészt valamiért februárban nem indítanak utakat a keleti részen, pedig mi a görög szigeteket szerettük volna körbehajózni, így aztán erről a meglepetésről fájó szívvel lemondtam, gondolván, hogy lesz még rá alkalom. Ma már rettenetesen bánt, hogy így döntöttem, igaz, ha mégis hajókázunk, akkor nem lett volna anyagi fedezetünk a diagnózist követő 11 hónap finanszírozására.

Én Németországból buszoztam haza, így természetes módon adta magát Győr, hogy egy kis városnézéssel összekötött fürdőzéssel ünnepeljük PároM 60. születésnapját.

A szállás kiválasztásánál fő szempont az volt, hogy közel legyen a fürdőhöz. Az Arany Szarvas Fogadó a Radó-szigeten tökéletes választás volt.

Valóban szinte karnyújtásnyira van a fürdőtől és a belvárostól egyaránt. Ráadásul korunknál fogva szeretjük a jó kis retró, szocialista feelinget, így aztán nem csoda, hogy a szálloda láttán megdobbant a szívünk.

A szobák minimálstílusa bennünket csöppet sem zavart, ráadásul az erkélyről egyenesen a Püspöki Palotára láttunk.

A „fogadó” – mert persze igazából nem is fogadó – személyzete rendkívül rugalmas, kedves és segítőkész volt, pl. reggelente direkt a kedvünkért beizzították a jacuzzit. (A kép ismét a netről lopódott, a gyümölcsök nem sztenderd tartozékai a jacuzzinak.)

A csomaghoz svédasztalos reggeli is tartozott, amit remek étvággyal fogyasztottunk el a fogadó földszintjén található – az adott helyszínen és miliőben számunkra teljesen értelmezhetetlen módon - „Captain Drake’s Pub”-nak keresztelt étteremben. És valóban, az étterem egyik része – ami aztán a kedvencünk lett – egy hajótatnak vagy micsodának volt berendezve, a falakon kissé eklektikus, de nem zavaró módon régi képek Drake kapitány idejéből meg későbbről.

A csomag egy főétkezést is tartalmazott, amit mi esténként fogyasztottunk el, hatalmas adag finomságok formájában, amiket két vagy három menüsorból lehetett kiválasztani.

Február lévén semmi jóra nem számítottunk az időjárástól, ehhez képest viszonylag szép idő volt, így a délelőttöket a városban sétálgatva töltöttük. Győr belvárosa leginkább a hangulatos utcákkal fogott meg bennünket. (Némelyik ugyan elbírna egy alapos kozmetikai kezelést, ám ettől függetlenül van valami báj a málladozó vakolatú régi házakban.)

Ez a két kép ugyanazt ábrázolja, itt nem az utcát céloztuk, hanem a Pestis (?)-emlékművet (mi hittük annak), 

aminek a szövegét NEM tudtuk értelmezni...

Persze később ennek is utánanéztünk, ez a győri Frigyláda-szobor.

Ami még feltűnt, hogy Győrben rengeteg köztéri szobor, emlékmű van, íme egy kis ízelítő azokból, amelyek valamiért felkeltették a figyelmünket.

Ez a kettő a Radó-szigeten áll, témájukban meglehetősen különböznek: egy "Vénusz" és egy I. világháborús emlékmű.

 Szegény Vénusznak elég hányattatott sorsa van, többször is megrongálták, ottjártunkkor éppen tűzpiros, rúzsos ajkakkal mosolygott, nyilván vicces kedvű látogatók gondolták így feldobni a szobor egyhangú fehérségét. A világháborús emlékművel se volt igazán semmi bajunk, csak azt nem értettük, hogy mit keres a - sisaktól eltekintve - pucér (!) katona mellett az a nagymacska.

És persze Győr legkedveltebb köztéri installációja, a "Csónakos fiú".

Nem tudván a szoborhoz kapcsolódó babonáról, meg egyébként sem lévén olyan szobor-abuzálók, nem simogattuk meg a a fiú legnemesebb szervét...