Szerelmem, PM emlékére

Tardosra nyilván a vértestolnai arcok útmutatásai alapján kerültünk, mivel előtte soha még csak nem is hallottunk a faluról, de mindenképpen megérte átruccanni. A két falu kb 5 km-re fekszik egymástól, meglepően jó a buszközlekedés, így aztán szokásunkhoz híven már a kora reggeli órákban ott toporogtunk a buszmegállóban.

A Tardos Szövetkezeti bolt megállóból egyenesen a kőbánya felé vettük az irányt, mondván, hogy essünk túl minél előbb a „nagy kalandon”, a falut majd megnézzük utána.

A tardosi „vörösmárvány” elég híres, annak dacára, hogy mi nem tudtunk róla eddig, és hogy nem is igazi márvány. Valahogy úgy alakult, hogy a földtörténet jura időszakában rózsaszínes, majd egyre sötétebb vörös színű, óceáni medencékre jellemző üledék rakódott le errefelé. Innen már csak egy ugrás kellett volna, hogy igazi márvány legyen belőle, de sajnálatos módon ez elmaradt. Hiányzott még pár dolog (nyomás, hőmérséklet), hogy olyan mértékben préselődjön össze, hogy valódi márvánnyá váljon. Ezért hívják tömör mészkőnek is.

Ez ugyan egyrészt pech, mert lényegesen kevesebbet lehet érte kapni, mint az igazi márványért, másrészt viszont szerencse, mivel felhasználása, megmunkálása, sőt, még összetétele is megegyezik a klasszikus márványokéval: kalcium-karbonát (kalcit), ám a bányászata lényegesen egyszerűbb. A témáról bővebben itt.

A bányából visszafelé jövet még beugrottunk Tarnóczy András rádiómúzeumába. (Tardos, Rákóczi u. 8., +36-30/234-6840)  Sajnálom, hogy ott nem készültek képek. A rádiókon túl az volt számunkra a legmeghökkentőbb, hogy az udvarban a tyúkól előtti rész tardosi vörösmárvánnyal volt kirakva…

Utána már csak a faluban ténferegtünk. Tardos a Gerecse legmagasabban fekvő települése, olyan "hegyek" koszorúzzák, mint a 633 m magas Nagy-Gerecse, az 554 m magas Öreg-Kovács és az 505 m magas Gorba-tető, ezek egyúttal a Gerecse legmagasabb hegyei.

Szerelmem, PM emlékére

Vértestolna egy kicsinyke zsákfalu – nem, nem a Vértesben – a Gerecse hegység egyik kis völgyében. Hogy akkor miért VÉRTEStolna? Fogalmam sincs, ahogy arról sem, miért pont oda mentünk alig pár hónappal a vértesszőlősi kirándulás után, talán mert megtetszett a környék. A település oly sok más faluhoz hasonlóan elnéptelenedett a török hódoltság idején, és a 18. században a földesúr - Eszterházy – németeket telepíttetett be, főleg Baden-Württembergből. Furcsa fintora a sorsnak, hogy a 40-es években Vértestolnán nem kitelepítések zajlottak, hanem BEtelepítések.  Ez annyit jelentett, hogy pár sváb család házát elvették és magyarokat költöztettek beléjük. Hogy miért, ki tudja? Ezek a betelepülő magyar családok a viszonyok konszolidálódása után szinte mind elköltöztek – nyilván hazamentek oda, ahonnan származtak, ahol rokonok, barátok éltek. 

A falu egyetlen látványossága a Páduai Szent Antal nevére szentelt, barokk stílusú műemlék római katolikus templom (Petőfi Sándor u. 54.), amely a 18. században épült.

Helyesebben találtunk még egyet, az ún. Bundschu-kutat javasolták megtekinteni a helyi arcok a falu központi találkahelyén, a kocsmában. Meg is tekintettük, de igazából nem érte meg a fáradságot, kilométereket caplattunk a moccanatlan augusztusi hőségben valami kókadt napraforgó-föld, legelő, némi susnyás, miegymás mellett, és bár a táj meglehetősen klassz volt, nem nyűgözött le bennünket, a rekkenő melegben hűs forrásvízre, árnyas fákra vágytunk, amit a kútnál és környékén meg is találtuk egy kissé elhanyagolt pihenőhely formájában. Hiábavalóan nyomoztunk azonban a kút elnevezése után, semmit nem tudtunk kideríteni. A "Bundschuh" nyilvánvalóan német szó, él is ilyen nevű család Vértestolnán, a kapcsolat egyértelmű, de hogy konkrétan ki, mikor és miért nevezte el a forrást Bundschu-nak, az most már valszeg örökre rejtély marad.

Amúgy a falu tök cuki, egy szépen karbantartott községházával. A német nyelvű feliratok azt sejtetik, hogy  a faluban erősen ápolják a sváb hagyományokat.

Persze itt is van utcai kút, elég rendhagyó a kinézete az eddig látottakhoz képest. És hát mögötte a festett tornácoszlopos ház is megér egy kattintást a fényképezőgépen.

Szállásunk a CILI VENDÉGHÁZ-ban volt.

A ház közelében van ez a Kálvária. Sajnos ide is kicsit előbb érkeztünk, ha várunk még pár évet, akkor teljes pompájában láthattuk volna a megújult Kálváriát.