Szerelmem, PM emlékére

Mészáros Ferenc: Viszlek magamban

 viszlek magamban

pillanatokból összerakva,

rejtelek a lélek zugába,

szendergő csillagok vánkosára

viszlek magamban

törékeny ékszert

kicsiny szikráit a nappaloknak

izzó gömbbé növesztve

viszlek magamban

álmok hintóján

öröklét felé örökfény felé

arcodra simulva

bőrödhöz tapadva

viszlek magamban

lélegzetállítót

rejtekhelyet

bódító titkot

viszlek míg egyetlen sejted

is végigrobog bennem

míg erővel dobbansz

vissza a szívemben