Szerelmem, PM emlékére
A szigligeti várra egy teljes napot szántunk, bár ez végül soknak bizonyult, ezért maradt jócskán időnk az Ófaluban való sétálgatásra is, sőt még egy pohár borra is az Eszterházy Pincében.
A vár története a szokásos: hopp, itt egy domb, építsünk rá egy várat! Az építők és IV. Béla mentségére szolgáljon, hogy a tatárjárás után valóban indokolt volt ezeknek a kőépítményeknek a léte, a tatárok ugyanis nem tudtak mit kezdeni velük. Meglehet, nem is nagyon akartak…
Azt hiszem, a szigligeti várról már leírtak mindent, amit tudni érdemes, például itt, meg itt, és itt is.
Meg még rengeteg helyen, 76 100 találat a guglin, plusz a képek.
Aki készületlenül érkezik, az a várban is talál tájékoztatókat:
|
Ez a tábla remekül mutatja be magának a hegynek a kialakulását:
|
A vár rekonstrukciója egyébként lassan 2 évtizede folyamatosan zajlik, sajnos, a legutóbbiakat mi már nem fogjuk látni.
|
Amúgy elég ambivalensen viszonyulunk ezekhez az ember alkotta létesítményekhez: egyrészt elismerjük azt a hatalmas mérnöki és fizikai teljesítményt, ami annak idején a létrejöttükhöz kellett, másrészt viszont látjuk mögötte a rengeteg könnyet, verítéket, amibe került, hogy azok a hatalmas kövek felkerüljenek oda, ahol vannak.
Harmadrészt pedig bármennyire is a táj részeivé váltak az évszázadok folyamán, bármennyire is lenyűgöző látványt nyújtanak ezek a gigantikus romok, valahogy mégse odavalónak érezzük őket. Nyilván túl pacifisták vagyunk, és bennünket valahogy jobban érdekelnek az unalmas hétköznapok, mint a dicső háborúk. Meglehet, ezért készült szinte több kép a kilátásról, mint magáról a várról.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Persze azért a köveket is lefényképeztük,
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
és a konyhát meg a kápolnát is:
 |
 |
Utolsó kommentek