azt találta ki, hogy Budapest egy vízfej, és igenis gyalázat, hogy mindent csak ott lehet elintézni, és hogy igenis tessék kicsit úgy fejleszteni a vidéket, hogy ott is legyenek állami intézmények, mert az milyen faszán bevált ejrópában, és ő természetesen kész városába fogadni akár a Néprajzi Múzeumot, akár az agrárminisztériumot, de egye fene, ha más nincs, beéri az Alkotmánybírósággal is, merthogy ők már rendeztek footsal-EB-t, meg Lenny Krawitz koncertet (mintha ezek egy súlycsoportban lennének!, de mindegy), és egyébként is.

Namármost, történelmileg úgy alakult, hogy éppenpont Budapest lett a főváros. A főváros, mint a neve is mutatja, FŐ város. Gondolom azért, mert nagyjából a zország közepén van. Meg mert a Duna… Hümm, tudja valaki, miért pont Pest-Buda????? És nem Debrecen? Vagy Szeged?

Mindazonáltal az ötlet nekem tetszik, csak egy bajom van vele, depersze erről nem Kósa tehet: ismerve kis hazánk mentális állapotát, tán még polgárháborúba torkollna a vita, hogy akkor most Győrbe menjen a Levéltár és Pécsre a HM (ez frappáns lenne a radar szempontjából), vagy fordítva, de akkor a kisebb, nem megyei jogú városok is akarnának legalább egy APEH-központot vagy Oktatási Hivatal Országos Központját, vagy valami hasonlót.

Namármost, ha az idei választásokon   Fidesz mindent visz, ahogy sokan jósolják, akkor nincs gond: Orbán egy tollvonással megoldja. Ha viszont marad néhány MSZP-s önkormányzat – hoppá, ez esetben sincs gond: ők kapnak egy nagy semmit, a többit Orbán egy tollvonással megoldja. Nyilván nem azonnal, de tudjuk, lesz ideje, 14-20 év alatt szépen körbe lehet osztani, hogy jusson mindenkinek!

Istenem, milyen szép is lesz: az egész országot felvetetjük a Hungaricumok közé! Mi leszünk az 1000 főváros országa!!!!!!!

Előző: Diósjenő I.

A házban 3 apartmann jellegű lakrész van, a mienk az utolsó volt: egy kis konyha, fürdő és egy szoba. Kicsit árnyalta a dolgot, hogy mellettünk egy garázsból (színből?) átalakított ping-pong teremben őrült meccsek zajlottak, és a labda pattogása eléggé áthallatszott. Ezt azzal próbáltuk ellensúlyozni, hogy nem kapcsoltuk ki a tévét  - így láttunk egy remek Hobo-interjút.

Itt, Diósjenőn már kialakult az azóta is folytatott gyakorlatunk, miszerint érkezés után (ami általában délelőtt, a szállásadók rugalmasságától függően, és többnyire nagyon rugalmasak) berendezkedünk, kicsit sétálunk a tetthelyen, keresünk egy etetőhelyet, és kaja után vissza a szállásra. Az ebéd utáni szieszta – mindig, ha megtehetjük – számunkra szent.

Szóval, lecuccoltunk, és elindultunk kajáldát keresni. Hamarosan meg is találtuk a Mona Liza (sic!) Pizzériát, ahol az elkövetkező 2 napban remek és megfizethető ebédeket ettünk. (Nevükkel ellentétben nem csak pizzájuk van…) De miért nem találok fényképet róla?

Szieszta után nyakunkba vettük a falut. Erről beszéljenek a képek:

 
Nem kell megijedni, ezekben nem lakik senki, ezek régi présházak.

Akármerre jártunk is, a patakokban mindig ilyen kevés víz volt.

 Ez pedig a tó felé menet, mert szép:

 Következő: Diósjenő III.

Előrebocsátva: Diósjenő pont nem zsákfalu…

A dolog 2006-ban kezdődött. Szeptember végén még nyíltak a völgyben a kerti virágok, de már lehetett tudni, hogy az október 23-i ünnep nem lesz felhőtlen. Igaz, szívünkhöz a március 15. áll közelebb, ez azonban nem akadályozott bennünket abban, hogy október 23-án is részt vegyünk valamely eseményen. Nos, ebbéli szándékunkat akadályoztatva látván úgy határoztunk, hogy – ha már az utcára nem mehetünk -, hagyjuk itt a várost. Szempontjaink szerint az áhított hely ne legyen messze, viszont legyen kicsi és a szállás olcsó. Hosszas térképtanulmányozás után ráböktünk Diósjenőre. (Pont a térkép közepén)

 
A közlekedés kiváló, vonattal Vácig, onnan kis „bizmuttal” Diósjenőre. (Autóval nem rendelkezvén, mi kizárólag tömeg – és nem közösségi! – közlekedésben gondolkodunk.

 Diósjenő történetét, látnivalóit nem részletezem, minden megtalálható itt.

A Horváth kulcsosház gazdája nagyon kedves volt, kijött elénk autóval, és elfuvarozott a szállásra. Suttyó városiként valami döbbenetesen szépnek találjuk a majd’ 100 éves parasztházat, amelyet féltő gonddal hozattak rendbe.

   Következő: Diósjenő II.