Szerelmem, PM emlékére

Most már tudom, hogy a 2011-es egri kiránduláson miért készült oly kevés kép a Minaretről és a Bazilikáról: ugyanis 2009. őszén, Bogácsról hazafelé, egy napot Egerben töltöttünk.

Minorita templom

Az egri Páduai Szent Antal-templom (gyakran minorita templom) a Dobó István tér meghatározó épülete, a város második legnagyobb temploma a főszékesegyház után. Az építkezést Falk János egri kőművesmester kezdte el 1758-ban. Mivel a környéken nincs megfelelő építőanyag, a köveket Tardosról Noszvajról,  Bogácsról és Mezőkövesdről hozták. A templom homlokzata a tér felé fordul északi irányban. Két sarkán egy-egy 57 m magas, erősen kiugró párkányokkal többszörösen tagolt torony emelkedik. A kecses toronysisakok tetejét kovácsoltvas keresztek díszítik. A homlokzat a két torony között ívesen kidomborodik — ez Magyarország egyetlen, ívelt homlokzatú barokk temploma. 

 A Dobó tér igen látványos központja Egernek, egyik oldalán a Minorita templommal, szemben rálátással a várra.   

Farkas Ádám szobrászművész alkotása, mely Eger belvárosát mintázza. A „Tapintható-látható" című városkép-plasztika világtalanok számára készült.

A tér másik attrakciója a Dobó-szobor. A háromalakos bronz kompozíció középső alakja maga, a kardját magasba lendítő Dobó. A kapitány jobbján egy várvédő vitéz, míg balra tőle az ostromló törökökre követ hajító egri nő. A nagyszabású, városi jelkép jelentőségű szoborcsoportot Stróbl Alajos készítette 1907-ben

A Kethüda mináret az egykori Oszmán Birodalom legészakibb minaretje.

Valamikor 1596 (Eger elfoglalása) és 1664 (első ismert említése) között építették gondosan faragott homokkő kváderekből az eredetileg a keleti oldalán álló, vörös homokkőből épült, díszes dzsámihoz. A 91 éves török uralom alatt összesen tíz minaretet emeltek a városban, de közülük csak ez az egy maradt meg. 1687-ben, a város visszafoglalása után a magyarok első lelkesedésükben ezt is le akarták dönteni, ezért 400 ökörrel meghúzták a tornyot. Az épület azonban elég stabilnak bizonyult, úgyhogy inkább egy, az el nem távolított félholdból kinövő keresztet raktak a tetejére.

Itt egy pillanatra elgondolkoztunk, hogy mit is keres Don Quijote Egerben, de aztán kiderült, hogy ez egy török időkből való alabárdos katona, a neve is ez: "ALABÁRDOS KATONA" - így már jogos. Makrisz Agamemnon alkotta 1986-ban.

 egy kis egri hangulat:

Az Érsekkert

Végül a nem túl látványos egri állomásonvonatra szálltunk

és szomorú szívvel búcsút intettünk Egernek (és a bogácsi kirándulásnak)

Szerelmem, PM emlékére 

Bogács, ez a 2000 lelket számláló kis falu Mezőkövesdtől 10 km-re fekszik a Hór-patak völgyében. Igazán kedves kis település, számos kirándulási, túrázási lehetőséggel. Mi az idő szűkössége miatt – hiszen csak egy hosszú hétvégére mentünk, ráadásul főleg fürdőzni – nem igazán használtuk ki ezeket a lehetőségeket, de akkor azt hittük, és feltett szándékunk volt, hogy ide még visszajövünk.

Ha túrázni nem is voltunk, azért egyik nap átsétáltunk Cserépfalura – tulajdonképpen csak annyi volt a célunk, hogy feltérképezzük a terepet és megnézzük a szálláslehetőségeket.

Ezért nem jártuk végig az Ördögtorony Tanösvényt, nem néztük meg a Suba-lyuk barlangot, nem mentünk el a pincesorra, hiszen a terv az volt, hogy erre a környékre egyszer hosszabb időre eljövünk még, és mivel Bogácson már ismertük a lehetőségeket, gondoltuk, Cserépfalu pont megfelelő lesz.

Szerelmem, PM emlékére

Hogy milyen indíttatásból mentünk pont Pomázra 2009. júniusában, arról fogalmam sincs. Mindenesetre jó ötlet volt, mert nagyon jól éreztük magunkat. Talán úgy történt, hogy olyan helyeket keresgéltem a neten, ahol elfogadják az üdülési csekket – akkor még úgy hívták -, és megtetszett a Gyalogbéka név. Végülis nagyjából mindegy volt, hova megyünk, többnyire konkrét cél nélkül keresgéltük a kirándulásainkat. 

A Gyalogbéka fogadóban ugyan gyalogbékát egyet se láttunk (másmilyet se), volt viszont egy nagyon kedves háziasszonyunk (a nevét sajnos elfelejtettem), aki minden nap gondosan válogatott finomságokat főzött ránk.

Pomáz nagyon kellemes környezetben, Budapesttől egy ugrásra a Pilis lábánál fekszik. Maga a falu nagyobb attrakcióval nem bír, bár néhány meghökkentő látnivalóba azért belefutottunk.

Szerelmem, PM emlékére

A spanyolok igazából Málaga-nak írják (és ejtik), de ez olyan idétlenül néz ki a magyar szövegben, úgyhogy én maradok a Malagánál.

Jövet-menet többször is jártunk itt, a képek talán így ömlesztve is engednek némi bepillantást a város hangulatába.

 És nem, a Picasso Múzeumban nem voltunk, bár imádtuk a "Picasso kalandjai"-t.

Szerelmem, PM emlékére

 Andalúziának számos konnotációja van: a bikaviadalok, a mór erődök, a Costa del Sol – és a „fehér falvak”.

A tengerparttól pár kilométerre eltávolodva már a Sierra Nevada-ban (a.m. „havas hegység), Spanyolország legmagasabb hegységében járunk, ahol nem ritkák a 3000 méter feletti hófödte csúcsok sem. [Mulhacén (3479 m), Veleta (3393 m), Alcazaba (3371 m), Cerro los Machos (3324 m), Puntal de Vacares (3143 m), Cerro del Caballo (3015 m)].

A hegység lankásabb, tenger felé eső lejtőin bújnak meg a híres-neves „fehér falvak”.  A hófehérre meszelt házaknak a hegyvidéki háttérrel, a környező erdőkkel és a lazúrkék éggel alkotott éles kontrasztja rendkívül látványossá teszi őket. Eredetileg persze nem a látvány miatt, hanem nagyon is praktikus okokból festették a házakat fehérre: a fehér falak a legnagyobb nyári forróságban, amikor a hőmérő higanyszála nem ritkán 50 fokig is felkúszik, hűvösen tartják az otthonokat. A fehér falvak története is a római és a mór időkig nyúlik vissza. 

Mijas az egyik legnevezetesebb fehér falu. Közigazgatási területe tulajdonképpen 3 különálló településből áll, 150 km^2-en, mintegy 74 000 lakossal. La Cala de Mijas a tengerparton, kicsit beljebb Mijas Costa és a leghíresebb, Mijas Pueblo. A közbeszédben többnyire Mijas alatt ez utóbbit értik. Mijas Pueblo nem egészen 10 km-re Fuengirolától  a Sierra de Mijas hegység déli lejtőjén fekszik. 

Mijas tulajdonképpen nem is igazán falu a maga 30ezres lakosságával, plusz az állandóan jelenlévő turistákkal. Ez a folyamatos turistainvázió sajnos erősen rányomja bélyegét a településre, a központban egymást érik cafeteriák és a szuvenírboltok, amelyek Mijas híres kézműves termékeit, a cserépedényeket és bőrárukat, vagy azok olcsósított változatait árulják.

Mivel eléggé szezon előtt voltunk, sikerült néhány turista-mentes képet is csinálni.

Ahhoz, hogy igazán át tudjuk élni a fehér falu hangulatát, kicsit kijjebb menni a központból, ahol viszont tényleg igazi, hamisítatlan „pueblo-érzéssel” találkozhatunk, és még egy piaci csarnokba is be tudunk menni, ahol számunkra teljesen értelmezhetetlen áruk sokaságát látjuk.

Mijas egyik nevezetes temploma az Ermita de la Virgen de la Peña, inkább kápolna, mint templom. Érdekessége, hogy egy karmelita szerzetes vájta a sziklába 1656 -1682 között, eredetileg szerzetesi barlangnak szánva. Szűz Mária egyébként a város védőszentje.

Sajnos, elállítódott a gép... de azért elég jól kivehető a csicsás oltár	és a kincsesszekrény, amelyek némi ellentmondásban vannak a sziklatemplom puritánságával.

A másik, az Iglesia de la Inmaculada Concepción már tényleg templom, a 16. században épült, természetesen egy mecset helyére. Na igen, nemhiába hívják a Katolikus Királyokat katolikusnak: amint egy talpalatnyi helyet elfoglaltak a móroktól, máris építettek egy templomot.

Mivel a falu 400 méterrel fekszik a tengerszint felett, számos pontjáról nyílik lenyűgöző kilátás.

Ám Mijas igazi attrakciója a „csacsitaxi” (Burro-Taxi). Mivel a lakosok eredetileg kézművességgel és földműveléssel foglalkoztak, teherautó híján a fő szállítóeszköz a csacsi volt. Amikor az 50-es években nagyobb számmal kezdtek el turisták szálingózni a faluba, sok csacsifogattal találkoztak, amelyekkel az emberek jöttek-mentek, dolgoztak. Néhányuk kedvet kapott egy kis fényképezkedésre,  esetleg„csacsigolásra”, amit némi készpénz ellenében a gazdák meg is engedtek. Aztán idővel rájöttek, hogy ez egy kiváló üzleti lehetőség, így az évek folyamán ebből intézmény lett, komoly csacsiparkkal, több mint 60 jószággal, és persze a módját is megadják, az állatok rendkívül dekoratív, színes felszerelést viselnek. Lehet bérelni csak csacsit, csacsit kocsival és csacsit hintóval. A csacsikat persze senki nem kérdezi…

Ha jól emlékszem, 2010-ben 12 €-t kértek egy kis csacsigolásért, ami számunkra rendkívül sok volt, így ez a program kimaradt.

Helyette tettünk egy rövid kitérőt a város feletti Ermita del Calvario kápolnához, amiben a legnehezebb résznek az A-387-es országút átszelése bizonyult.

Az út további része korrektül jelölve van kis vas-keresztekkel. Az úton végig csodás panoráma nyílik a városra.

A kápolnát 1719-ben építették a karmelita szerzetesek, spirituális visszavonulásukat és a lelki megtisztulásukat segítendő.

Visszatérve a városba, a buszmegállóba menet még beugrottunk a Museo Histórico - Etnológico-ba, a néprajzi múzeumba, ahol rendkívül érzékletesen mutatják be mijas-i múlt turistamentes hétköznapjait az olajsajtolástól kezdve a házak meszelésére használt mész elkészítésén keresztül a márványbányászat jelentőségének bemutatásáig.