Előző: Nőtincs

Másnap elsétáltunk a horgásztóhoz, útközben kívülről megnéztük a Seholsziget Élményparkot: elhisszük, hogy jó időben hatalmas kaland lehet egy kisgyerek számára.

A falu behavazva is nagyon hangulatos, bár elég kevés autentikus házat láttunk, viszont hétvége lévén, sok autentikus nénivel találkoztunk, akik feltehetőleg templomba mentek.

Bennünket valamiért meghatott a templom előtt ennek a betlehemi jelenetnek a naív bája.

 És persze itt is voltak kedvenc házak, egy felújított és egy régi:

Úgy alakult, hogy a szilvesztert – ezúttal üdülési csekk nélkül – Nőtincsen töltöttük a Szent Flórián panzióban.

Nőtincs Budapesttől kb. 45-50 km-re fekszik, a Naszály tövében.

 Utazásunk elég kalandosan kezdődött, ugyanis Újpest Városközpontban a Volán jegyet megvenni akarván a pénztáros kisasszony közölte, hogy innen Nőtincsre nem mennek buszok. De hát az internetes oldalukról néztük ki. De nem, innen nem megy busz oda. Csak a nőtincsi elágazásig. Jaj, hát akkor adjon oda jegyet. Később, már a buszon kezdtünk el azon gondolkozni, hogy oké, de az elágazástól milyen messze van Nőtincs? Egy kedves útitársunk azt mondta, hogy kb. 3-4 km, mi az nekünk, akik vándorlásaink – és eltévedéseink – során 15-20-at is legyalogolunk! Igen ám, de nem hóban! A Nőtincs felé vezető úton egy keréknyom van, ott nem merünk menni, mert ahhoz képest elég élénk a forgalom. A keréknyomon kívül választhatunk a jeges-fagyos hó és a hó között.

Ezért aztán nem csoda, ha örök hálával gondolunk a BOL 998 rendszámú autó vezetőjére – bemutatkoztunk ugyan, de a nevét sajnos elfelejtettük -, aki legnagyobb meglepetésünkre elhúzott mellettünk, majd megállt és beinvitált a kocsijába, mondván, hogy úgyis arra megy. A Szent Flórián előtt kiszállva tudatosult bennünk, hogy mekkorát is kellett volna sétálnunk….

A Szent Flórián nagyon hangulatos kis fogadó, 5 szobája közül mi kaptuk az egyest, aminek azért örültünk, mert a folyosó végén volt, legmesszebb az fő közlekedési útvonaltól. A szoba összkomfortos, hangulatos, tiszta.

Szilveszter lévén fergeteges buli zajlott a földszinti étteremben, legalábbis a zajokból ítélve fergetegesnek gondoljuk, ám minket ez nem zavart, a tévé hangja elnyomta a buliét. Nem is volt rossz Woodstock zenéjére, Baezre, Hendrixre és Joplinra elaludni.

Itt viszont másnap bőséges ebédet kaptunk a kajajegyünkért:

Kilátás a szobából:

 Következő: Nőtincs II

Előző: Nagybörzsöny - az utolsó előtti

Úgy alakult, hogy az idei ünnepet szintén Nagybörzsönyben sikerült eltöltenünk, egy présházban.

Mert Nagybörzsönyben ugyanúgy találhatók présházak, mint Ipolytölgyesen, csaképpen nagyobb volumenben, mint ott, és szőlő ugyanúgy nincs, mint ott. (Mindkét helyen, számos más településhez hasonlóan, a 19. századi filoxéra-járvány végzett az ültetvényekkel.
Maga a présház 3 teljesen különálló helyiségből áll, az egyik összkomfortos (víz, villany, zuhanyzó, cserépkályha), a másik kettő nem, úgy értve, hogy azokban csak villany van. A ház amúgy eladó, ha valakit érdekelne, szívesen megadom a tulaj elérhetőségét. Mi mindenesetre nem vevőként voltunk ott, mivel sajnálatos módon hiányzik a megfelelő mennyiségű - 4,5 millió körüli - összeg a kasszából, de abszolút gondtalanul élveztük a pazar kilátást.

Ezúttal ugyan nem mentünk le a mintegy 1 km-re található horgásztóhoz, de fényképek az előző alkalommal bőségesen készültek.

 Folyt.

Következő: Somhegy I.