Szerelmem, PM emlékére

Hogy milyen indíttatásból mentünk pont Pomázra 2009. júniusában, arról fogalmam sincs. Mindenesetre jó ötlet volt, mert nagyon jól éreztük magunkat. Talán úgy történt, hogy olyan helyeket keresgéltem a neten, ahol elfogadják az üdülési csekket – akkor még úgy hívták -, és megtetszett a Gyalogbéka név. Végülis nagyjából mindegy volt, hova megyünk, többnyire konkrét cél nélkül keresgéltük a kirándulásainkat. 

A Gyalogbéka fogadóban ugyan gyalogbékát egyet se láttunk (másmilyet se), volt viszont egy nagyon kedves háziasszonyunk (a nevét sajnos elfelejtettem), aki minden nap gondosan válogatott finomságokat főzött ránk.

Pomáz nagyon kellemes környezetben, Budapesttől egy ugrásra a Pilis lábánál fekszik. Maga a falu nagyobb attrakcióval nem bír, bár néhány meghökkentő látnivalóba azért belefutottunk.

Szerelmem, PM emlékére

Zenében PároM nem ismert irgalmat. Komolyzenében a nagy triász - Bach, Mozart, Beethoven - volt az etalon, az úgynevezett könnyűzenében pedig a blues és a rock, de nem ám holmi tingli-tangli lájt rock vagy skandináv hörgős, hanem a 60-as évek ikonjai: Hendrix, Cream, a Stones. Hobo pályáját a kezdetektől figyelemmel kísérte, rendszeres látogatója volt koncertjeinek és klub-rendezvényeinek, olyannyira, hogy már-már baráti viszonyba került a banda tagjaival. Ráadásul Tibusz művészetének is nagy-nagy tisztelője volt.

Mivel megismerkedésünk idején az egykori HBB-tagok zöme a Magyar Atom nevű örömzenekarban örömzenélt, kitörő lelkesedéssel mentünk 20006-ban Zöld Pardonba Magyar Atom koncertre.