Szerelmem, PM emlékére

A 2012-es év alapvetően a fürdők éve volt: januárban Cserkeszőlőn kezdtünk és december 30-án egy fergeteges szilveszteri bulival Mezőkövesden a Zsóry-fürdőben végeztünk.

Ez utóbbi annyira megtetszett nekünk, hogy 2013. decemberében még egyszer visszamentünk. Még szerencse, mert a szilveszteri képek valamikor teljesen és véglegesen elvesztek.

A kettő között volt egy lakásfelújítás és egy kis mosolyszünet, így aztán 2012-ben ezeken kívül csak a Bánki-tóra és a Gyadai rétre volt idő és pénz.

Cserkeszőlő

egy kicsi, 2000 lakosú település Kecskeméttől kb 40 km-re keletre.

Nem mondható, hogy a település forrásvizét már évszázadok óta használják a környéken élők, mivel csak 1942-ben fedezték fel. Eredetileg olajat kerestek, ám olaj helyett 96 fokos, alkáli-kloridos hidrogénkarbonátos, konyhasós, jódos, brómos gyógyvizet találtak, ami kiválóan gyógyítja a mozgásszervi és a nőgyógyászati panaszokat. Ez egyébként jellemző az Alföld majd’ minden településére, némi túlzással, bárhol mélyebben leszúrsz egy botot, ott termálvíz jön fel. És ez egyben ezek települések – szintén némi túlzással – tragédiája is: egy vagyon felett ülnek, és pénzhiány miatt nem tudják hasznosítani. Pedig hát...

Visszatérve Cserkeszőlőre, ez egy viszonylag hirtelen ötlet volt, nem is tartott sokáig a megvalósítás, hiszen januárban nem igazán vannak túlzsúfolva se fürdők, se a szálláshelyek.

Nem sokat keresgéltünk, pont a fürdővel szemben van egy apartmanház, 

abban a Judit Apartman – furcsa, de most már nem találom a neten, az infók alapján azt gondolnám, hogy az egész épület egy kézbe került -, ami szabad volt, hát gyorsan lefoglaltuk és január 12-én már ott is voltunk. A szállás kellemes volt, modern konyhával, „pompás” kilátással,

ám az apartman legfőbb attrakciója a csapból folyó gyógyvíz volt, a kádhoz direkt ezért szereltek egy külön csapot. A gyógyvíznek.

Persze mi inkább megtettük azt a 50-60 métert az utca túloldalára a fürdőhöz, ami egyébként nyáron strandként is működik, januárban ebből sajnos nem sok látszott. A fürdő gyönyörűen felújított, modern, minden kényelemmel és szolgáltatással ellátott komplexum, igazán pompásan el lehet tölteni az időt, és persze a gyógyhatás sem utolsó, bár mi nem azért mentünk.

2012 januárjában ez a kép "díszítette" az előcsarnokot, amit mi már akkor is kínosnak éreztünk. Vajon ott van még?

Az idő kegyes volt hozzánk, ezért kicsit sétálgattunk a településen, ahol is három dolog hívta fel magára figyelmünket:

Mezőkövesd, Zsóry-fürdő

A 2012-es és 13-as évet is Mezőkövesden a Zsóry-fürdőben zártuk. A fürdő elég távol van magától a várostól, meg aztán az idő egyszer sem volt igazán kirándulásra alkalmas, meg  - valljuk be – kicsit lusták is voltunk, ezért Mezőkövesden nem jártuk, csak az állomással sikerült közelebbi ismeretségbe kerülnünk.

Mindkétszer a Hímer panzióban szálltunk meg, aminek az a hatalmas előnye, hogy közvetlen kapcsolatban van a fürdővel, csak a strand-részen kell keresztülvágni, és már ott is vagyunk, ami télen nem egy hátrány.

Az egész panziót belengi a 70-es évek kellemes szocreál-nosztalgikus hangulata, amit az étteremben trianonos és nagymagyarországos térképekkel, plakátokkal, szórólapokkal igyekeznek oldani. A személyzet nagyon kedves, segítőkész, a konyha igazán kiváló. A szobával nem volt szerencsénk, elfelejtettük ugyanis jelezni, hogy franciaágyast szeretnénk, így mind a kétszer szoba-átrendezéssel kellett kezdenünk. Összességében jól éreztük magunkat, de hát nyilván a fürdő játszotta a főszerepet. Sajnos, mikor másodszor jártunk ott, már alig-alig készítettünk fényképet, mondván, előszörre már lefényképeztünk mindent, amit érdemes - de azok később valami megmagyarázhatatlan módon eltűntek...

A Zsóry-fürdő története nagyon is hasonló a cserkeszőlőiéhez: olajat kerestek, gyógyvizet találtak, nagyjából abban az időben, amikor Cserkeszőlőn is. Nevét Zsóry Lajos országgyűlési képviselőről kapta. 

Mindenesetre mi már az első alkalommal nagyon megkedveltük a fürdőt,

viszonylag hamar kifigyeltük, hogy milyen időközönként indítják az „attrakciókat”, időben odahelyezkedtünk, mert általában nagy volt az érdeklődés. Ezeknek a nevét se tudjuk, ám  a vízmasszázs rendkívül pompás dolog.

A kedvencünk természetesen a pezsgőfürdő volt, na oda aztán – mint a képen is látszik - tényleg igyekezni kellett.

Az utolsó 3 kép forrása itt.

Mivel mindkét alkalommal télen jártunk itt, nyilván lemaradtunk egy csomó dologról, de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy egyrészt télen talán nincs akkor érdeklődés, így aztán a tömeg se akkora, másrészt meg jöhetünk még ide nyáron is, ha úgy tartja kedvünk…

Párom nagy rajongója volt a vasútnak, ezért aztán Mezőkövesdtől ezzel a szép régi mozdonnyal búcsúzunk, ami a mezőkövesdi - amúgy elég lehangoló - állomás egyetlen szemet gyönyörködtető látványa.