Előző: Királyháza II.

Nos, a királyházi élmények után talán végleg elment volna a kedvünk a falusi turizmustól, ha nincs Kemence és a Kőrózsa – és persze Pongi úr.

Talán emlékeztek, Kemence felől támadtuk Királyházát, és útközben, a falu szélén láttuk meg a Kőrózsa panziót és éttermet. Szomjasak lévén, beültünk egy sörre, és nagy örömmel konstatáltuk a rendkívül baráti árakat. Ekkor döntöttük el, hogy ide visszajövünk: úgy is lett, április végén egyszer csak a már ismert módon (zónázó + volán) Kemencén voltunk a Kőrózsa panzióban.

A panzió maga kívülről sokkal jobb benyomást keltett, mint belülről:

A szoba minimálstílusban volt berendezve: két spártai ágy, amit nagy nehézségek árán sikerül egymás mellé tenni, a legolcsóbb padlószőnyeg és egy, a hetvenes évekből ittmaradt asztal. A fürdő még egyszerűbb volt: egy mosdó és egy kicsempézett, középlefolyós zuhanyzó. És ami a legjobban fájt: nem volt törölköző. (Mi mindenhova fejenként 1 közepes méretű hátizsákkal megyünk, és abba a törcsi sajnos nem fér bele.)

De nem ez volt a lényeg.

 A környék, a kisvasút, a falu annyira rabul ejtett bennünket, hogy könnyedén túltettük magunkat az előtérben késő éjszakáig zajló biliárdcsata zajain és a közös teraszon folyamatosan dugópuskázó testvérpár fiúcska idegesítő harci rikoltásain.

A falu olyan igazi falu, ahogy azt a városi ember elképzeli, a Kemence patak keresztül-kasul átfolyik rajta, ágakra szakad, és hol romantikus, hol rusztikus hol meg egyszerűen csak praktikus hidacskákon lehet átkelni. A hidak magasságából ítélve elő-előfordul magas vízállás is, de mi ilyennel soha, sehol nem találkoztunk.

A házak elég vegyesek, nincs egységes megjelenésük, de nekünk mégis valahogy tetszett az összhatás. A két kedvencünk:

 
Az elsőben szívesen laknánk – már persze némi felújítás után -, a másodikban egy hangulatos kocsma működik, kellemes udvarral, nyers farönk padokkal.

A kisvasútról és Pongi úrról legközelebb.

 Következő: Kemence II.