Írtam, hogy sikerült a népi jelleget megőrizni. A bútorok (pl. a két lóca, a tulipános láda,ami ezen a képen pont nem látszik, de a honlapon igen, a komód, ami konyhaszekrényként funkcionál) mind eredeti, régi darabok.

Dióliget, mint írtam, nagyjából másfél kilométerre van a falutól. Mintegy 100-150 présház egymás hegyén-hátán valamilyen eklektikus településfélét alkot, többnyire persze nyaralófalu jelleggel. Mi egyetlen állandó lakosról tudunk, aki télen a házakra is felügyel. Sajnos, úgy tűnik, Galovics úr háza üdítő kivétel, mivel a legtöbb esetben a modernizálás során megfeledkeztek az eredeti funkcióról, és mindenféle modern borzadványt emeltek tetőtér gyanánt a meglévő falakra. Ilyeneket nem is fényképeztünk. A kevés nekünk tetszőt viszont igen. (Hát, igen, javíthatatlanul ódivatúak vagyunk.)

 Délután, miután 15 perc alatt lesétáltunk Dióligetről, bejártuk a falucska mind a négy utcáját (Petőfi, Kossuth, Rákóczi és Dózsa György ). A Petőfi utca a falut átszelő út ipolytölgyesi szakaszának a neve, mi azonban úgy gondoljuk, hogy a főutca a Kossuth utca, ez vezet az Ipolyhoz.