Talán nem vált volna életformánkká a falusi turizmus, ha nincs a Gladiátor. Ez egy, azóta megszűnt műveltségi játék volt, olyasmi, mint a Honfoglaló, csak éppen ketten játszották. Mivel mindketten marhára műveltek vagyunk, és elég sok időt töltöttünk az ellenfelek legyalulásával, sikerült rengeteg pontot gyűjtenünk. A licitálható nyeremények között volt egy ingyenes éjszaka a királyházi Mathias lovaspanzióban, amit számomra máig érthetetlen módon sikerült egy bravúros licittel megnyernünk.  Így hát egy szép március végi hétvégén elindultunk Királyházára.

Királyháza pont félúton van Diósjenő és Kemence között, tömegközlekedés nincs, gyalog vagy saját járművel közelíthető meg egy erdészeti úton. Mivel úgy láttuk a térképen, hogy talán Kemencéhez egy sóhajtásnyira közelebb van, hát onnan támadtunk. Irány tehát a Nyugati, onnan zónázóval Szob, majd közvetlen buszcsatlakozás Kemencére.

Eddig minden klasszul ment, megpróbáltatásaink itt kezdődtek. Ugyanis – nem lévén túlságosan sportkedvelők – kiderült, hogy 8 km sokkal, de sokkal több, mint hittük. Szerencsénkre március végéhez képest gyönyörű idő volt, nem tudom, mit csináltunk volna, ha pl. szakad az eső.

Két óra masszív gyaloglás után, mikor már többször majdnem visszafordultunk, az egyik kanyar után elébünk tárult A PANZIÓ:

Következő: Királyháza II.