Szerelmem, PM emlékére

18 hónapja nap mint nap eszembe jut PároM, naponta rakom össze magamban, minden nap másik porcikáját látom magam előtt, a kezét, a válla ívét, ahogy fölém hajol, csípője hajlatát, szemeit, képzeletemben megsimogatom a haját. Rettegek is, mégis várom, hogy egyszer eljön a nap, amikor nem fogom tudni magam elé varázsolni azt a jellegzetes ajakmozdulatot, azt a cinkos mosolyt, amikor nem hallom a hangját, amikor nem mindenről az jut majd eszembe, hogy milyen jó lenne ezt vele is megbeszélni.

Birtalan Ferenc: A huszonegyedik nap

Eltelt egy nap, és újra egy,
és ez is együtt és veled.
Ennyi a halál, látod, ennyi.
Nem-lennem kell, hogy tudj ne-lenni!

Magad, belőlem haltad el,
de vagy, míg nekem vanni kell,
mert egylétünkben, anyagtalan
nincsed súlyát hordozom magam.

Hiába romlott össze tested,
bennem te maradsz csak egynek,
s ha bárhol is, ha millió darab vagy,
naponta újra, újra összeraklak!
Szerző: kisa  2016.12.14. 17:30 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zsakfalu.blog.hu/api/trackback/id/tr7212046627

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.