Szerelmem, PM emlékére

Hontalan vagyok.

Sehol se jó, bár Németországban kicsit elviselhetőbb az élet. Ott nem bukkansz elő minden pillanatban, nem jössz velem szembe a mozgólépcsőn, nem állsz ott minden sarkon, nem Te lépsz ki a bolt ajtaján, nem ülsz mellettem a metrón, fogva a kezem – mindig fogtuk egymás kezét -, ott nem akarok minden hírt megbeszélni Veled, ott nem Te vagy a kertben, ahogy építed a kerítést, rakod a tüzet, öntözöd a paradicsomot, vagy csak egyszerűen heversz a napon. Ott nem hallom folyamatosan a hangod, és ha kinyitom a szekrényt, első pillantásom nem arra polcra esik, ahol a Te ruháid voltak. Ott nem az a lámpa adja a fényt, amit együtt csináltunk, és hiába rendeztem át a szobánkat, itt minden Rólad szól, ahogy Rólad szól az egész város, hiába igyekszem kerülni azokat a helyeket, a busz, a KÖKI, amin annyit bosszankodtunk, hogy ennyi pénzből akár jóra is csinálhatták volna, a mozgólépcső, ahol mindig szédültél, a lépcsőkorlátok, ahol mindig kapaszkodnod kellett, a Kálvin, az első randink színhelye, a 7-es busz, amivel Hozzád jártam, mindenről Te jutsz eszembe, minden Rád emlékeztet.

Németországban se jó, bár néha fél óra is eltelik anélkül, hogy eszembe jutnál. Új helyekre járok, olyan helyekre, ahonnan soha nem szkájpoltunk, mégis esténként várom, hogy megszólaljon a jellegzetes szkájp-hang. Olyan emberekkel találkozom, akikről soha nem meséltem Neked, és mégis szívesen megosztanám Veled a történéseket. Például, hogy meghalt W. bácsi. Róla még hallottál. Ő volt az, aki egy agyvérzést követően 12 évig ült egy tolószékben, vakon, agyilag sem teljesen épen. Nem ismerte meg a gyerekeit. Ha focimeccset néztünk, két perc alatt felejtette el, hogy kik játszanak. Nem emlékezett rá, hogy ebédelt-e és mit. Egész nap zenét hallgatott, mindig ugyanazt, Helene Fischert meg német „Heimatlieder”-t. (Ezeket azóta sem tudom újra hallani.) És ő volt az, aki, mikor megtudtam a végzetes diagnózist, és felsírtam, hogy szar az élet, azt válaszolta, hogy ne mondjak ilyeneket, mert az élet szép. 

Németországban is ott vagy velem.

Melletted voltam otthon.

Húsvét van, az újjászületés ünnepe. Apukám két éve húsvét nagyszombaton halt meg.

Ma van a születésnapom.

 

Szerző: kisa  2016.03.28. 06:45 Szólj hozzá!

Címkék: Tartalom: ...nagyon fáj

A bejegyzés trackback címe:

https://zsakfalu.blog.hu/api/trackback/id/tr598521560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása