Szerelmem, PM emlékére

Fuente del Piedra

Nos, mint említettem volt, minden gondos előkészületünk ellenére ért bennünket kellemetlen meglepetés, mégpedig a visszaúton Córobából Málagába. Az úgy történt, hogy  - mint ismert, lehetőség szerint nem szeretünk ugyanazon az úton menni, amelyiken jöttünk -  még otthon a térképet böngészve feltűnt, hogy van ott egy „Fuente del Piedra” nevű tó Córdoba és Málaga között, kb 8-9 km-re egy Santa Ana nevű állomástól, és ebben a tóban flamingók fészkelnek. Hát, ha már arra járunk, nézzük meg a flamingókat, mi az nekünk, az a kis séta!

fuente_terkep.jpg

Az első meglepetés – bár sejtettük, de azért erre nem számítottunk – maga Santa Ana.

Ez egy teljesen normális, korszerű állomás, elképesztően modern, csilivili, futószalagos csomagvizsgálóval, pénztárral, lifttel, nem tudom, hány sínpárral... a spanyol semmi közepén. Tényleg szó szerint nincs ott semmi. Miközben 6 km-re délre ott van a Bobadilla nevű vasúti csomópont… Emlékeim szerint két vagy három óránként megy egy busz a nagyjából 18 km-re fekvő Antequerába, de még véletlenül sincs a vonat érkezéséhez igazítva, legalábbis a mi vonatunkhoz nem volt csatlakozás. 

Nem ismerjük az állomás keletkezésének történetét, mi EU-s pénzeket sejtünk a háttérben, és valami furcsa asszociációval a bodrogkeresztúri kilátó jutott eszünkbe, nyilván azért, mert akkorra még nem készült el a híres ősküi buszmegálló.  

Oké, elismerjük, hogy Santa Anában legalább megállnak vonatok. De minek, ha onnan gyakorlatilag csak autóval lehet elérni a civilizációt…

allomas.JPG

A képen is látszik, a vasútállomás hatalmas forgalmat bonyolít.

Úgy emlékszem, hogy csak mi ketten szálltunk le a vonatról, az épületben ténfergett pár utasnak kinéző egyén, kicsivel több biztonsági őr jellegű egyenruhás fazon, mi meg térképpel a kezünkben keresni kezdtünk valakit, aki megmondhatná nekünk, hogy jutunk el Fuente del Piedrába, már úgy értve, hátha elnéztük a dolgot, és mégis van valami jármű, hogy ne kelljen már annyit gyalogolnunk. Hát nem volt, így aztán elszántan nekivágtunk a 8 km-es útnak.

Itt még viszonylag optimistán tekintettünk a túra elé:

ut1.JPG

Királyházi tapasztalataink alapján volt némi képünk arról, mi vár ránk, de a spanyol valóság sokkal elkeserítőbb volt. Eredetileg azt reméltük, hogy legalább a táj mutat majd valamit, de gyakorlatilag majd’ 8 km-en keresztül balra oliva-ültetvények, jobbra pedig – kapaszkodj meg, Kedves Olvasó! – egy szinte teljesen kész kísértet autópálya, amin nem látszott, hogy az utóbbi pár évben dolgoztak volna rajta, és mindez pompás kerítéssel elválasztva a földúttól, amelyen mi haladtunk…

ültetvény

ut2.JPG

autópálya

autopalya1.JPG

ültetvény

ut3.JPG

autópálya

autopalya2.JPG

ültetvény

ut4.JPG

autópálya (a kerítés mögött) Itt csillant fel végre a remény, hogy az ott a távolban a tó.autopalya3.JPG

És akkor már csak a mezőn kellett átvágnunk, 

ut5.JPG

ut6.JPG

hogy tényleg elérjük a tavat:

to1.JPG

Na, igen, eddig reméltük, hogy legalább az út utolsó szakaszát kellemesen susogó nádas között, flamingócsicsergéstől - tényleg, mit csinál a flamingó? - kísérve, tóparton andalogva tesszük meg. 

Ám az út továbbra is elég sivár környezetben kanyargott, tisztes távolságra a tótól. Nyilvánvaló, hogy errefelől viszonylag kevés turista érkezik…

ut7.JPG

Egy kisebb magaslatról sikerült végre megpillantanunk a flamingókat, a képek eléggé zoom-olva készültek, és a második meglepetés: nagyjából ez volt a legtöbb, amit flamingóból láthattunk.

flamingok1.JPG flamingok2.JPG

Helyesebben láttunk azért flamingót közelről is:

muzeum2.JPG

ebben a pöpec látogatóközpontban,

muzeum1.JPGamelyet direkt a tó és a flamingók kedvéért építettek.

muzeum3.JPG

Itt a tóról meg a flamingókról mindent megtudhattunk – volna, ha nem spanyolul és angolul lettek volna a magyarázó szövegek. Szerencsére készültünk, így aztán nagyjából képben voltunk, hogy egy 1364 hektáros védett területen fekszik, itt él Európa legnagyobb rózsaszín flamingó kolóniája – eddig fogalmunk se volt arról, hogy Európában is élnek flamingók. A Fuente de Piedra lagúna sósvízű. Ezért aztán a párolgás miatt egy vékony sóréteg lebeg a víz tetején, amitől a lagúna éppen úgy néz ki, mint egy hatalmas tükör, és tényleg úgy nézett ki.

Azok a fehér foltok ott a tóparton
to2.JPG

nyilván só-foltok.to3.JPG

 

Kicsit megpihentünk az ápolt parkban, majd útnak eredtünk Fuente del Piedra falu felé, ami a hátunk mögött lévő 8 km után tényleg csak egy ugrás volt. A faluban kicsit elbizonytalanodtunk, mert senki nem tudta nekünk megmondani, melyik buszmegállóból megy a buszunk Málaga felé – lehet, hogy szerény spanyoltudásunk volt az oka - ,ami azért lett volna fontos, mert ha lemaradunk róla, akkor csak a kétóránként közlekedő Fuente del Piedra-Antequerra járattal tudtunk volna menni, antequerrai átszállással, de végül is kisakkoztuk a menetirányt és sikerül!

Így aztán este 8-kor – az Andalúziában igazából még nem is este, hiszen 10-ig világos van – meglehetősen fáradtan megérkeztünk La Calába, a bázisra, ahol PároM húgáék akkoriban laktak.

Ha eddig nem tudtuk volna, milyen jó dolog egy medence a kertben, akkor most kiderült volna. De tudtuk. :-)

Azért nem lehet rossz ilyen helyen tengetni a mindennapokat, de Andalúziában a medence legtöbb ház szerves tartozéka.

la_cala.JPG la_cala2.JPG

 

Benalmadena

Pár nap múlva, megunva a tengerparti rekreációt, úgy döntöttünk, hogy itt az ideje egy „komolyabb” programnak, felkerekedtünk hát Benalmadenába. Azért pont oda, mert Málagába jövet-menet az autópálya felett mindig rácsodálkoztunk a hegyre felkúszó kötélpályára. Kitudtuk, hogy a lenti végállomása Benalmadenában van, így aztán hétfőn felkerekedtünk, hogy mi is „feltereféricózzunk”  a hegyre. A dolgot az teszi igazán pikánssá, hogy PároM, erősen tériszonyos lévén, nem igazán élvezi az ilyesfajta kirándulásokat, de a koblenzi kötélpálya elég jó bemelegítő volt ehhez a programhoz.

A teleferico végállomása Benalmadena Arroyo de la Miel városrészében van, 

a vidámparkkal (Tivoli World – mintha régen nálunk is tivolinak hívták volna a vidámparkot…)  szemben,

vidampark.JPG

2646 m hosszú utat tesz meg, hogy felvigyen a 769 méter magas Calamorro hegyre.

hegy.JPG

Ez itt a Tivoli bejárata:

felvono1.JPG

Az út felfelé is érdekes,

felvono2.JPG felvono3.JPG

 de az igazi attrakció a hegytetőn várja az embert, ahova kiépített ösvényen lehet feljutni.

lepcso_fol.JPG lepcso_le.JPG

Bármerre fordulunk is, lélegzetelállító látvány tárul a szemünk elé:  

Északon a Sierra Nevada csúcsai,

font1.JPG

 délen a tenger,

kilatas1.JPG

font2.JPG

állítólag Marokkóig ellátni, 

kilatas2.JPG

font3.JPG

hát, nem tudom, mi nem láttuk Marokkót, igaz, sikerült kifognunk egy kissé felhősebb napot.

kilatas3.JPG

 Érdemes 13 óra előtt felérni, mivel akkor kezdődik a rendkívül látványos ragadozómadár-bemutató.

madar.JPG madar3.JPG
madar2.JPG madar1.JPG
madar4.JPG madar5.JPG

A visszaút lefelé igen-igen látványos, végig szemben a tengerrel:

felvono_le1.JPG felvono_le2.JPG
felvono_le3.JPG felvono_le4.JPG
felvono_le5.JPG felvono_le6.JPG

Sajnos a hegytetőn való mászkálás teljesen elvette PároM elejét – igen, valószínűleg már akkor is benne voltak a megvadult sejtek -, így aztán Benalmadena többi látnivalója – a Delfinárium (Selwo Marina Delfinarium), az Akvárium, az óváros (Benalmadena Pueblo), a Pillangópark (Mariposario), a kikötő, a Colomares kastély - mind-mind kimaradt, de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy jövünk még rokonlátogatóba, és akkor lesz módunk mindezt bepótolni…

Aztán szombaton: PároM nagy szerencséjére a sógora is imádja a focit, Málaga környékén élve természetesen Málaga-szurkoló lett, bérlettel, zászlóval, miegymással, ami a szurkoláshoz kell, így aztán PároMnak lehetősége adódott elmenni a La Rosaleda stadionba egy Málaga-Almeria meccsre, ami 2:0-ás Málaga győzelemmel végződött. PároM elbeszélése szerint – én ezt a programot kihagytam – egy spanyol meccs hangulata teljesen más, mint az itthoniaké, nem beszélve a majdnem teltházról, ami Málagában közel 30.000 nézőt jelent.

meccs0.JPG meccs1.JPG

 

Marbella

Marbella, a Costa del Sol gyöngyszeme, a legtöbb embernek a csillogás, a luxus, az itt nyaralgató  híres színészek, a dolce vita jut eszébe. A várossal igazából 2010-ben találkoztunk először, viszonylag szerencsétlen történések kapcsán (ezt majd 2010-nél mesélem el), és akkor csak az egyik kikötőt láttuk. Most viszont rászántunk egy egész napot, hogy bejárjunk a városból annyit, amennyit csak gyalogosan lehet. Nem néztük meg a Puerto Banust, a luxuskikötőt, ami mintegy 5 km-re van a városközponttól, ezért aztán nem láttuk az „arany mérföld”-nek nevezett városrész luxusvilláit, Fahd szaudi király nyári rezidenciáját, meg úgy általában a „high society”-vel kapcsolatos dolgokat.

Amit viszont láttunk, az az „Alkotmány Park” (Parque de la Constitucion), ahol ilyen gyönyörűségek vannak:

virag1.JPG virag2.JPG

és egy kb 600 fős szabadtéri koncert-épület, az Auditorio de Marbella:

szinhaz.JPG

végigsétáltunk az „Avenida del Mar”-on, ahol rácsodálkoztunk Salvador Dali szobraira, egyrészt, mert ilyen téren tudatlan barbárok révén fogalmunk se volt Dali szobrász-munkásságáról, másrészt meg azért, mert Dali mint köztéri szobor, múzeum+belépő nélkül, hááát, számunkra legalábbis meglepő volt...

dali1a.jpg dali2.JPG
dali3.JPG dali5.JPG

Kicsit üldögéltünk az Alameda parkban, ami tulajdonképpen csak annyira park, hogy fák vannak benne, de amúgy olyan benyomást kelt a sárga csempével kirakott sétányaival, mintha egy zárt télikertben sétálna az ember.

park2.JPG

Bevallom, ezen a képen - ahogy már más képeken is - "kiretusáltam" a padon ülő PároMat, mert bár ez a blog most már róla szól, mégis szeretném megőrizni az inkognitóját.

park3.jpg

park1.JPGÉs végül lődörögtünk kicsit az óvárosban, ami igazi meglepetés volt számunkra abban az értelemben, hogy Marbella hírneve alapján nem számítottunk ilyen igazi, hamisítatlan spanyol középkori hangulatra.

ovaros1.JPG ovaros5.JPG
ovaros3.JPG ovaros2.JPG
ovaros4.JPG ovaros6.JPG
ovaros7.JPG

És a híres narancsfák tere, a Plaza de los Naranjos, Marbella nosztalgikus történelmi főtere.

ovaros8.JPG

A tér a narancsfákról kapta a nevét, de itt található az 1485-ben épített "Ayuntamiento", a városháza és persze számos 16. századi épület.

És ismét felhívnám a figyelmedet, Kedves Olvasó, a színes csempével, kővel, akármivel kirakott járdákra. Andalúziában - főleg a régi városrészekben - nincs szürke aszfalt-járda.

És persze a növények, virágok, futók minden mennyiségben.

 

Rincón de la Victoria

Hazautazásunk előtt még elbuszoztunk Rincón de la Victoriába, hogy megnézzük a La Cueva del Tesoro-t, a kincsesbarlangot. Nevét onnan kapta, hogy a legenda szerint még az arab időkből származó hatalmas kincs van itt elrejtve, ami persze alaposan felajzotta az erre fogékonyak képzeletét, így aztán évszázadokig kutakodtak a barlangban kincsek után, olyannyira, hogy egyikük, egy bizonyos Antonio de la Nari a nagy igyekezetben, hogy megnyisson egy galériát, saját magát robbantotta fel 1847-ben. Egyébként találtak itt archeológiai leleteket is a neolitikumból.

Mivel egy barlang nem éppen ideális terepe a fényképezésnek, ezért az alábbi képek nem igazán tudják visszaadni a látottakat.

Íme, a barlang bejárata:bejarat.JPGÉs a barlang:

barlang1.JPG barlang2.JPG
barlang3.JPG barlang4.JPG
barlang5.JPG

Bár a barlang nem kifejezetten cseppkőbarlang, azért láttunk néhányat:

cseppko.JPG

Rincón de la Victória amúgy egy kellemes kis település, de semmi különös nincs benne, már persze ha eltekintünk a tengertől…

varos3.JPG

varos1.JPG varos2.JPG

 

 Aztán másnap búcsút intettünk Andalúziának, nem sejtvén, hogy örökre…

 

Szerző: kisa  2016.02.19. 08:00 Szólj hozzá!

Címkék: barlang óváros 2013 Marbella Dali Tartalom: Andalúzia Fuente del Piedra Santa Ana flamingók Benalmadena teleferico Calamorro Rincón de la Victoria Parque de la Constitucion Auditorio de Marbella Avenida del Mar Alameda park La Cueva del Tesoro FC Málaga La Rosaleda

A bejegyzés trackback címe:

https://zsakfalu.blog.hu/api/trackback/id/tr878378066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.