Eltűntél e túltelített világban,
mely kristályossá dermedt nélküled.
Felfoghatatlan zengés a teremtés
s benne a lét mind félelmetesebb.
.
.
.
Mint hajnalban a csillag, eltűnik
az áttetsző időben csillogásod.
De újjászüli létezésemet
napról napra hiányod
Beney Zsuzsa
 

 

Szerző: kisa  2015.10.14. 17:30 Szólj hozzá!

Címkék: nélküle Tartalom: ...nagyon fáj

A bejegyzés trackback címe:

https://zsakfalu.blog.hu/api/trackback/id/tr17960050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.