az első ajtó
magától nyílik — látom
a kőre kiterítve
neked szánt sok virágom
a második ajtó
kezemnek könnyen enged
a levegőben hangod
emlékei remegnek
a harmadik ajtón
dörömbölök — hiába:
te vagy ott, s nem engedsz be
a harmadik szobába
Kiss Irén: Pokol
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek